A hosszú távú szociális memória kulcsszerepet játszhatott az emberi evolúcióban, és úgy tűnik, hogy legközelebbi rokonaink ebben a tekintetben is hasonló utat jártak be, mint az ember – legalábbis ebben a tekintetben. És nem csak ebben: egy idei kutatásból az is kiderült, hogy ez nem csak visszafelé működik az időben, a csimpánzok ugyanis képesek előre is gondolkodni. Az már más kérdés, hogy ez mennyire emberi, de korábban az is kiderült, hogy köszönni is tudnak.

Egy friss kutatásban a csimpánzok és bonobók arcfelismerő képességét vizsgálták. A tesztekből kiderült, hogy az állatok meglepően hosszú ideig emlékeznek a társaikra, ezzel pedig a hosszú távú memória bajnokainak számítanak az állatvilágban. Az eddigi ismert rekorderek a delfinek voltak, amelyek 20 év múlva is felismerték a társaik hangjait.

Louise és Loretta

Ezt döntötte meg egy Louise nevű bonobó, amely 26 év elmúltával is felismerte testvérét, Lorettát, illetve unokahúgát, Erint. Nem elég, hogy felismerte, hanem még kitörő örömmel is üdvözölte őket – legalábbis izgalomba jött a képük láttán, ami a kutatók szerint azt is mutatja, hogy az emberszabásúak emlékei erősebbek, ha az érzelmi kapocs is erősebb volt az állatok között.

A vizsgálatban két képet mutattak az állatoknak, amelyek közül az egyik egy ismeretlen fajtársukról készült, egy másik pedig egy olyanról, amellyel egy közösségben éltek. A kiválasztás feltétele volt, hogy az ismerős majmot a tesztalany legalább kilenc hónapja ne lássa. A képek között szerepeltek olyan állatokéi is, amelyeket elszállítottak, hogy megelőzzék a beltenyészetet, de elpusztult példányokról készült képek is voltak köztük.

A majmok érzelmi reakcióira, illetve arra, hogy felismerték-e az adott állatot, a szemmozgásukból következtették ki. A legerősebb reakciókat azokon az állatokon mérték, amelyek a japán Kumamoto rezervátumban éltek, minden valószínűség szerint azért, mert ezek már hozzászoktak a hasonló vizsgálatokhoz.

Megállt a kezében a pohár

Christopher Krupenye, a Johns Hopkins Egyetem komparatív pszichológusa, a tanulmány egyik társszerzője szerint a mostani vizsgálatok alapján a minta szűkössége (26 állat) miatt nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a csimpánzok és bonobók élénkebben reagáltak-e a rokonaik látványára, mint a többi rég nem látott csapattagéra.

Az biztos, hogy a reakció erős volt: a szemmozgáson kívül a kutatók azt is vizsgálták, hogy az állatok hajlandóak-e lemondani egy pohár gyümölcsléről, ha meglátják egy rég nem látott társuk képét. Laura Lewis, a kutatás vezetője szerint előfordult, hogy a majmok kezében megállt a pohár, és tátott szájjal bámulták a képeket, amit ő már az adatok elemzése előtt is a felismerés biztos jeleként értelmezett.

A kutató szerint a mostani eredmények viszont alátámasztják azt a benyomást, amire a majomkutató csapat tagjai az eddigi munkájuk során tettek szert: világszerte több állatkertben is dolgoztak, és úgy érezték, hogy az itt vizsgált példányok nem csak egymást, hanem őket is felismerték, amikor ismét találkoztak.