A nílusi mikroklíma miatt szenvedtek trópusi betegségekben az ókori egyiptomiak
Az egyiptom múmiák ötödének malária keserítette meg életét, kétharmaduk a parazitáktól, 40 százalékuk a pedig fejtetvektől szenvedett, állítja az Advances in Parasitology 2024-es évkönyvében megjelent tanulmány. A parazitológiai vizsgálatok a Királyok Völgyének 16 múmiája közül négyben, például Tutanhamon fáraó tetemében is megtalálták a malária kórokozójaként ismert Plasmodium falciparum nyomait – írja az IFL Science.
A kutatás során vizsgált 221 múmia közül 49-nek lett pozitív a maláriatesztje, de a kutatók a maradványok 92 százalékánál a malária szövődményeként ismert vérzékenységre utaló csontelváltozásokat mutattak ki.
Piers D. Mitchell, a Cambridge-i Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője szerint az ókori Nílus-menti civilizációkban a maláriára visszavezethető vérzékenység volt a gyermekhalálozások egyik jellemző oka. A leletekben jelentős százalékban találtak még különböző endoparazita fajokat, köztük a toxoplazmózis, viselkedés befolyásoló szövődményeket is kiváltó kórokozóját.
Tanulmány feltételezése szerint az ókori egyiptomi kultúrában szent állatként tisztelt házi macskák a felelősek a különösen magas arányú megbetegedést kiváltó fertőzések kórokozóinak terjesztéséért. Két múmiában olyan bélférgeket nyomait is detektálták, amelyek valószínűleg a Nílusból fogott, de nem megfelelően hőkezelt halakból kerültek a gazdatestekbe. Egy Naht nevű thébai királyi takács mellkasi izmaiban a trichinellózist okozó olyan fonálféregfaj nyomait találták meg, amely a sertéshúsból az emberi szervezetbe kerülve nagy eséllyel az alany halálát is kiválthatja.
A kutatás szerint a trópusi paraziták és maláriaszúnyogok a kedvező nílusi mikroklíma miatt maradtak élet- és fertőzőképesek a száraz észak-afrikai éghajlaton.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: