„Sürgető felhívást teszek közzé: kezdjünk új párbeszédet arról, miként építsük bolygónk jövőjét. Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek” – áll Ferenc pápa Laudato Si’ kezdetű enciklikájában. A pápai körlevél 2015-ben, a párizsi klímaegyezmény évében jelent meg, és nem is maradt hatás nélkül: az egyezményt aláíró 195 ország vezetői közül többen is hivatkoztak az enciklika szövegére, sőt a Vatican News szerint a körlevél segített megfogalmazni azokat a célokat, amelyekben az egyezmény aláírói megállapodtak.

Laudate Deum

A megállapodás önmagában még kevés, amire Ferenc is kitért a Laudate Deum kezdetű 2023-as apostoli buzdításában, amelyben a klímatárgyalások kudarcairól, a megfelelő akarat hiányáról és arról is írt, hogy a gazdagabb országok nem tesznek kellő erőfeszítéseket a klímaválság kárainak enyhítésére. „Az idő múlásával azt látom, hogy nem elégségesen reagálunk, miközben világunk összeomlóban van és talán törésponthoz közelít” – írta.

Erős szavak ezek egy pápától, aki tudhat egyet s mást a világvégéről, a buzdításban pedig azoknak is üzent, akik szerint ez az egész csak mese habbal: kilenc pontban foglalta össze, hogy az, ha néha hűvös van, nem jelenti azt, hogy nincs globális felmelegedés, ahogyan a Föld korábbi felmelegedési időszakaiból sem lehet arra következtetni, hogy természetes folyamatról lenne szó. (A jelek szerint ezt a részt Donald Trump például nem olvasta.)

Az eredmények

A körlevélben megfogalmazott célokat ugyan nem sikerült elérni, és az a töréspont, amelyet a pápa emlegetett, egyre közelebbinek tűnik (ha nem sikerül csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, a potenciálisan visszafordíthatatlan éghajlati fordulópontok közül többet is néhány évtizeden belül elér a Föld), a Laudato Si’ azért hozott eredményeket.

De mi olyan érdekes benne, hogy a megjelenése után három évvel már minden idők legtöbbet idézett pápai enciklikája lett? James Martin amerikai jezsuita szerzetes szerint az, hogy a pápa a korábban szinte kizárólag politikai vagy tudományos kérdésnek tekintett klímaváltozás témáját spirituális szintre emelte. Emiatt számos kritika is érte, az egyházon belül leginkább az amerikai katolikusok részéről, ahol Sabrina Danielsen szociológus szerint az alapvetően konzervatívabb katolikusok még akkor sem akarnak hallani a klímaváltozásról, ha arról maga a pápa tájékoztatja őket.

Az üzenet viszont máshol már jobban célba talált: a Vatikán és a Vatikáni Bank többé nem fektet pénzt fosszilis üzemanyagokba, egyre több katolikus intézmény (köztük a kifejezetten a Laudato Si’ misszióját a gyakorlatba átültető munkacsoport) száll be a fejlesztésekbe, a katolikus egyetemek pedig SACRU (Strategic Alliance of Catholic Research Universities) néven interdiszciplináris nemzetközi programot hirdettek. Jeffrey Sachs amerikai közgazdász szerint (aki egyébként Ferenc pápa tanácsadójaként közre is működött az enciklika összeállításában) a körlevélben a földtudományok művelőitől a biológusokon, teológusokon, diplomatákon át a politológusokig mindenki talál valamit, ami a szakmájába vág, ami nem is csoda, mert ezek a területek mind képviseltették is magukat, amikor összeállították a szöveget. Sachs szerint ezért is érthetetlen, amikor azzal vádolják a pápát, hogy olyasmibe avatkozik, amihez nem ért: miután spirituális szintre emelte a kérdést, de szakértőkre hivatkozik a szövegben, nem is neki kellett kiszámolnia, hogy az iparosodás után hány fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete, elég, ha erre felhívja a figyelmet.

Új hang

Az enciklika sikerének másik titka Mezei Balázs vallásfilozófus, teológus, a Corvinus Egyetem filozófiaprofesszora szerint annak is köszönhető, hogy „teljesen új hangot üt meg az enciklikák sorában”. Az sem véletlen, hogy a SACRU és Sachs is az interdiszciplinaritást helyezte a középpontba, ahogy Mezei a Qubit kérdésére megírta, az enciklika „terjedelme sokszorosa a korábbiaknak, a tematikája meg olyan széles, hogy alig ragadható meg az egysége. Nemcsak a környezetről, a klímaváltozásról van benne szó, hanem mindenről, amit a szerző ezzel össze tudott kapcsolni. A környezetvédelem csak ugródeszka, mert a szövegben hamarosan a politikai és kulturális egyenlőtlenségeknél kötünk ki, majd ezen is túllépve a tudomány és technika túlhatalmánál, majd vissza a biodiverzitáshoz, a szegények kérdéséhez, a nagy természeti erőforrások megőrzéséhez. Az enciklikának egységes teológiai kerete a teremtett világ gondozásának biblikus parancsa, ami ószövetségi. Ezzel szemben nem szól az újszövetségi parancsról, a túlvilág elsődlegességéről („Az én országom nem e világról való”, János 18:36)”.

Mérhető eredmények

Talán épp ez az evilági fókusz eredményezte azt, hogy az enciklika megjelenése után két kutatás szerint is megnőtt a környezetvédelmi és klímakérdések iránti érdeklődés. Az egyikben Malcolm McCallum amerikai környezettudós kimutatta, hogy a Laudato Si’ megjelenése előtt hanyatló érdeklődés a környezetvédelmi témák iránt az enciklika megjelenése után megnőtt, főként a keresztény többségű országokban, ezért pedig azt jósolta (2019-ben, négy évvel az enciklika megjelenése után), hogy a keresztény környezetvédelem még nagy hatású mozgalommá nőheti ki magát. A kutató szerint az eredmények nemcsak arra mutatnak, hogy a keresztények jobban érdeklődnek a környezetvédelem iránt, hanem arra is, hogy általánosságban mindenkit jobban érdekel a téma, és közvetve az Extinction Rebellion és a többi hasonló kezdeményezést is ehhez köti – kérdés persze, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, mindenesetre McCallum szerint itt az egyház „kavicsot dobott az állóvízbe”, legalábbis ami a Google-kereséseket illeti.

Egy másik kutatásban az enciklika tudományos idézettségét vizsgálták, és arra jutottak, hogy pápai körlevélre egyáltalán nem jellemző módon a Laudato Si’ itt is nagy karriert futott be: anélkül, hogy minden általa érintett témát vizsgáltak volna, öt évvel a publikálása után 238 olyan tudományos publikációt találtak, ami hivatkozott a körlevélre, közülük 50 magas impaktfaktorú lapban jelent meg. A környezetvédelmi üzenet nem volt példa nélküli: Ferenc több előző pápára is visszautalt, amikor az enciklikáját írta, többek között II. János Pálra is, aki ökológiai megtérésre szólította fel a világ népét, ami erre még csak a Bolygó kapitánya szintjén volt csak felkészülve.

Ökológiai megtérés

A megoldás, legalábbis a pápa szerint, a már a II. János Pál által is említett ökológiai megtérés: „amelyet mint a krisztusi megtérés szerves részét mutatja be. Mégis polemikus a hangütés, mivel a kereszténység kezdettől fogva egyetlen megtérést ismer, ti. a krisztusit. Elfogadhatónak tartom az érvet, mely szerint a mai világ oly mértékben túllépett a tradicionális kereteken (tömeggyilkosságok, környezetpusztítás, elmemanipuláció, hazugságkarnevál), hogy szükséges oly válaszok megtalálása, melyek a tradicionálistól lényegileg nem térnek el, de mégis transzcendálják azt. Ha valaki járt Dél-Amerikában és látta a favelák világát, azonnal megérti ezt; vagy ha a gázai tömegpusztításra, az ukrán frontra gondol, akkor is” – írta Mezei. Az enciklika és az, amit maga után von, már nem személyes kérdés: az egész bolygó sorsa múlik rajta, de ez, ahogy a pápa is mondta, nem is annyira a bolygóról szól, hanem arról, amit az emberre bízott az Isten. Az eredmény pedig nem az istenhittől függ.