– Az első százra nincs esélyünk, de ez nem biztos, hogy baj – mondta Fábri György egyetemi docens, az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet oktatója a globális felsőoktatási rangsorokról és a magyar egyetemek helyezéseiről a CEU Határtalan Tudás sorozat szerda délutáni eseményén, amelyet a HVG és az ELTE PPK Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportjával közösen szerveztek.

Az előadások és workshopok témája az volt, hogyan miként érdemes értelmezni a felsőoktatási és középiskolai rangsorokat, köztük a HVG évente megjelentetett listáját, és hogy mit mutatnak meg ezek a tulajdonképpen önkényes alapon összerakott mérőszámok, amelyeket mára sem a diákok, sem a szülők, sem az oktatási intézmények, sem a döntéshozók nem hagyhatnak figyelmen kívül – miközben egyáltalán nem biztos, hogy ezekhez kellene igazodni.

Ami az egyetemi rangsorokat illeti, azok elsősorban nem a tudományos teljesítményt tükrözik, hanem a publikációs és a citációs (idézettségi) mutatókat. A középiskolai rangsorok esetében a kerekasztal-beszélgetésen részt vevő iskolaigazgatók és szakértők azt ajánlották a szülőknek, hogy legfeljebb egy plusz szempontként vegyék őket figyelembe az iskolaválasztásnál, és közben tartsák szem előtt a gyerek igényeit, kívánságait és képességeit.

Az egyetemi rangsorok a posztmodern tömegdemokráciák médiatermékei

Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára 2023 szeptemberében, a Semmelweis Egyetem tanévnyitóján a kormány felsőoktatásról szóló céljairól azt mondta: „2030-ra lesz magyar egyetem a világ 100 legjobbja között, és lesz 3 magyar egyetem Európa 100 legjobbja között.” Nem ez volt az első alkalom, hogy a magyar kormány a globális felsőoktatási rangsorok élmezőnyét célozta meg, ugyanakkor az a helyzet, hogy az oktatáskutatók által mérvadónak tekintett négy globális rangsorban – Times Higher Education (THE) World University Rakings, Academic Ranking of World Universities (ARWU), QS World University Rankings, Best Global Universities Rankings – a magyar egyetemek az utóbbi években meg sem közelítették az első százat: átlagosan az 600-800. helyeket foglalták el.

Fábri szerint a magyar kormánynak ezekkel az ígéretekkel sikerült abba a csapdába esnie, hogy irreális célokat tűz ki a felsőoktatás elé, ami felesleges frusztrációt okoz az intézményeknek és az oktatáspolitikusoknak. A kutató szerint ugyanis az egyetemi rangsorok elsősorban a publikációs teljesítményt jelzik, és ide tartoznak azok az indikátorok is, például az intézményi reputáció mérőszáma, amelyek nem közvetlenül erre vonatkoznak. Fábri szerint a globális rangsorok a posztmodern tömegdemokráciák médiatermékei, elsősorban reprezentációs, kommunikációs célokat szolgálnak ki, és közvetlenül nem az egyetemi teljesítményt nézik - a helyzet akkor már nagyon jó, ha van korreláció a teljesítmény és a rangsorban elfoglalt hely között.

A kutatások alapján az egyetemek nem csupán a rangsorkészítőknek és módszertanuknak vannak kitéve, hanem annak is, hogy milyen adatok és adatbázisok húzódnak meg a listák mögött – mondta Soós Sándor egyetemi adjunktus, az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet munkatársa. Azok az indikátorok, amelyek látszólag a tudományos teljesítményt mérik, és a rangsoroknál a leginkább számítanak, ténylegesen a kutatók idézettségi és a publikációs mérőszámait veszik figyelembe. A citációs indexek esetében azonban az egyes adatbázisok – például a Web of Science vagy a SCOPUS – finomítják és saját referenciaértékeikhez viszonyítják a nyers idézettségi adatokat. Bár ezek hatásának elenyészőnek kellene lennie, Soós szerint lényeges hatással bírnak az idézettségi mutatókra, a rangsorokban elfoglalt helyezésekre és a helyezésbeli különbségekre.

Volt magyar egyetem az első százban, de az már osztrák

Ha a magyar egyetemek rangsorokban elfoglalt helyét trendszerűen vizsgáljuk, kiderül, hogy a hazai felsőoktatási intézmények jellemzően stagnálnak vagy lejjebb csúsznak a különböző rangsorokban, mondta Fábri. Az egyetlen kivétel a Semmelweis Egyetem, amelynek a THE rangsorán sikerült a kétszázadik hely közelébe felkúsznia. A kutató szerint a kérdés nem az, hogy miként kerülhetnénk az első százba, ahol az Oxfordi Egyetemmel vagy a Harvard Egyetemmel kellene versengeni, hanem az, hogy hogyan teljesítenek a magyar egyetemek a posztkommunista térségben, ahol az anyagi lehetőségek és a kulturális beágyazottság is hasonló. A szakterületi rangsorokban ugyanis jól tudnak szerepelni a magyar egyetemek, sőt volt egy közöttük, amelyik az első százba is bekerült, de ez mára már osztrák egyetem – utalt a szakértő a Közép-európai Egyetem kiűzetésére.

Fábri szerint tehát óvatosan érdemes bánni a rangsorbéli célkitűzésekkel, mert ha nagyon rátekeredünk ezekre a mutatókra, az komoly torzulásokhoz vezethet az egyes tudományterületeken és az egyetemeken: mivel ezek a listák az oktatási tevékenységet nem mérik, a rossz helyezések miatt indokolatlan kisebbrendűségi tudat alakulhat ki, és megtörténhet, hogy a szereplők tévesen határozzák meg azt a teret, ahol versenyeznek.

Mi van benne, mi nincs benne, és mennyire igazságos a HVG középiskolai rangsora?

A HVG 2013 óta évente kiadott listája könnyen áttekinthető rangsort ad a középiskolába készülő gyerekeknek és szüleiknek, az iskolavezetőknek, pedagógusoknak és a szélesebb közönségnek egyaránt, ugyanakkor szakmailag komoly viták tárgya. A lista hét mérőszámon alapul: a középiskolák 10. évfolyamának kompetenciamérési eredményein szövegértésből és matematikából, a matematika, magyar, történelem és idegen nyelvekből tett érettségik eredményein, valamint a felvételi eredményein. Balázs Éva szociológus-közgazdász, senior oktatáskutató szerint a módszertan gyenge pontja, hogy az egyes mutatók, például a felvételi és az érettségi, nem függetlenek egymástól, az átlagértékeknek komoly torzító hatásuk lehet, és a GDPR szabályozásának hatására bizonyos esetekben csak közelítő értékeket lehet megadni.

A rangsorban nem tüntetik fel azt sem, ha a diákok külföldi felsőoktatási intézménybe felvételiznek – Balázs szerint azért, mert nincs hivatalos adatforrás. Gyakran elhangzik az is, hogy az iskolák minőségi tulajdonságai és az azok közötti különbség nem jelenik meg a listában. Az oktatáskutató elmondta, hogy egy rövid kvalitatív kérdőívben ezekről is megkérdezik az iskolákat, és a listába bekerülő első száz iskola jellemzői a HVG különkiadványában benne lesznek, számszerűsíthető kvalitatív adatfelvételt azonban nem tudnak készíteni, annak ellenére, hogy az iskola minőségét elsősorban épp ezek a tényezők határozzák meg.

Nincs elég családi háttérkérdőív, nem hozzáférhető az adat

A rangsorok nem mérik a szülők társadalmi státuszát sem, pedig annak jelentős hatása lehet az iskolákba bekerülő gyerekek teljesítményére, mint ahogy azt sem mutatják meg, hogy ezekben az iskolákban a diákok jól érzik-e magukat, vagy hogy mennyire innovatívak az egyes intézmények.

Balázs szerint a jogos módszertani kritikákra a HVG is igyekezett reagálni. A kompetenciamérés idején a szülők is megkapják az úgynevezett családi háttérkérdőívet, amelynek kitöltése önkéntes alapon zajlik, és a HVG szerette volna a családi háttérkérdőívek alapján beemelni a rangsorba az iskolák által hozzáadott értéket. A kérdőívből azonban nem gyűlt össze annyi adat, hogy figyelembe lehessen venni, pedig a készítők nyitottak lennének rá.

Edényi László, a Budapest X. Kerületi Zrínyi Miklós Gimnázium igazgatója, akinek iskolája nem került fel a listára, elmondta: a rangsorban jobban megjelenhetne a fejlesztő és a hátránykompenzáló tevékenység, amit például náluk végeznek, nem feltétlenül 4,9-es átlagokat elérő diákokkal. Nem mindegy ugyanis, hogy kit hova juttatnak el, és mennyit javítanak a diákok teljesítményén. Erős-Honti Zsolt, a rangsor első helyén álló Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója ahhoz hozzátette, hogy nemcsak a felzárkóztatás, hanem a tehetséggondozás sem jelenik meg a rangsorban mint hozzáadott érték.

Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus szerint az iskolák magukról is tudnának rengeteg információt közölni (a közösségépítés, hozzáadott érték), de alapvetően állami feladat lenne, hogy az iskoláktól begyűjtött adatokból hozzáférhető, informatív listák szülessenek. Amíg ilyen rangsorok nem készülnek, a szülőkre hárul a feladat, hogy különféle helyekről bogarásszák ki az adatokat.

Címlapkép: Fortepan / Lencse Zoltán