Magyar és cseh kutató térképezte fel a Hold rejtélyes mare-foltjait
Hargitai Henrik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és Petr Brož, a Cseh Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének munkatársa az Icarus folyóiratban publikált közös tanulmánya mutatja be a Hold legtitokzatosabb felszíni formációinak tartott szabálytalan mare-foltokról eddig készített legrészletesebb térképet – olvasható az ELTE pénteki közleményében.
A sajtóanyag szerint „amikor 1971-ben az Apolló 15 felvételeit tanulmányozva a tudósok felfedezték a Hold felszínén az első ilyen felszíni alakzatot, arra gondoltak, hogy ezek a területek vulkanikus tevékenységből származnak, és néhány tízmillió évesek lehetnek”. Ez a hipotézis azonban ellentmond annak a jelenleg érvényes elméletnek, amely szerint a Hold belseje mára lehűlt és megszilárdult, így vulkáni aktivitás nyomát nem kellene észlelni a felszínen.
„Bár a mare-foltok szinte kizárólag 3,5 milliárd éves vulkanikus lávaterületeken helyezkednek el, nagyon fiatalnak látszanak. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy felszínük újra és újra megújul olyan gázkitörések vagy a habszerű vulkáni anyag beomlása következtében, amelyek évmilliárdok óta ugyanazokon a helyeken történnek. Ha azonban kiderülne, hogy valóban fiatalok, az alapvetően megváltoztatná a Holdról mint geológiailag halott égitestről alkotott képünket. Éppen ezért kulcsfontosságúak e foltok a Hold evolúciójának megértéséhez” – idézi a közlemény Hargitait, aki Brožzsal az elmúlt évek alatt mostanra elkészítette a titokzatos formációk eddigi legrészletesebb térképét.
A térkép a közlemény szerint feltárta, hogy a „szabálytalan foltok többnyire csoportokban alakulnak ki, és szabályos alakzatokat, például vonalakat vagy köröket hoznak létre más geológiai képződmények – lávával teli kráterek vagy tektonikus törések – mentén. Ez arra utal, hogy kialakulásuk a felszín alatti geológiához kapcsolódik, de többféle geológiai környezettípusban. Sok közülük a kráterek peremén helyezkedik el, ahol a lejtés és a potenciálisan vékony lávatakaró optimális környezetet biztosít ahhoz, hogy az omlási folyamatok újra induljanak. A kutatók azonban azt továbbra sem tudják, hogy ezek a mintázatok egyszerre vagy hosszú idő alatt, apróbb lépésekben alakultak-e ki.
Brož úgy véli, hogy hasznos lenne e képződményeket Hold körüli pályáról a felszín alá hatoló radarral tanulmányozni: „ily módon megismerhetnénk az összetételüket, amiből következtethetnénk a korukra is. Ezért dolgoztunk tavaly a LUGO (Lunar Geology Orbiter) európai küldetéskoncepción. Azt reméljük, hogy egy ilyen küldetést a belátható jövőn belül útjára indíthatunk. Arra is számítunk, hogy a közvetlen mintavétellel értékes információkhoz juthatunk. A NASA a DIMPLE küldetést választotta ki, hogy leszálljon az egyik mare-foltra, és közvetlenül elemezze annak kőzetét”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: