4000 éves, holdfogyatkozásokhoz köthető rossz ómenekre figyelmeztető babiloni agyagtáblákat fejtettek meg

2024. augusztus 9.
tudomány

4000 éves babiloni ékírásos táblákat fejtettek meg kutatók, amik arról mesélnek, hogy egyes holdfogyatkozások miként voltak a halál, a pusztulás és a dögvész előjelei. A Live Science keddi cikke szerint a leleteket több mint száz évvel ezelőtt találták meg a mai Irak területén, majd azok a British Museum gyűjteményébe kerültek, ahol mostanáig nem sokat foglalkoztak velük.

Az egyik holdfogyatkozási ómeneket jegyző babiloni agyagtábla
Fotó: The Trustees of the British Museum

A négy ékírásos agyagtáblát Andrew George, a Londoni Egyetem emeritus professzora és Junko Taniguchi fordították le. A nemrég a Journal of Cuneiform Studies folyóiratban megjelent szakcikkükben azt írták, hogy ezek a valaha felfedezett legrégebbi, holdfogyatkozásokhoz kapcsolódó ómengyűjteményt rejtik, amik fontos új részleteket árulnak el arról, hogy miként végezték az égi jóslásokat az i.e. második évezredben a Mezopotámia (a Tigris és az Eufrátesz folyók között elterülő síkság) déli részén élő emberek.

Az egyik ómenben az szerepel, hogy ha „egy fogyatkozás középpontja egyszerre elsötétül, majd egyszerre kitisztul, akkor a király meghal és Elám elpusztul”. Elám egy mezopotámiai régió volt, amely a mai Irán területén található. Egy másik intő jel szerint „ha egy fogyatkozás a déli égbolton kezdődik, majd kitisztul, akkor Subartu és Akkád bukása várható”, amelyek szintén mezopotámiai régiók voltak.

Az agyagtáblák készítői az ómeneket a holdfogyatkozások dátuma, hossza, a bekövetkezésük éjszakai időszaka, és az árnyékok mozgása alapján jelezték előre. „Az intő jelek egy részének eredete talán tényleges tapasztalatokban rejlik – olyan előjelek megfigyelésében, amiket katasztrófák követtek” – nyilatkozta George a portálnak. A legtöbb előjelet viszont valószínűleg egy elméleti rendszer alapján határozták meg, ami a holdfogyatkozások jellemzőit különböző ómenekhez kötötte.

Babilonban és Mezopotámia más részein elterjedt volt a hit, hogy az égi események alapján a jövő megjósolható. A tanulmány szerzői szerint az akkori emberek úgy vélték, hogy az égi események az istenek által elhelyezett kódolt jelek voltak, hogy figyelmeztessék a jövőre a Földön élőket. Ezért a király tanácsadói folyamatosan kémlelték az éjszakai égboltot és összevetették megfigyeléseiket az égi történésekhez csatolt ómengyűjtemények szövegeivel.