A Bennu aszteroida a Földre hozott minták alapján egy óceánnal borított bolygó része lehetett egykor
Tavaly szeptemberben tért vissza a Bennu kisbolygóról az OSIRIS-REx űrszonda, amely mintát vett az aszteroida felszínéről. A misszió mögött álló kutatók a minták elemzése alapján azt állítják, hogy a Bennu egykor egy óceánnal borított bolygó része lehetett, ahol kedvezőek voltak a feltételek az élet kialakulásához.
A szondát 2016-ban indították a szénben gazdag, nagyjából fél kilométeres kisbolygóhoz, amely a Földéhez hasonló pályán mozog. A cél 60 grammnyi minta gyűjtése volt, de amint azt Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem munkatársa és a küldetés vezető kutatója (aki korábban a Qubitnek is nyilatkozott) elmondta, a zsákmány végül ennek nagyjából a kétszerese lett.
Az elmúlt hónapokban több vizsgálatot is végrehajtottak a mintákon. Röntgendiffrakcióval feltárták a mintában lévő ásványokat, és kiderült, hogy a kőzetdarabok nagy része agyagokból áll, köztük a szerpentinitnek nevezett ásványból – a Földön akkor képződnek ilyenek, amikor a földköpenyt alkotó kőzet felnyomódik a tengerfenékre, és vízzel érintkezik.
A kutatók szerint a Bennut borító sötét kőzet egy részét egy világosabb anyagokból álló vékony kéreg borítja, ami egy ritka, kalciumban és magnéziumban gazdag foszfátásványból áll. Ilyet találtak nemrég a Szaturnusz Enceladus holdjának felszínéről kilövellt vízoszlopokban is. Az Enceladus jeges kérge alatt a kutatók feltételezése szerint folyékony vízből álló óceán húzódik, és a Naprendszerben itt tartják leginkább valószínűnek azt, hogy életnek adhat otthont.
Mindezek alapján Laurettáék arra következtetnek, hogy a Bennu a korai Naprendszerben egy óceánnal borított égitest része volt, ami feleakkora lehetett, mint az Enceladus (vagyis hetedakkora, mint a mi Holdunk). Az égitest egy ütközés során pusztulhatott el, az így keletkezett törmelék összeolvadásából pedig több ezer aszteroida alakulhatott ki – ezek egyike lehet a Bennu.
A minták vizsgálata során úgynevezett nanoglobulákat is találtak, vagyis olyan apró, buborékszerű struktúrákat, amiket leginkább úgy lehet elképzelni, mint a vízbe került olajcseppeket. „Ezek izgalmasak lehetnek az élet eredete szempontjából. Olyanok, mint a protosejtek” – mondta Lauretta.
A még nem publikált eredményeket Lauretta szerint néhány héten belül nyilvánosságra hozzák, így arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy találtak-e a mintákban aminosavakat, vagyis az élethez nélkülözhetetlen fehérjék építőköveit – ezt a kérdést a kutató egyelőre azzal hárította el, hogy nagyon érdekes eredményekre jutottak, de majd a tanulmányból kiderül.