Kétszer valószínűbbé tette a szeptember közepi heves európai esőzések előfordulását a klímaváltozás – állítja friss tanulmányában a World Weather Attribution (WWA) nemzetközi tudományos kollaboráció, amely a globális felmelegedés extrém időjárási eseményekre mért hatásait vizsgálja.

A szerdán közölt vizsgálat szerint a Magyarországon és a környező országokban szeptember 12–15. között, négy nap leforgása alatt lehulló csapadék együttes mennyisége minden korábbi regionális rekordot megdöntött. Az esőzést a kutatók által futtatott klímamodellek szerint a fosszilis tüzelőanyagok égetésével légkörbe juttatott üvegházgázok legalább 7 százalékkal hevesebbé tették. A Boris ciklon pusztítása eddig 24 áldozatot követelt Európában, és a Duna vízgyűjtőjén lehulló, néhol több mint 300 milliméter csapadék 11 éve nem látott árhullámot indított a folyón, ami Budapesten múlt szombaton tetőzött.

„Az 1997-es és 2002-es közép-európai áradásokra is úgy hivatkoztak, mint évszázadonként egyszer bekövetkező eseményekre, de most, két évtizeddel később, a globális felmelegedés mértéke 0,5 Celsius-fokról 1,3 fokra nőtt, és újra megtörténtek. A trend egyértelmű, ha továbbra is fosszilis kibocsátásokkal terheljük a légkört, a helyzet még súlyosabb lesz” – nyilatkozta a tanulmány egyik társszerzője, Bogdan Chojnicki, a lengyelországi Poznańi Élettudományi Egyetem éghajlatkutatója.

A mostanihoz hasonló erősségű esőzés a globális felmelegedés nélkül 200 évente egyszer fordulhatna elő, magyarázta a WWA által a publikálás előtt rendezett sajtótájékoztatón Friederike Otto, az Imperial College London éghajlatkutatója. Ez azt jelenti, hogy az extrém időjárási esemény bekövetkeztének valószínűsége egy adott évben 0,5 százalék volt, ami az ipari forradalom óta lezajlott 1,3 foknyi felmelegedéssel megduplázódott, vagyis már évi 1 százalék (100 évente átlagosan egy ilyen esemény).

A szakemberek szerint a Boris ciklon során az elmúlt egy évtizedben megerősített európai katasztrófavédelmi rendszerek többnyire jól vizsgáztak, és a nagyobb intenzitású és kiterjedésű esőzés ellenére az áldozatok száma kisebb volt, mint korábbi hasonló katasztrófák, például a 2002-es, Magyarországot is sújtó áradások során, amikor Európa-szerte 232-en vesztették életüket. Ezt részben az extrém időjárást hatékonyan előrejelző időjárási modelleknek és az ez alapján hozott hatósági döntéseknek, valamint a figyelmeztető rendszerek fejlődésének tulajdonítják.

Szépszó Gabriella, a HungaroMet Klimatológiai és Kutatás-fejlesztési Igazgatóságának vezetője a Qubitnek azt nyilatkozta, hogy a Boris ciklon időszakát sikeres előrejelzések jellemezték, és „az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján ezeket a jelentős csapadékkal járó, nagy térségű helyzeteket valóban egyre pontosabban tudják leírni az előrejelző modellek”. A szakember szerint a ciklon kialakulását, a nagy csapadék valószínűségét és lehullásának helyét már 5-6 nappal korábban jelezték az előrejelző modellek, és ez az időelőny fontos volt az extrém időjárási helyzetre történő felkészüléshez. A helyi viszonyok leírását pedig a lokális modellek tovább pontosították, ami a hazai védekezést is segítette.

Egyelőre nem lett több a Borishoz hasonló ciklonokból, de a klímaváltozás hatása így is egyértelmű

A Borishoz hasonló, Vb-típusú ciklonok a Földközi-tenger nyugati régiójában jönnek létre, a sarkvidéki hideg és a dél-európai meleg légtömegek találkozásakor, majd északkeleti irányba haladnak tovább. Régóta ismert, hogy a viszonylag ritka, átlagosan évi kétszer előforduló ciklonok az Alpokban és attól északra időről-időre extrém heves esőzést okozhatnak.

Arra a kutatók nem találtak bizonyítékot, hogy az 1950-es évek óta nőtt volna Európában a Vb-ciklonok száma, de szerintük nem ez az egyetlen tényező, ami befolyásolja a mostanihoz hasonló, különösen heves esőzések előfordulásának gyakoriságát. A meteorológiai mérések, mint tanulmányukban írják, arra utalnak, hogy a négynapos, nagy intenzitású esőzések a régiónkban kétszer valószínűbbé váltak és 20 százalékkal intenzívebbek lettek az ipari forradalom óta.

A sajtótájékoztatón Chojnicki arról beszélt, hogy a ciklon kialakulásakor a Földközi-tenger hőmérséklete különösen magas volt. Kérdésünkre Friederike Otto, az Imperial College London éghajlatkutatója elmondta, azzal külön nem foglalkoztak, hogy a ciklont miként befolyásolta a Földközi- és a Fekete-tengernek az ilyenkor szokásoshoz képest magas tengerfelszíni hőmérséklete, mivel egy egy hét alatt lefolytatott klímaattribúciós vizsgálat során nincs lehetőség a különböző környezeti tényezők jelentőségének szétszálazására. Ugyanakkor Chojnicki szerint a levegő és a tengerek magas hőmérséklete ideális körülményeket teremtett a ciklon kialakulásához, valamint ahhoz, hogy több vízgőzt tudjon tárolni a légkör. Az óceánok és tengerek globális felszíni hőmérséklete az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai alapján szeptember elején 0,1 fokkal maradt el a tavalyi, korábbi évekhez képest kiugróan magas értéktől, és jelenleg rekordközeli szinten áll.

De hogyan derítette fel a kollaboráció a globális felmelegedés heves esőzésben játszott szerepét? Ehhez klímamodelleket futtattak, amelyek szimulálták a négy legintenzívebb csapadékkal járó nap körülményeit egy Közép-Európa jelentős részét, köztük Magyarországot, Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát, valamint Lengyelország, Németország és Románia egyes részeit lefedő területen. A tanulmány szerint mindegyik modell azt jelezte, hogy az ilyen események egyszerre gyakoribbá és hevesebbé váltak a klímaváltozás következtében.

Otto a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a modellek által megállapított, 7 százalékos, direktben az emberi tevékenységhez köthető intenzitás növekedést konzervatív becslésnek tartják, aminél a valós érték szinte biztosan magasabb lehet. Ennek okaként azt jelölték meg, hogy az általuk használt klímamodellek nem veszik explicit módon figyelembe a légköri konvekciót. Szépszó szerint a mélykonvekciót parametrizációs közelítés nélkül – tehát csak a meteorológiai változók rácsponti értékeinek felhasználásával, expliciten – leíró modellek eredményei elvben használhatók lehetnének hasonló attribúciós vizsgálatokra.

Viszont a magyar szakember szerint ezekkel a modellekkel egyelőre kevés kísérletet készítettek, és azok is többnyire rövid időszakokat, egy-két évtizedet hidalnak át. Ennek az az oka, hogy az ilyen modellkísérleteket néhány (3-4) kilométeres térbeli és részletes (óránkénti vagy annál sűrűbb) időbeli felbontással készítik, éppen a nagy csapadékkal járó események pontosabb leírására. A térbeli és időbeli felbontás növelése, mint írta, jelentősen megnöveli a számítási igényt, így gyakran nemcsak rövidebbek a kísérletek, hanem térben is jóval kisebb területet, csak egy-egy országot vagy régiót tudnak lefedni.

Mire kell készülni?

A kollaboráció szerint két fokos felmelegedés esetén, amit a jelenlegi kibocsátások mellett 2060 körül elérhetünk, további 50 százalékkal nő majd a mostanihoz hasonló hevességű esőzési események gyakorisága, és intenzitásuk minimum további 5 százalékkal fokozódik.

„A klímamodellek és a fizika arra mutat, hogy ezek a heves felhőszakadások egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak, ahogy a bolygó melegszik. Ez arra kell, hogy sarkaljon bennünket, hogy felkészüljünk ezekre az időjárási eseményekre, amik bármikor bekövetkezhetnek, és csökkentsük a kibocsátásokat, amik hozzájárulnak a hevességükhöz” – mondta a kutatásban szintén résztvevő Hannah Cloke, az angliai Readingi Egyetem hidrológusa.

A kormányok klímapolitikai lépéseit követő Climate Action Tracker projekt tavaly decemberben frissített összegzése szerint a jelenlegi éghajlatváltozási politika mellett 2100-ig 2,7 fokkal lesz melegebb bolygónk az ipari forradalom előttihez képest. Ha az országok eddigi vállalásai és hosszú távú célkitűzései teljesülnek, ez 2,1 fokra mérsékelhető. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kedden közzétett jelentése szerint a tavalyi COP28-as klímakonferencián tett vállalások – kiemelten a megújuló energiaforrások kapacitásának megtriplázása és az energiahatékonyság mértékének megkétszerezése – nyitva tartanák az utat a globális nettó zéró kibocsátás 2050-es elérése felé, és lenne esély a globális felmelegedés 1,5 fok alatt tartására is (az IEA nettó zéró forgatókönyve 2100-ig éri el a 1,5 fokos felmelegedés alatti értéket, annak enyhe, évtizedekig tartó túllépése után).

A vizsgálat szerint még úgy is, hogy az árvízvédelmi infrastruktúra és katasztrófavédelmi rendszerek többnyire jól vizsgáztak, azokat a mostani áradások mértéke és kiterjedése nagyon komolyan próbára tette, és a két tucat halálos áldozat mellett több milliárd eurónyi kár keletkezett. Ezért úgy vélik, a klímaváltozás hatásainak figyelembevételével tovább kell javítani az árvízvédelmi rendszereken és katasztrófavédelmi terveken.