A Boris ciklonhoz hasonló extrém jelenségek nem oldhatók meg a szokásos módszerekkel
„Az most egy csoda, hogy minket »csak« a levonuló árhullám érint, ezt még ki lehet védeni a megszokott módon, a töltések közt, a mederben. De mi lett volna, ha Boris legdurvább csapadékzónája minket kap el? Benne lehet ugyanis a pakliban, hogy a jövőben hozzánk érkezik meg az a 400-500 mm egyszerre... ” – írja Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője hétfő reggeli Facebook-bejegyzésében.
A Csehországot, Lengyelországot, Ausztriát, Romániát és Magyarországot is elérő, Boris néven jegyzett mediterrán ciklonról Dedák azt írja, hogy a „hozzánk jutó csapadék töredéke annak, mint ami ezekben az országokban esett (Csehország most tart az elmúlt három napi összeget nézve 435 mm esőnél, míg nálunk a Dunántúlon a 100 mm-t sem nagyon értük el). Az olyan esőzések okozta áradások ellen, mint amit a cseh és osztrák barátaink most átélnek nincs védekezés”.
A WWF környezetpolitikai szakértője szerint az „ilyen extrémitások már nem oldhatók meg a szokásos módszerekkel, ennyi vizet a végletekig mélyített, csatornákká alakított patakmedrekben és árkokban, a fátlanná irtott folyómedrekben sem lehet elvezetni. Ráadásul két hónap kvázi csapadékmentes, aszályos időszakra zúdul rá a 10 havi eső. Ide most talán megnyugtató zöld megoldást kellene írni, de szerintem erre a kihívásra nincs egyszerű válasz. Csak azt tudjuk tenni, hogy komolyan vesszük az éghajlatváltozást és a klímaadaptációt. Borisra számítani lehetett már rég. Tavaly is, tavaly előtt is, azelőtt is – mindig, amikor 30°C-ot közelítette a Földközi-tenger hőmérséklete, kellett volna számolni azzal, hogy ebből jöhet egy Boris-szerű ciklon. Jött is egyébként durva vihar, csak amíg egy Görögországi településre zúdult le egyszerre 700 mm, addig nem érte el az ingerküszöbünket”.
Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára ugyanakkor arra hívta fel a következő napokban levonuló rekord-árvíz visszatartását szorgalmazók figyelmet két nappal ezelőtti Facebook-bejegyzésében, hogy az
„áradó Duna (de amikor olyan 2006-os módon tele van, akkor a Tisza is), AZ BAROMI SOK VÍZ. A Duna Pestnél átlagosan 1800, a Tisza Szolnoknál 400-500, Szegednél a Körösökkel, Marossal olyan 800 köbméter másodpercenként. A köbméter az egy tonna víz, kicsit kevesebb, mint tíz fürdőkád. A csúcs árvízi hozam a Dunán Pestnél kicsit 10000 köbméter/másodperc alatt van (és csak remélni tudom, hogy most sem lesz több), a Tiszán olyan 3500 körül. A tízezer, az nagyon sok. Ha csontra szárítom a Balatont és ennyit vezetek bele, az kb. két nap alatt telik meg. Ennyi tározó a világon nincs. (...) A fő kérdés azonban az kell legyen, hogy Magyarország legnagyobb tározójába: a talajba hogy tudok ebből, vagy akár a normál hozamból talajvízpótlásra minél többet bevinni. A Duna-Tisza közi Homokhátság elsivatagosodásának megállítására a Duna normál hozamának egy százaléka is elégnek tűnik (a mostani semminél biztos jobb lenne), ha nekiállnánk felemelni oda, a Duna szintjéhez képest tíz emeletnyit (mondjuk az akkor termelt napenergiával, amikor épp az árampiacon a kutyának se kell). Ez egy nagyon releváns kérdés – de az összes Duna-völgyi vízpótlás és vízvisszatartás nem kérne mondjuk másodpercenként 30 köbméternél többet (Paks-1 átfolyó hűtése 105, a tervezett Paks-2 132 köbméter másodpercenként). EZT OLDJUK MEG, NE AKARJUK A LEHETETLENT. És aztán a tiszai alföldet is”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: