A tengermélyi bányászat a szivacsok halálát jelentheti
Megkezdődhet a sarkvidéki tengerfenék ásványkincseinek feltérképezése Norvégiában: a parlament a tervezettnél szigorúbb feltételekkel ugyan, de megszavazta, hogy megvizsgálják a tengerfenéki bányászat lehetőségeit.
A tervek szerint az országban a világon elsőként a tengerfenéken bányásznának aranyat, ezüstöt és más érceket, a kitermelés ellenzői szerint viszont ez jóvátehetetlen károkat okozna a tengeri élővilágban. Baard Ludvig Thorheim konzervatív képviselő szerint egyelőre nincs ok az aggodalomra: a kitermelést szigorú környezetvédelmi feltételekhez kötik, amelyekről azt remélik, hogy idővel ezek várnak nemzetközileg is elfogadottá.
Hiába a szigorú feltételek, nem mindenki örül a lépésnek: a WWF Norvégia eddigi legrosszabb környezetvédelmi döntésének nevezte a tengerfenéki bányászat lehetőségeinek vizsgálatát, de más környezetvédelmi csoportok is aggodalmukat fejezték ki a lépés miatt. A Bergeni Egyetem Mélytengeri Kutatóközpontja szerint a felmérés önmagában még nem okoz károkat, de egyelőre olyan keveset tudnak a sarkvidéki tengerfenékről, hogy az alapján lehetetlen megalapozott döntéseket hozni.
A Norvég Körynezetvédelmi Ügynökség szerint az első lépésnek nem az ásványkincsek felmérésének kellene lennie, hanem a védett területek kijelölésének. Pedro Ribeiro, a mélytengeri kutatóintézet igazgatóhelyettese szerint sem tudnak még eleget a tengerfenék élővilágáról ahhoz, hogy egyértelműen állást foglaljanak az ügyben, de az valószínű, hogy a bányászat megzavarja majd az ökoszisztémák működését.
Fény, zaj, méreg
Ribeiro szerint a legnagyobb problémát nem maga a bányászat, hanem a fejtés során felkavarodó kőpor és iszap okozhatja majd, amely megfojtja a fenéken élő szivacsokat. A kutató szerint az sem világos, hogy a por milyen messzire jut el a tengerfenéken, így mekkora területet érinthet valójában a bányászat hatása. Az Akvaplan-niva nonprofit kutatóintézet becslései szerint a felkavart iszap- és törmelékfelhő akár egy kilométerre is eljuthat. A bányászat során mérgező anyagok is kerülhetnek a vízbe, ezek a törmelékhez hasonlóan pedig a fejtés helyétől messzebb is kifejthetik a hatásukat. Ehhez jön még a zaj- és fényszennyezés, valamint a bányászattal járó vibráció zavaró hatása is.
Mari Heggernes Eilertsen, a Bergeni Egyetem biológusa szerint a bányászatra kiszemelt területen több ismeretlen faj is él, de a kutatók a már ismertekről sem tudnak még eleget, így akármilyen eredményt is hoz a vizsgálat, az valószínűleg önmagában még nem lesz elegendő ahhoz, hogy megalapozott döntés szülessen a bányászatról.
Egil Tjåland földrajzprofesszor szerint az aggodalmak eltúlzottak: egy korábbi kutatásra hivatkozva azt állítja, hogy a felkavart üledék nem jut olyan messzire, mint ahogy azt állítják, és különben sem jelent komoly környezetvédelmi kockázatot – amennyiben pedig szükséges, akár zárt rendszerben is folyhat a bányászat. Walter Sognnes, a mélytengeri bányászattal foglalkozó startup, a Loke Marine Minerals vezérigazgatója szerint a bányászat egyenesen jót tesz a környezetvédelem ügyének, az így kitermelhető fémek ugyanis nélkülözhetetlenek a zöld fordulathoz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: