Rendben megérkeztek a Földre a Bennu kisbolygóról az amerikai űrügynökség (NASA) OSIRIS-REx űrszondája által vett minták. A kisbolygó szerves molekulákat is tartalmazó felszíni anyagait szállító kapszula magyar idő szerint 16:52-kor landolt a Utah államban található Salt Lake Cityhez közeli katonai gyakorlóterületen.

A mintákat visszahozó kapszula 12:42-kor vált le az űrszondáról, és négy órával később, 16:42-kor Kalifornia felett lépett be a Föld légkörébe. Az ekkor 44 500 kilométer per órás sebességgel utazó egységet először felizzó hővédőpajzsa, majd 16:47 után ejtőernyője lassította le a landoláshoz.

10 perccel azután, hogy elérte a légkör tetejét, már földet is ért a kapszula, benne nagyjából 250 grammnyi kisbolygómintával. Amerikai űrszonda most először hozott kisbolygó mintákat a Földre, de ez korábban a japán űrügynökség két szondájának is sikerült – legutóbb, 2020-ban a Ryugu aszteroidáról 5 gramm anyagot visszahozó Hajabusza–2-nek.

A landolás előtt 20 perccel felszálltak az űrügynökség helikopterei a NASA szakembereiből és az amerikai légierő tagjaiból álló csapattal, amely 17:21-kor a Nagy-sóstó-sivatagban megközelítette a kapszulát. Az egységet biztonságba helyezik, mintákat gyűjtenek környezetéből, és hamarosan helikopterrel szállítják a gyakorlóterületen felállított laboratóriumba.

Itt eltávolítják majd a hővédőpajzsot és a kapszula hátulját, hogy hozzáférjenek a mintatárolóhoz. A minták hétfőn az ideiglenes laboratóriumból az amerikai légierő C–17-es szállítógépén utaznak majd a NASA texasi Johnson Űrközpontjába, ahol a kutatók a következő hetekben elkezdhetik a vizsgálatát.

A kapszula visszatérését négy repülőgép és három felszíni állomás követte vizuális és infravörös kamerák segítségével, amelyek képét élőben közvetítette a NASA. Ezeken látható volt a kapszula légkörbe lépést követő felizzása és a főejtőernyő kinyílása is. Az ereszkedés során gyűjtött adatok az űrügynökség szerint elárulják majd, hogyan viselkedett az egység a légkörben, amit a jövőbeni mintavisszahozó küldetések tervezésekor tudnak majd hasznosítani.

Amint reggeli összefoglalónkban írtuk, ahhoz, hogy a rekordmennyiségű érintetlen aszteroidamintát bolygónkra juttassák, az OSIRIS-RExnek és irányítóinak nem várt próbatételeket kellett leküzdenie. A hét évvel ezelőtt indított szonda 2018-ban érkezett meg a földközeli Bennu kisbolygóhoz, és rögtön kiderült, hogy a 492 méter átmérőjű égitest felszínéről a vártnál nehezebb lesz mintát venni. Az OSIRIS-REx 2020 októberében szállt le a Bennura, a Földtől több száz millió kilométerre, ahol elkerülte a veszélyes sziklákat, és sikeresen köveket és felszíni port szippantott mintavevőjébe.

A küldetés vezetője, Dante Lauretta a Qubitnek korábban azt nyilatkozta, hogy a küldetés legnagyobb felfedezései közé tartozik víztartalmú ásványok észlelése a kisbolygón, valamint szén azonosítása szerves molekulák és karbonátásványok formájában. Az Arizonai Egyetem bolygókutató professzora szerint az OSIRIS-REx felfedezései nemcsak arra vannak hatással, hogy miként látjuk a Naprendszer evolúcióját, hanem izgalmas lehetőségeket vetnek fel ezeknek a kulcsfontosságú alkotóelemeknek a korai Földre jutásáról, ami akár hatással lehetett az élet kialakulására.

Az OSIRIS-REx tudományos vizsgálatainak lezárása után, 2021 májusában indult haza a Bennutól. Több mint két év utazás után a visszatérő egységtől megszabadult űrszonda délután 1 körül begyújtotta a hajtóműveit, ami elég volt ahhoz, hogy pár száz kilométerre haladjon el a Föld felszínétől, és folytassa útját a világűrben. A mostantól OSIRIS-APEX néven nevezett szonda 2029-ben közelíti majd meg az akkor éppen a Föld közelében elhaladó Apophis kisbolygót, hogy a Bennuhoz hasonlóan felderítse felszínét és jellemzőit. Ez Lauretta szerint felbecsülhetetlen értékű adatokkal szolgál majd, amik betekintést nyújtanak abba, hogyan lehetne hatékonyan eltéríteni a Földre veszélyes kisbolygókat és más apró égitesteket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: