Olyan gyorsan olvad az ítéletnapi Thwaites-gleccser, hogy már komolyan fontolgatják a geomérnökség lehetőségeit
Az antarktiszi Thwaites-glecser, amit hétköznapi néven ítéletnapi gleccsernek is neveznek, mivel olvadásával egymagában képes jelentősen megemelni a globális tengerszintet, még gyorsabb ütemben olvadhat, mint ahogy azt a korábbi modellek előre jelezték.
A Kaliforniai Egyetem (Irvine) és a kanadai Waterloo-i Egyetem kutatói szerint a melegedő árapályáramlatok felgyorsítják a Thwaites olvadását, ami már most is a globális tengerszint-emelkedés 4 százalékáért felel, és évente 50 milliárd tonna jeget veszít. Ez az olvadás úgynevezett kaszkádhatást válthat ki, ami destabilizálja a teljes nyugat-antarktiszi jégtakarót (WAIS), és az együttes hatás közel 3 méterrel emelheti meg a tengerszintet.
A New Hampshire-i Dartmouth College és a skót Edinburgh-i Egyetem közös tanulmánya ugyanakkor arra utal, hogy a gleccser kevésbé hajlamos a hirtelen összeomlásra, mint korábban gondolták, ami némi reményt ad a helyzet stabilizálódására.
Tekintettel a gleccser bizonytalan jövőjére, a tudósok már komolyan vizsgálják a geomérnökség lehetőségeit, vagyis azokat a technológiai megoldásokat, amelyek segíthetik a kritikus helyzet enyhítését. Ezek közé tartozik az óriási víz alatti gátak, például szövetekből vagy akár buborékokból összeálló, úgynevezett tenger alatti függönyök telepítése, amivel megakadályoznák, hogy a meleg árapályáramlatok elérjék a gleccsert.
John Moore, a Lappföldi Egyetem sarkkutatója szerint „15-30 évbe telik, amíg eleget megtudunk ahhoz, hogy bármilyen geomérnöki beavatkozást javasoljunk vagy elvessünk”, vagyis nincs idő halogatni a technológiai módszerek vizsgálatának megkezdését.
Bár egyes szakértők, köztük Gernot Wagner, a New York-i Columbia Egyetem klímaközgazdásza szerint a geomérnöki megoldások késleltethetik a legrosszabb forgatókönyvek bekövetkeztét, mások arra figyelmeztetnek, hogy ezek a taktikák elvonhatják a figyelmet a kibocsátás csökkentésére irányuló kritikus erőfeszítésekről.
Wagner hangsúlyozza, hogy bár a technológiai módszerek ideiglenesen, egyfajta „fájdalomcsillapítóként” lehetővé tennék, hogy időt nyerjünk, nem jelentenek tartós megoldást a klímaváltozásra, a felmelegedést ugyanis elsősorban továbbra is az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével lehetne kordában tartani.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
***
Rendkívül izgalmas témát, az alvás és az álmodás folyamatát, valamint ezeknek a memóriánkra, a biológiai óránkra, sőt az egészségünkre és a betegségeinkre gyakorolt hatását vizsgáljuk a novemberi, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, exkluzív tudományos estünkön, a tizedik Qubit Live-on.
Velünk lesz Bódizs Róbert pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatóhelyettese, Fabó Dániel neurológus, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Epilepszia Centrumának vezetője és Ella Krisztina molekuláris biológus, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének kutatója.
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!