Egy magyar alapítvány virtuális valósággal könnyítene a gyerekek tortúrának számító MR-vizsgálatán
Egy gyermekklinikán évente 600-650 altatásos MR-vizsgálatot végeznek ma Magyarországon gyermekeken. Ez azzal jár, hogy a gyermekek reggel étlen-szomjan megjelennek a klinikán, majd akár több óra várakozás után egy aneszteziológus elaltatja őket, hogy az MR-gépben el lehessen végezni rajtuk a szükséges vizsgálatot. Ez a folyamat mind a kicsiknek, mind a szüleiknek megterhelő, amelyet az OncoVR, vagy más néven a Technológiával az Egészségért Közhasznú Alapítvány hosszú távon úgy igyekezne kezelni, hogy a vizsgálat előtt egy virtuális játékkal felkészítenék a gyerekeket. Egy sikeres felkészítés eredményeképpen csökkenhetne a páciensek szorongása, nem lenne szükség altatásra, a kórház időt spórolhatna és a költségeket is visszavághatná.
Ennek evidencia-alapú felméréséhez és hosszú távon az újítás megvalósításához kezdett tavaly novemberben klinikai vizsgálatba az OncoVR. Eddig 60 gyereket vontak be a kutatásukba, az eredmények 2026-ban várhatóak. A kutatócsoport azonban nem csupán az MR-vizsgálatoknál látja a virtuális valóság egészségügyi alkalmazásának lehetőségét. A kemoterápiával kezelt gyermekek hangulatának javítását, a pszichoterápiák kísérését, valamint idősek körében például a gyógytornák segítését is zászlajukra tűzték.
Altatás helyett virtuális játék
„A jelenlegi MR-vizsgálat lezajlásával két baj van. Egyrészt ez mind a gyereknek, mind a szülőnek borzasztó megterhelő. Alapjáraton egy MR-vizsgálat sem kellemes, mert a gép maga szűk, hideg, klausztrofóbiát okozhat, és nem látják a gyermekek anyát, , aki támogatna. Baromi nehéz, de hogyha altatás kell, az ráadásul már procedurális beavatkozás, lehetnek mellékhatásai a fejfájástól a keringésmegállásig. Másrészt hosszabbítja magát a procedúrát. Sokkal több gyereket lehetne vizsgálni enélkül, illetve egy ilyen altatás nagyjából 20 ezer forint többletköltséget okoz. Ez az egész országra kiterjesztve nagyjából olyan százmilliós tétel, ennyit lehetne megspórolni egy évben, hogyha csökkenthetnénk az altatásos MR-vizsgálatok számát” – mondta a Qubitnek Erdős Sándor, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos-jelölt, az OncoVR alapítója.
Azért, hogy a jövőben ez a procedúra a jelenlegi tortúra helyett a családoknak kellemesebb, szorongásmentesebb és altatásmentes élmény lehessen, az OncoVR csapata a Digital Thinkers segítségével fejlesztett egy játékot, amellyel a gyerekeket igyekeznek felkészíteni az MR-vizsgálat élményére és szándékuk szerint szorongást oldanak, életminőséget javítanak, és nem utolsósorban a kórházak költségeit is csökkentik.
Ahhoz azonban, hogy ezt a módszert széles körben alkalmazhassák a gyermekgyógyászatban, arra van szükség, hogy hatékonyságát tudományos kutatás támassza alá. Ezért indította el az OncoVR 2023 novemberében klinikai vizsgálatát egy magyarországi gyermekklinikán 20 önkéntessel és Meta Quest 3 VR-szemüvegekkel. A folyamat úgy néz ki, hogy megvizsgálják, részt vehet-e a gyermek a kutatásban – olyanokat nem vonnak be, akiknek akut vagy instabil az állapota, fejlődési, szem vagy hallás elmaradása van, esetleg érzékenyebbek a villódzó fényekre, epilepsziában szenvednek. Ha egy kis páciens minden bevonási kritériumnak megfelelt, utána randomizált módszerrel három csoportba oszthatják az önkéntesek: a VR-játékot kipróbálok, a betegtájékoztatót kapók csoportjába vagy a kontrollcsoportba, akikkel az történik, ami általában egy gyermekkel egy magyar klinikán MR-vizsgálat során történik.
A betegtájékoztatót kapók csoportja egy olyan brosúrát nézhet végig, amelyben játékosan, képekkel elmesélik a gyermeknek, mi fog történni vele az MR-vizsgálatban, míg a VR-játékban interaktív élményen keresztül igyekszik szorongást oldani és tanítani az OncoVR csapata. „A vizsgálatot mind az egészségügyi személyzet, mind a radiológusok, mind a szülők nagyon pozitívan fogadták, mert ezek a gyerekek tényleg csak ott ülnek a folyosón és várakoznak. Már ha csak annyi történik, hogy valami élményben vehetnek részt, az is sokat tud segíteni a szorongásuk enyhítésében” – mondta Erdős.
VR-terápiát receptre?
Erdős és a kutatócsapat abban reménykedik, hogy a kutatás pozitív eredményeit követően a VR-felkészítést be lehet majd emelni az MR-vizsgálat protokolljába és ezzel mind a kis betegek, mind a szülők, mind az orvosok jól járhatnak majd.
Nem az OncoVR az egyetlen olyan csapat, amelyik igyekszik a gyógyítás valamelyik területére sikerrel beépíteni a virtuális valóságot. Azt már korábbi kutatások bizonyították, hogy a VR sikerrel csökkenti a krónikus betegek fájdalmait - olyannyira, hogy 2021-ben az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) el is fogadta az első, receptre felírható VR-terápiát krónikus derékfájdalmakra. Az AppliedVR amerikai cég RelieVRx nevű rendszerét használva egy 188 páciens részvételével végigvitt kutatásban arra jutottak, hogy a VR-t használók csoportjában hat hónappal a kezelés kezdete után a fájdalom intenzitása több mint 30 százalékkal csökkent, míg a kontrollcsoportban, akik a hagyományos kezelést kapták, 15,9 százalékkal.
A fájdalomcsökkentés mellett azonban az egyik leglényegesebb alkalmazási területe a virtuális valóságnak a szorongásoldás és a fóbiák kezelése. Egy kutatás azt találta, hogy a tériszony (akrofóbia), a pókoktól vagy a repüléstől való félelem kezelésében komoly hatékonyságot ért el a virtuális valóság, és jelenleg vizsgálják a klausztrofóbia, az agorafóbia és a közszerepléstől való félelem kezelésében is.
Kiszabadítja a gyermeket a steril szobából a VR
A pszichoterápiás alkalmazást pedig kísérleti jelleggel már az OncoVR is ösztönzi, együttműködnek ugyanis terapeutákkal országszerte, akiknek elérhetővé teszik VR-szemüvegeiket és az általuk terápiás célokra fejlesztett játékokat is.
„Ugye mi úgy kezdtük a történetünket, hogy fejlesztettünk egy onkológiai betegekre targetált, speciális kalandjátékot, ami arra helyeződik ki, hogy egy szigeten van egy kis sárkány, akit sok pici gonosztevő megtámad, és ezeket a gonosztevőket kell onnan valahogyan eltüntetni, segíteni ennek a kis sárkánynak. Ez nagyon jól működik a kórházban, javítja az onkológiai betegek életminőségét és hangulatát, majd ezzel kapcsolatosanszületett egy publikációnk is, ami azt tapasztalta, hogy a kemoterápia alatt a virtuális valósággal támogatott gyermekeknek a hangulata javul, és azt akartuk, hogy ez ne csak nálunk maradjon meg, nálunk hasznosuljon, hanem hogyha vannak olyan pszichológusok, szociális munkások, bárki, aki érdeklődik e módszer iránt, akkor próbáljuk meg együtt felfedezni, mire tudják használni a virtuális valóságot” – mondta Erdős.
Az OncoVR felhívására több településről jelentkeztek országszerte, és jelenleg 14 VR szemüveg van pszichológusoknál 6 városban, amelyet leginkább onkológiai vagy tartósan kórházban fekvő rehabilitációra szoruló gyermek terápiájánál használnak. „Általában kétféle helyzet van. Az egyik, ami nagyon látványos, például az, hogy a csontvelőtranszplantációra és kemoterápiára szoruló gyermekek sajnos egy steril szobában vannak nagyon sokáig, és az ő pszichés támogatásukat, a motivációjuk fenntartását óriási mértékben segíti a VR. A másik, hogy együttműködés javítására használják rehabilitációs vagy onkológiai osztályon olyan gyermekeknél, akik leépítik a személyes kapcsolatokat, akiknek a megküzdést a virtuális tér, a videójáték, az internetes jelenlét jelenti. Nekik segítenek azzal, hogy a terapeuta is belép ebbe a virtuális térbe és elindul közöttük egy párbeszéd vagy egy közös játék” - mondta az OncoVR alapítója.
Emellett megemlítette, hogy olyan rehabilitációs csoportoknál is elkezdtek kísérletezni a virtuális valósággal, ahol ezt egyfajta viselkedésterápiás jutalmazási rendszerként használják. „Hogyha mondjuk jól teljesít a héten, akkor kipróbálhat egy mozgós játékot, és így azon túl, hogy jutalmazzuk a gyermeket, egy mozgásszervi rehabilitáció során egy ilyen zenére való ritmusos mozgással még segítjük is a fejlődését.”
Virtuális vagy valós?
A VR esetén sem hagyható figyelmen kívül a kockázatok és mellékhatások kérdése. Időről időre felmerül a kérdés, hozzá lehet-e túlságosan szokni a virtuális világhoz, létezik-e függőség, és mi történik a virtuális világot a valóságostól elválasztás képességével, ha sokat használjuk menekülésre a VR alkotta álomvilágot. Egy 2022 novemberi kutatás például egy 754 főből álló mintán úgy találta, hogy a gyakori VR-használók 2-20 százalékánál lehet kényszeres használatról beszélni, attól függően, milyen osztályozási kritériumokat használnak. Ezek a becslések a kutatók szerint pedig nagyon hasonlóak a videojátékoknál vagy a közösségi média használatánál kimutatott arányokhoz. Emiatt a szerzők szerint a VR semmivel sem hordoz nagyobb függőségi potenciált, mint bármely más hagyományos technológia.
Maga Erdős úgy vélte, az elkövetkezendő 15-20 évnek a legnagyobb problémája az lesz, hogy „a technológia eljutott egy olyan szintre, hogy nem tudjuk megkülönböztetni mi a virtuális és mi a valóságos. Ez nagyon veszélyes dolog, mert ez komoly folyamatokat tud elindítani az agyban. Ugye, hogyha manapság arról beszélünk, hogy valaki nincs a valóságban, akkor azt a pszichiátrián kezelik, és a történést pszichotikus epizódnak hívjuk. Ez a jövőben viszont nagyon sokszor elő fog fordulni, tekintettel arra, hogy a technológia ott fog járni az AI és a VR segítségével, hogy már teljesen valóságos avatárokat, környezeteket, helyzeteket tudunk generálni”.
„És amikor például a virtuális és a fizikai világ elcsúszik, az baromi frusztráló érzés lehet. Ez történik, amikor a virtuális világban fölszállunk a hullámvasútra, és azt érezzük, hogy hányingerünk van, mert közben valójában egy helyben ülünk. Ezek a kontrasztok borzasztó veszélyesek tudnak lenni. Ez ugye a kiberbetegség, egy tengeribetegségszerű állapot, ami hányingerrel vagy hányással jár. Ez abszolút köztünk van” – mondta az OncoVR alapítója.
Erdős szerint az ő módszerükben viszont az a jó, hogy minden kontrollált körülmények között zajlik. „Amit mi csinálunk, annak az a lényege, hogy van felvezetése és utánkövetése. Először a pszichológus beszél a gyerkőccel. Utána van egy VR-élmény, amiben részt vesz, lesznek tapasztalati benyomásai, és ennek van egy kivezető fázisa, amikor beszélnek erről az élményről. Az MR-vizsgálatnál ugyanez történik. Bevisszük a gyermeknek a VR szemüveget, elmagyarázzuk, mi fog történni, megtörténik az élmény, és utána szintén megbeszéljük, mit élt át. Szóval mindig ott van valaki mellette, aki segít ebben a térben eligazodni. Nem hagyjuk egyedül a gyereket. Ráadásul a VR-szemüveg össze van kötve egy számítógéppel, amelynek a monitorán keresztül mindig látjuk azt, hogy mi történik abban a világban, mindig tudunk neki segíteni. Szóval sosincs egyedül a gyerek ezekben a világokban. Nem az van, mint a telefonnál, hogy nyomkodja, a videókat néz, tartalmakat gyárt vagy fogyaszt úgy, hogy a szülőnek nincs is felette semmi kontrollja. Mi ezzel a kontrollált környezettel próbáljuk meg elvenni az élét ennek a problémának”.
Ajánld fel adód 1%-át az OncoVR mögött álló Technológiával az Egészségért Közhasznú Alapítvány számra (adószám: 19237398-1-43), hogy folytathassuk innovatív munkánkat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: