Folyékony víz nyomait és felszíni aktivitást észleltek a Jupiter jeges holdján, az Europán
A NASA Juno űrszondájának friss megfigyelései alapján a Jupiter Europa nevű holdjának északi és déli pólusán elmozdult az égitest külső kérgét borító jeges kéreg, míg egy másik, nagy felbontású felvétel egy olyan területet mutat meg, ahol a közelmúltban sós víz bugyoghatott a felszínre.
A Juno 2022. szeptember 29-én közelítette meg a legjobban az Europát, amikor 355 kilométerre került a fagyott felszínhez. Ekkor készültek az első nagy felbontású felvételek a holdról a Galileo űrszonda 2000-es, utolsó elhaladása óta.
A Juno pályája lehetővé tette, hogy a hold egyenlítőjének közelében adatokat gyűjtsenek, és ezek elemzéséből kiderült, hogy a jégtömbök vagy a hegygerincek mellett szabálytalanul eloszló, meredek falú, 20-50 kilométer széles mélyedések is találhatók a hold felszínén. A feltételezések szerint az Europa jeges külső rétege alatt egy hatalmas óceán húzódik, és ezeket a felszíni jellemzőket a valódi pólusvándorlás nevű folyamattal magyarázzák, amely szerint az Europa jégpáncélja lényegében szabadon mozog.
„Valódi pólusvándorlás akkor következik be, ha az Europa jeges kérge leválik a kőzetes belsejéről, ami a kérget érő nagy stressz hatására kiszámítható törésmintákat eredményez” – mondta a felvételeket készítő JunoCam csapatának kutatója, Candy Hansen. Most először észleltek ilyen mintázatokat a déli féltekén, ami arra utal, hogy a valódi pólusvándorlásnak sokkal komolyabb hatása van az Europa felszíni geológiájára, mint eddig gondolták.
A legrészletesebb felvételt azonban nem a látható fényben rögzítő JunoCam, hanem a fekete-fehér képeket készítő, alapvetően navigációs célú Stellar Reference Unit (SRU) készítette az Europa felszínéről. Mivel ezt a halvány csillagok érzékelésére tervezték, gyenge fényviszonyok között is jól teljesít, ezért akkor irányították az Europa éjjeli oldalára, amikor azt csak a Jupiterről a holdra vetülő napfény világította meg. Ez az innovatív megközelítés lehetővé tette, hogy a felszín komplex vonásai is megjelenjenek a felvételen.
A kép jobb alsó részén látható, 37 x 67 kilométeres területet lefedő képződményt különös formája miatt a kutatók Platypus (kacsacsőrű emlős) néven emlegetik. A kaotikus domborulatokkal, kiemelkedő hegygerincekkel és sötét vörösesbarna anyaggal jellemzett Platypus a környék legfiatalabb jelensége. Az állat testéhez hasonlító felső és fejére emlékeztető alsó része a környezettől eltérően kisebb (1-7 km széles) jégtömbökből áll, és a széleinél gerincformációk futnak bele a különös képződménybe.
A kutatók szerint ez azt jelentheti, hogy az Europa jégpáncélja összeomolhat olyan helyeken, ahol a kéreg alatti óceánból származó sós víz megközelíti a felszínt. A Platypustól mintegy 50 kilométerre északra található kettős gerinceket sötét foltok szegélyezik, amelyekről a kutatók szintén azt feltételezik, hogy a mélyből feltörő sósvíz-lerakódások lehetnek.
Az aktív felszíni folyamatokra és a felszín alatti folyékony víz jelenlétére utaló eredmények segítenek a kutatóknak, hogy a folyamatban lévő küldetésekben konkrét célokat tűzhessenek ki. A jeges hold életre alkalmas körülményeit vizsgáló Europa Clipper misszió a tervek szerint 2024 őszén indul, majd 2030-ban érkezhet a Jupiterhez, míg az európai JUICE tavaly áprilisban indult, és várhatóan 2031 júliusában éri el a gázóriást és holdjait.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
