Leszállóegységet küldene az európai űrügynökség (ESA) a Szaturnusz Enceladus holdjára, hogy kiderítse, létezik-e élet a holdon. Az űrhivatal hétfői bejelentése nyomán megkezdődhet a magas költségvetésű „flagship” küldetés megtervezése, ami húsz éven belül, a 2040-es évek elején indulhatna útnak.

A jégvulkánjairól és gejzírszerű kitöréseiről ismert Enceladus jégkérge alatt globális óceán húzódik. Ebben az amerikai űrügynökség Cassini szondájának mérései alapján lényegében minden feltétel adott az élethez, és egyes kutatók úgy gondolják, hogy már ennek jeleit is azonosították az anyagkilövellésekből kimutatott, szokatlanul nagy mennyiségű metán formájában.

Az ESA még 2021-ben közölte a hosszú távú tudományos programjának főbb prioritásait. A Voyage 2050 a robotszondás űrkutatás terén az óriásbolygók – köztük a Jupiter és a Szaturnusz – holdjaira és azok lakhatóságára fókuszál. Ennek keretében lőtték fel tavaly áprilisban a JUICE (JUpiter ICy moons Explorer) űrszondát, amely felderíti majd a Jupiter három jeges holdját, az Europát, a Callistót és a Ganymedest, és először áll pályára egy másik bolygó holdja körül.

Az űrügynökség által megbízott bolygókutatók két évig válogattak a lehetséges célpontok között, mielőtt az Enceladus mellett döntöttek. A szakemberek második legígéretesebbnek a szintén a Szaturnusz körül keringő Titánt választották, amelyet sűrű légkör vesz körül és felszínén szénhidrogéntavak találhatók. A harmadik helyezett a Jupiter Europa holdja lett, amelyet sokáig a földön kívüli élet keresése szempontjából legizgalmasabb égitestnek tartottak. Az Europát a 2030-as években a JUICE mellett a NASA idén ősszel induló Europa Clipper szondája vizsgálja majd.

A leszállóegység a NASA Curiosity marsjárójához hasonlóan mintákat venne a felszínen, majd azokat csúcstechnológiás műszereivel elemezné. Egy múlt héten közölt kutatás szerint már a most rendelkezésre álló műszerek, köztük egy, a Europa Clipperen utazó tömegspektrométer is képes egyetlen jégszemcséből sejtes életre utaló jeleket kimutatni.

„Az általunk javasolt küldetéskoncepciók óriási tudományos haszonnal kecsegtetnek, előbbre vihetik tudásunkat és alapvető fontosságúak lennének ahhoz, hogy sikeresen kimutassunk jeges holdakon életre utaló jeleket” – mondta a Lisszaboni Egyetem asztrobiológusa, Zita Martins, aki az ESA tanácsadói csoportjának munkáját vezette. Korábban amerikai kutatók egy mintavisszahozó küldetés indítását javasolták az Enceladushoz, amely átrepülne az anyagkilövelléseken és jégszemcséiket visszajuttatná a Földre, hogy azokat laboratóriumokban lehessen vizsgálni. Emellett a NASA is gondolkodik abban, hogy egy keringőegységet és leszállóegységet kombináló küldetéssel a 2050-es években visszatérjen az égitesthez.

Chris Lintott, az Oxfordi Egyetem csillagásza az X-en (korábban Twitter) üdvözölte a lépést, és azt írta: „Olyan izgatott vagyok, hogy végre születőben van egy terv arra, amivel visszatérhetünk erre a lenyűgöző kis világra”. Az Enceladust először a NASA Voyager űrszondái derítették fel, majd tüzetesen a Cassini vizsgálta 2004 és 2017 között. Az ESA tudományos programját vezető Carole Mundell szerint egy ilyen, élet után kutató küldetés évtizedekre garantálná az európai űrügynökségnek a vezető szerepet a bolygókutatás terén.

Idén februárban kutatók a Szaturnusz hetedik legnagyobb holdján, a halálcsillagra emlékeztető Mimason is jégkéreg alatti globális óceánra bukkantak. Ez, mint a kutatást vezető Valery Lainey a Qubitnek akkor elmondta, arra utal, hogy „még egy Mimashoz hasonló égitest is, ami a legvalószínűtlenebb helynek tűnik a Naprendszerben arra, hogy folyékony vizet találjunk rajta, rendelkezhet lakható körülményekkel”.