Miért képesek egyes állatok jobban alkalmazkodni a városi élethez, és miért nem alkalmasak erre mások? Erre a kérdésre keresték a választ az Exeteri Egyetem kutatói. A múlt héten megjelent tanulmányukban arra jutottak, hogy egyes sirályfajok sikeresebben alkalmazkodtak a városi élet kihívásaihoz, mint mások, és ennek az állatok agytérfogatához is köze lehet.

A kutatásban 19 sziklán fészkelő és 28 nem sziklán fészkelő fajt vizsgáltak. Kiderült, hogy a sziklán fészkelő fajok 53 százaléka érzi magát otthon városi környezetben, míg a nem sziklán fészkelő fajok közül csak három telepedett meg a városban. A fajok vizsgálata során arra is fény derült, hogy a sziklán fészkelő fajoknak jellemzően nagyobb az agytérfogatuk.

Neelrtje Boogert, a tanulmány egyik szerzője szerint a sziklai fészkelés nem valami olyasmi, ami jellemző lett volna a sirályok közös ősére, inkább az állatok alkalmazkodásának, opportunizmusának köszönhető.

Alkalmazkodóképes tolvajok

A sirályok evolúciós szempontból egy szempillantás alatt alkalmazkodtak az emberi környezethez, méghozzá olyan sikerrel, hogy egyes fajok még a különböző élelmiszerek között is különbséget tudnak tenni a csomagolásuk alapján, ezt a tudományukat pedig ki is használják, és lopnak is, ha alkalmuk adódik rá.

A városi fészkelés és a kleptoparazitizmus (hétköznapi nevén: kajalopás) közös oka a nagyobb agyméret lehet. Madeleine Goumas, a tanulmány vezető szerzője szerint ez teszi lehetővé a városban fészkelő fajok számára, hogy rugalmasabbak legyenek a fészekrakást illetően, ez a stratégia pedig kifizetődőnek is tűnik: azoknak a sirályfajoknak, amelyek kevésbé alkalmazkodóképesek, folyamatosan csökken az egyedszáma, míg a városkompatibilis madaraké stabil vagy épp növekszik.

Goumas szerint az urbanizáció egyre nagyobb kihívást jelent a vadon élő állatok számára, az ehhez hasonló kutatások pedig segíthetnek megfejteni, hogy mely fajok képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és melyek nem.