Digitálisan keltettek életre egy bronzkori nőt, egy pikt férfit és egy 14. században meggyilkolt fiatalt
A skót Aberdeeni Egyetem kutatói a 2024 márciusában nyíló új Perthi Múzeum gyűjteményében található emberi maradványok DNS- és szénizotópos elemzésével, valamint a rekonstrukciós tudományok legújabb vívmányainak segítségével keltettek életre több száz vagy ezer éves arcokat, amelyeket digitális portrék formájában tettek közzé.
A vizsgálatok új és meglepő felfedezéseket eredményeztek négy, egymástól nagyon különböző ember életéről.
Köztük van egy bronzkori nő, akinek a maradványaira szántás közben találtak rá a pertshire-i Lochlands farmon, miután 1962-ben egy traktor egy sírkamrába ütközött. A kb. 4000 évvel ezelőtt élt nőről az elemzés során kiderült, hogy nagyjából 180 centiméter magas volt, és harmincas-negyvenes éveiben járhatott halálakor. A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy derékfájdalmai lehettek, míg a homlokán lévő gyógyult sérülés valamilyen balesetre utal. „Ha mai ruházatba öltöztetnénk, nem tűnne ki a tömegből” – mondta a nőről Marc Oxenham, az Aberdeeni Egyetem biorégészeti szakértője.
Egy másik arcrekonstrukció egy 1400-1600 évvel ezelőtt élt pikt férfit ábrázol, aki a szakértők szerint is úgy nézhetett ki, mint „bármelyik átlagos mai fiatalember”. Az ő maradványait az 1980-as évekbe tárták fel egy építkezésen, és a leletek elemzéséből kiderült, hogy gyermekkorát Skócia nyugati partvidékén, vagy esetleg Írország területén töltötte, míg a negyvenes éveihez képest nagy fokú csontritkulása alapján arra következtetnek, hogy életében kemény mezőgazdasági munkát végezhetett.
A digitálisan életre keltett személyek között van még egy 18-25 éves korában elhunyt fiatal férfi, aki maradványai alapján gyilkosság áldozata lehetett valamikor a 13. században. Erre súlyos sérüléseiből és törött bordáiból következtettek a kutatók, valamint abból, hogy egy sietve ásott gödörben helyezték végső nyugalomra. „Nem tudjuk pontosan a tompa traumák eredetét. Lehet, hogy egy lóval taposták meg, vagy valamilyen buzogányszerű tárggyal vágták mellkason” – mondta Oxenham.
A legmodernebb eszközökkel rekonstruált személyek (a negyedik arc egy 16. századi ciszterci apácát ábrázol) a tárlaton mozgást is végeznek: fejüket elfordítják, körülnéznek, és szemkontaktust is felvesznek a látogatókkal.
A múzeum március 30-án nyílik, és a rekonstrukciók mellett többek között a Végzet Köve (vagy scone-i kő) néven ismert, a brit koronázási szertartásokon évszázadokon át használt vöröshomokkő-tömböt, Skócia nemzeti szimbólumát is itt lehet majd megtekinteni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: