Az Alföld kiszáradása megelőzhető lenne, de ehhez a városoknak is át kell alakulniuk

„Az energiahordozók ára – legyen szó gázról, villamos energiáról, szénről, fáról vagy bármi másról – emelkedik” – mondja Sőregi Oszkár, a vajdasági Termo-Gas cég ügyvezetője. A 35 éves családi vállalkozás kezdetben gázszereléssel foglalkozott, majd a fűtési rendszerektől eljutottak a meleg vizet biztosító napkollektorokig, és végül az áramtermelő napelemekig.

A megújuló rendszerek telepítése jelentős költség, de Sőregi szerint ma már 10 éven belül mindkettő megtérülhet – főleg úgy, hogy Szerbiában a beruházásokat az állam 50 százalékban támogatja. A napkollektorok, mondja, a melegvíz-előállítás költségének akár 70-80 megspórolhatják, míg a napelemek fogyasztástól függően majdnem megfelezhetik az áramszámlánkat. A spórolást a megfelelő hőszigetelés mellett a hőszivattyús rendszerek is elősegíthetik, amik a működésükhöz szükséges energia nagyobb részét a környezetből nyerik.

A Föld magjában a hő folyamatosan megújul és onnan a világűr felé áramlik – ezt a belső hőt meg kell ragadni és hasznosítani kell, mondja Nyers József, a műszaki tudományok professzora és a hőszivattyúk működésének szakértője. A már nyugdíjas éveit töltő szakember úgy véli, önmagában a megújuló energiaforrásokra történő átállás nem elegendő: „Egyszerűen az energiaigény nagyobb, egyre nő, nő, nő. Lassan tönkretesszük a csodálatos Földünket, mert önzők vagyunk.”

A fenntartható fejlődés azonban nem érhet véget a háztartásoknál, a várostervezésnél is fontos szempontnak kell lennie. Ez a magyar határtól néhány kilométerre található Szabadkán különösebben nem érvényesül: alig vannak zöldfelületek, és az úthálózat olyan, mint 30-40 éve volt. „Nekem a legdöbbenetesebb az a kerékpárutak. Azok a kerékpárutak vannak meg, amik a 80-as években Szabadkán megépültek” – mondja Gyulai Zsolt, szabadkai civil aktivista.

A városfejlődés irányát egy urbanisztikai terv szabja meg, mondja Törteli Károly, építész, a Szabadkai Közútkezelő, Urbanisztikai Tervezési és Lakásügyi Közszolgáltató Vállalat urbanisztikai tervezési osztályának vezetője. „Olyan megoldást kell találni, amely lehetővé teszi, hogy a védett központokban új technológiai vívmányok és új infrastruktúra legyen, figyelembe véve a növekvő gépkocsik számát és hasonlókat” – mondja.

Ez a Kiszáradó síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának utolsó epizódja. Ebben a részben szakértőkkel arról beszélgetünk, hogy milyen szerepet játszanak a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság, valamint a várostervezés a fenntartható fejlődés előmozdításában.

Hallgasd alább:

Az epizód elérhető Spotifyon, Google Podcastson, Apple Podcastson, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

A Kiszáradó síkság első epizódjában Kröel-Dulay György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Kísérletes Vegetációökológiai Kutatócsoportjának vezetője és Gosztola Kitti képzőművész meséltek arról, hogy miként alakította át az ember az alföldi tájat, és milyen sztereotípiákban gondolkodunk az ember és a természet viszonyáról:

A második epizódban vajdasági gazdálkodók beszéltek arról, hogy a globális felmelegedés által gyakoribbá és súlyosabbá tett aszály miként veszélyezteti megélhetésüket, és a Szerbia éléskamrájának tartott régió jövőjét:

A harmadik epizódban négy magyar ökológus segítségével mutattuk be az inváziós rovarok által jelentett egészségügyi és mezőgazdasági kockázatot, és utánajárunk, miként lehetne a mostaninál hatékonyabban és környezetbarátabb módon védekezni ellenük – amiből a szakemberek szerint immár nekünk, a lakosságnak is ki kell venni a részünket:

A negyedik epizódban a magyar határtól 45 percnyi autóútra található Topolyára látogattunk, amit a helyiek csak a „bűz városaként” emlegetnek. Egy elismert helyi orvos és politikus, valamint egy környezetvédelmi szakjogász segítségével mutatjuk be, hogyan vezetett a környezetszennyezés és klímaváltozás együtt ezekhez az áldatlan állapotokhoz, és milyen eszközök vannak a polgárok kezében életkörülményeik javítására:

Az ötödik epizódban egy vegyészprofesszor és egy vízépítő mérnök segítségével járunk utána, hogy miért nagy az akkugyárak vízigénye, honnan lesz ez fedezhető a CATL üzeme esetén, és hogyan írhatják felül a vízgazdálkodási terveket a következő években és évtizedekben a klímaváltozás által okozott aszályok: