Egy korábban nem azonosított felszíni faktor fokozhatja gigászivá a déli féltekén tomboló viharokat
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Bár meteorológiai anomáliák és az azok következtében kialakuló radikális és gyors környezeti változások mindig is előfordultak a Földön, a klímaforgatókönyvekben vázolt időjárási szélsőségek, a több hónapos aszályokat tetéző hőhullámok, a brutális hóviharokkal járó hidegbetörések, a felhőszakadások nyomán kialakuló pusztító villámárvízek azonban szinte mindennapossá váltak az elmúlt években.
A trópusi ciklonokért, a bolygó legintenzívebb viharaiért felelős mezoskálájú konvektív rendszerek (angol rövidítéssel MCS) szintén előfordultak korábban is Nyugat- és Dél-Afrikában, Indiában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és az Egyesült Államok síkságain, de a klímaváltozás növelte a gyakoriságukat és jelentősen fokozta pusztításuk mértékét – írja a Cosmos.
Az egyre kaotikusabb légköri viszonyok mellett az időjárási extremitások egyik mozgatórugója, legalábbis az MCS esetében, hogy az érintett földrajzi régiókban erősen megnövekedett az egyes területek talajnedvessége közötti eltérés. A vízzel telített és teljesen kiszikkadt felszínek kontrasztja több száz kilométeres tartományban erősíti a légköri hőmérsékleti gradienseket, ami durvább szélirány-eltolódásokhoz, illetve a több cellából álló viharfrontok nagyobb nagyobb sebességéhez vezet, miközben 10-30 százalékkal növeli a lehulló csapadék mennyiségét – idézi a lap Emma Bartont, az Egyesült Királyság Ökológiai és Hidrológiai Központjának meteorológusát, aki kollégáival a Nature Geoscience folyóiratban most megjelent tanulmányban ismertette a talajnedvességgel kapcsolatos meteorológiai összefüggéseket.
Szerintük ugyanis az érintett régiók 2000 és 2019 közötti műholdas megfigyelései arra utalnak, hogy talajnedvesség az egyik meghatározó faktora annak, hogy a mezoskálájú konvektív rendszerekben egy vihar milyen intenzitással zúdul egy adott területre. Barton szerint ezért fontos volna az erre vonatkozó adatokat integrálni a megfigyelési és előrejelzési rendszerekbe.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A globális felmelegedés megduplázta a szeptember közepi extrém esőzések előfordulásának valószínűségét
Közép-Európa történetének leghevesebb esőzése 24 áldozatot követelt és több milliárd eurónyi kárt okozott, de a Boris csak a kezdet: a World Weather Attribution kollaboráció friss kutatása szerint az emberi tevékenység legalább 7 százalékkal fokozta a dunai árvízhez vezető esőzések intenzitását.
A klímaváltozás felturbózta a hurrikánokat és más trópusi ciklonokat
Innovatív módszerekkel, több tízezer szabadon úszó bója méréseivel bizonyították kutatók, hogy a globális felmelegedés miatt erősebb, pusztítóbb trópusi viharokkal és hurrikánokkal kell szembenéznie az emberiségnek.
Tartósan rossz időt ígér a klímaváltozás
A több hónapos aszályokat tetéző hőhullámok, a brutális hóviharokkal járó hidegbetörések, a felhőszakadások nyomán kialakuló pusztító villámáradások szinte mindennapossá váltak az elmúlt években. A Live Science annak járt utána, hogy ezek az anomáliák tartósnak bizonyulnak-e.
