Közel-keleti sakkjátszma: a nagyhatalmak szerepe az izraeli-palesztin konfliktus alakulásában
A világ figyelme az orosz–ukrán háború mellett október első napjai óta egy másik harctérre is irányul: az izraeli–palesztin fegyveres konfliktusra. A két nép közti ellentét a 20. század elején lángolt fel, és azóta folyik változó intenzitással, hol gazdasági és politikai, hol pedig katonai síkon.
Széles körben ismert tény, hogy a konfliktus megítélését jelentős mértékben megnehezíti a háborús dezinformáció és a nemzetközi érdekek egymásnak feszülése. Kevesen ismerik ugyanakkor a kérdéskör komplex, nemzetközi politikai hátterét, valamint azt, hogy miként változott a probléma jellege napjainkig. A Glossza podcast legújabb, december 1-én rögzített adásában a konfliktus előzményeit, történelmi és nemzetközi diplomáciai hátterét tekintették át a szerkesztők Schweitzer András egyetemi docenssel, az ELTE Társadalomtudományi Kar Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének és az ELTE TÁTK Nemzetközi és Európai Tanulmányok Tanszékének oktatójával, továbbá Krajcsír Lukács történésszel és nemzetközi kapcsolatokat elemző szakértővel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársával.
- Az adás főbb kérdései a következők voltak:
- Mikor indult ténylegesen a konfliktus, és miért tekinthető fordulópontnak a történetében az 1947-es év?
- Milyen geopolitikai érdekek dominálták a nagyhatalmak Izraellel és Palesztinával kapcsolatos politikáját a hidegháború évtizedei során?
- Milyen megoldási kísérletek születtek a két ország közti konfliktusok feloldására, és ezek miért nem vezet(het)tek eredményre?
Schweitzer András rámutatott a konfliktus kezdetéhez köthető, a közvéleményben keringő félreértésekre. Sokan gondolják ugyanis (tévesen) azt, hogy az izraeli–palesztin ellentét több évezredes múltra tekint vissza. Bár persze ez, illetve ehhez szorosan kapcsolódva a vallási aspektus is szerepet játszott a konfliktus kiéleződésében, annak tényleges kezdete egészen pontosan datálható, mégpedig az 1881-es évre. Ekkor indult meg a zsidó bevándorlás első nagyobb hulláma arra területre, amelyet ma Palesztinának hívnak. A 19. században azonban még nem létezett ilyen nevű adminisztratív egység, mivel a terület a Török Birodalom része volt. A zsidó bevándorlás következtében adottá vált tehát egy arab többségű terület, amely a nemzetépítést célul kitűző zsidók számára nemzeti otthont jelentett, ahogy az a Tórában is szerepelt. A zsidó nacionalizmussal megszületett a cionizmus, amely a területen élő arabokból ellenérzést váltott ki. A konfliktusok pedig a Török Birodalom agonizációjával, majd az első világháborút követő szétesésével, illetve a zsidó állam létrehozásának egyértelmű deklarálásával még jobban kiéleződtek. Krajcsír Lukács nézete szerint mindezek ellenére kezdetben nem igazán lehetett előre látni azt, hogy egy elhúzódó konfliktus alakul majd ki a régióban.
Az 1947-es megállapodásból, valamint Izrael állam létrehozásából kiindulva a szakértők számos példával illusztrálták, hogy a nagyhatalmak (szuperhatalmak) egyezkedése alappont az Izrael és Palesztina közti ellentétben, valamint felhívták a figyelmet arra, hogy jellege számos ponton a ciprusi és az indiai konfliktusokhoz hasonlítható. Nézetük szerint a köztudatban élő elképzeléssel ellentétben nem a holokauszt szenvedései miatt akarták a nagyhatalmak a zsidókat kárpótolni egy saját országgal. A Szovjetuniót és Sztálint például nem foglalkoztatta, hogy a második világháború során milyen borzalmakat éltek át a zsidók a gettókban és a haláltáborokban. A vendégek mindemellett azt is cáfolták, hogy az Amerikai Egyesült Államok évtizedek óta folyamatosan Izrael mögött áll.
Az adás szerkesztői: Szabados Bettina és Szilágyi Adrienn. A Glossza harminckilencedik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: