Régészek közel 120 évvel ezelőtt mumifikálódott galléros páviánokra (Papio hamadryas) bukkantak az egyiptomi Luxor közelében található Királyok völgyének nyugati részén, amit a sírhelyek falain talált páviánábrázolások miatt Majmok völgyének is neveznek.

A leletek azért hozták zavarba a régészeket, mert a pávián nem őshonos Egyiptomban, és annak sincs nyoma, hogy valamikor a múltban élt volna a régióban. Korábbi feltételezések szerint a mumifikálódott páviánok áldozati adományok lehettek – Thot, az írás, a bölcsesség és a tudományok istene egyes ábrázolásokon pávián formájában jelenik meg.

Az eLife folyóiratban megjelent friss kutatás szerint a páviánokat távoli régiókból importálhatták, és fogságban tartották őket az ókori Egyiptomban, mielőtt mumifikálták az állatokat. Azt is megállapították, hogy a páviánok tűéles szemfogait már életük korai szakaszában eltávolították, de mivel azokra idáig egy sírhelyen se bukkantak a környéken, nem tudni, milyen funkciót láthattak el, vagy hogy egyáltalán már Egyiptomban vették ki azokat, vagy ott, ahonnan az állatok származtak.

Az új tanulmányban tíz példányt vizsgáltak a Konstanzi Egyetem kutatói, de csak az egyikből sikerült DNS-mintát kinyerni – ezt a múmiát az ókori Egyiptom Későkor nevű időszakára, i. e. 800 és 500 közé datálták. Az összehasonlító genomelemzés kimutatta, hogy a mumifikálódott állat Afrika északkeleti részéről (Afrika szarva) származott, méghozzá egy olyan egyed DNS-ével mutatta a legnagyobb hasonlóságot, amely Eritrea part menti régiójában élt – ott, ahol az ókori kikötőváros, Adulis állt.

Csakhogy Adulis első említése a történelemben jóval későbbre, az i. e. 3. századra esik. A kutatók ezért korabeli írásos emlékekben keresték a páviánok lehetséges eredetét, és a szövegekben Punt földjére találtak utalásokat. Ezt a név gyakran szerepel a kor írásos és művészeti leleteiben, de pontos helyét máig nem tudták azonosítani. A kutatást vezető Gisela Kopp ezért úgy gondolja, még egy történelmi rejtélyt megoldottak a vizsgálat során:

„Az általunk vizsgált példány kronológiailag illeszkedik az utolsó ismert expedíciókhoz Punt földjére. Földrajzilag azonban Adulishoz illik, ami évszázadokkal később szintén főemlősök kereskedőhelyeként volt ismert. Feltételezésünk szerint Punt és Adulis ugyanannak a helynek két különböző elnevezése, amit különböző időpontokban használtak.”

Kopp a Business Insidernek elmondta, az továbbra is tisztázatlan, hogy az egypitomiak hogyan szereztek tudomást a távolban élő páviánokról, és hogy milyen módszerrel vitték be azokat a birodalomba. A műalkotásokon való ábrázolásuk alapján azonban úgy gondolja, természetes környezetükben kellett, hogy lássák az állatokat: „Annyira eltalálták a testtartásuk és különböző viselkedésformáik ábrázolását, hogy biztosan megfigyelték őket a természetes élőhelyükön, de nem tudjuk miért, vagy hogyan.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Aranyszívű tinédzsert rejt a 100 éve előkerült egyiptomi szarkofág

Kun Zsuzsi tudomány 2023. január 24.

A 2300 éves leletet röntgensugarakkal vizsgálták meg, így fedezték fel, hogy a tinédzser fiú testét 49 értékes védelmező amulettel, köztük egy arany szkarabeusszal temették el.

250 szarkofág, 150 bronzszobor, 9 méteres papirusz – elképesztő leletegyüttest tártak fel Szakkarában

Bodnár Zsolt tudomány 2022. május 31.

A bronzszobrok közül az egyiket valószínűleg az i. e. 3. évezredben élt Imhotep, az első ismert építész, orvos és mérnök tervezte; a szarkofágok múmiákat is tartalmaznak; a papiruszon pedig valószínűleg temetkezési szövegek olvashatók – lesz mit kiállítani a tervek szerint még idén nyitó Nagy Egyiptomi Múzeumban.

3000 év után digitálisan bontották ki I. Amenhotep múmiáját

Vajna Tamás tudomány 2021. december 28.

A CT-vizsgálat szerint a 169 centiméter magas, ép fogazatú I. Amenhotep 35 éves kora körül hunyt el, halálát azonban nem baleset vagy erőszakos esemény okozta, mert a kutatók a körülmetélésen kívül nem találtak jelentősebb, még életében elszenvedett fizikai sérülésre utaló nyomot a testén.