A dinoszauruszok megismerésének lehetőségei a 21. században
Hogyan képzeljük el Földünk több millió vagy akár milliárd évvel ezelőtti élővilágát, és benne a dinoszauruszokat? Milyen színük volt ezeknek az állatoknak, hol és milyen körülmények között éltek pontosan, vagy például mivel táplálkoztak? Miként segíthetnek a 21. századi technika vívmányai abban, hogy közelebb hozzuk őket a modern kor emberéhez? És végül miért kulcsfontosságú az ember szerepe a múlt megismerése mellett a jövő alakításában is?
Ezekre a komplex, palentológiai, tudományfilozófiai és tudományetikai aggályokat is felvető kérdésekre adtak válaszokat a Glossza negyvenedik adásának vendégei. Bárdos Dánielnek, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék adjunktusának és az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport munkatársának kutatási területe a biológia filozófiája, továbbá a paleontológia filozófiája és története. Ősi Attila paleontológus és geológus pedig az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet oktatója, a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció munkatársa, aki a Bakonyban található dinoszaurusz-lelőhely egyik felfedezője, és egyben a terület feltárásának vezetője.
A paleontológusok az emberi ésszel felfoghatatlan távolságban lévő múlt (az úgynevezett mélymúlt) élővilágát igyekeznek rekonstruálni különböző fosszíliák segítségével. Ehhez további tudományterületek is kapcsolódnak, mint például a biológia, amit a mai élővilág megismerésére hívnak segítségül a kutatók, ezáltal pedig képesek ablakot nyitni a régebbi korszakokra is. Szorosan kötődik ide a filozófia is, hiszen a néhány évszázaddal korábban élt tudósok különböző elméleteket, teóriákat alkottak a régmúlttal kapcsolatban, amelyekből aztán fokozatosan önálló tudományos diszciplínák fejlődtek ki.
De miként is néztek ki az évmilliókkal ezelőtt a Kárpát-medence területén élt dinoszauruszok? A történelmi Magyarország területére vetítve az első leletek Nopcsa Ferenc (1877, Déva–1933, Bécs) báró felfedezései nyomán kerültek elő Erdélyből, aki a 19–20. század fordulójának ismert paleontológusa és geológusa volt. Ezeket magyar és román kutatók jelenleg is vizsgálják egy nemzetközi együttműködés keretein belül. Érdekességként említhető, hogy a területen különleges „törpenövésű” dínók éltek, amelyek a faj szokásos 20-30 méteres magassága helyett csupán hat méter körülire nőttek. Mindez pedig bizonyosan annak tudható be, hogy az élőhelyük kiterjedése korlátozott volt, illetve a terület nem biztosított számukra elegendő élelmet. A másik szisztematikusan gyűjthető lelőhely a már említett Bakony-vidék. Itt 2000-ben bukkantak az első olyan típusú kőzetekre, amelyek dinoszauruszok fosszíliáit rejtették. Összesen végül 40 különböző gerinces állat nyomait sikerült azonosítani, amiből nyolc-kilenc bizonyára dinoszaurusz volt. A nyomokból rekonstruálhatók egyebek mellett pulyka méretű tollas jószágok és pikkelyes kacsacsőrű dínók is, amelyek ragadozók voltak, és amelyekből a későbbiekben a madarak is kifejlődtek.
A beszélgetés végén a jövő kutatási perspektíváival kapcsolatos nyitott kérdésekre is kitért a két szakértő. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy míg például a kontinensek helyzetének mozgására vagy a tengerek vízszintemelkedésének megváltozására viszonylag pontos hipotézisek állnak rendelkezésre, az élőlények jövője sokkal kevésbé prognosztizálható. Az utóbbi időben bár történtek kísérletek a múlt állatainak életre hívására, viszont a dinoszauruszok klónozására rendkívül kevés az esély. A múltban kipusztult állatok visszahozása pedig még elvi szinten is komoly etikai aggályokat vet fel. Az ember felelőssége tehát hatalmas ezen a területen.
Az adás szerkesztői: Szabados Bettina és Szilágyi Adrienn. A Glossza negyvenedik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
A Glossza podcast korábbi adásai a Qubiten: