A csillagok dalainak elemzése a korábbiaknál pontosabb eredményekre vezet
Korábban megírtuk, hogy a hanghullámokká transzformálható egyedi rezonanciája gyakran beszédesebb a fény különböző tartományaiban végzett megfigyeléseknél. A hawaii Keck Obszervatórium csillagászainak nemrégiben sikerült bepillantaniuk egy közeli csillag belsejébe a rezonanciájának „meghallgatásával”, az Astrophisical Journal folyóiratban publikált eredményeik átírhatják az objektumok működéséról eddig alkotott teóriákat – írja a Cosmos.
A Keck Obszervatórium csillagászai a Naprendszer szomszédságában, alig 21 fényévnyi távolságra található HD 219134 csillag hangját tanulmányozva jutottak a korábbiakat felülíró eredményre.
„Az oszcillációk olyan egyedi, csak az adott csillagot jellemző dalok, amelyek alapján pontosan meghatározható tömege, mérete és kora” – idézi a lap Yaguang Lit, a most megjelent tanulmány vezető szerzőjét, a Hawaii Egyetem kutatóját.
A Nap és más csillagok helio-, illetve asztroszeizmológiának nevezett megfigyelésével előállított frekvenciák mintázata leírja az objektum hőtani, mágnesességi jellemzőit, amelyek a pontos összetétel meghatározása mellett a csillagfejlődés rekonstrukcióját, egyúttal a kozmikus léptékű mechanizmusok feltérképezését is lehetővé teszik. Ilyen csillagdalokat viszont eddig csak nagyon forró csillagok esetében rögzítettek, és eddig úgy gondolták, hogy a kisebb csillagok oszcillációi túl finomak ahhoz, hogy fel lehessen venni őket.
A kutatók az exobolygók felkutatására rendszeresített, ezért a csillagrendszereken belüli mozgásokhoz mérhető oszcillációk detektálására is képes Keck Planet Finder (KPF) négy egymást követő részletes, több ezer pontos sebességmérése alapján határozták meg a HD 219134 korát, kiderült, hogy a 10,2 milliárd évével az asztroszeizmológiai módszerrel leírt legősibb objektum a csillagászat történetében. Az is kiderült, hogy a csillagmatuzsálem rendszere legalább 5 planétából áll, közölük kettő ráadásul a Földnél jóval nagyobb kőzetbolygó.
A csillagászok hangelemzése alapján a HD 219134 körülbelül 4 százalékkal kisebb mint azt a csillagkatalógusok a korábbi mérések alapján állították. Az eredmények azt is felveti, hogy a kihűlő idős csillagok mérete nem határozható meg a fiatalabb forró társaiknál alkalmazott modellekkel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
