Olcsó és egyszerű, mint a bot, mégsem megy ki a divatból a világ egyik legikonikusabb karórája

06.01. · TECH

Kevés ikonikusabb karóra létezik a Casio F-91W-nél, ami azért is érdekes, mert az 1989-ben megjelent modell, amit azóta is többé-kevésbé változatlan formában gyártanak, kifejezetten visszafogottnak számít: nem egy Audemars Piguet Royal Oak, nem járt a Holdon, mint az Omega Speedmaster, nem radioaktív, és még csak nem is kerül 9,4 milliárd forintba, mint a világ legdrágábban elkelt karórája, a Patek Philippe Grandmaster Chime 6300A-010. Cserébe a pakisztáni kecskepásztortól az al-kaidás terroristán át az Egyesült Államok volt elnökéig, Barack Obamáig mindenki ismeri, szereti és használja.

A legendás F-91W
Fotó: Ashley Pomeroy / Wikimedia Commons

A lista itt még nem ér véget; az F-91W Oszama bin Ladentől John Wicken át Eminemig sok híresség csuklóján feltűnt, és népszerűségét még az sem csökkentette, hogy a Wikileaks-botrány kellős közepén kiszivárgott iratok szerint az amerikaiak kifejezetten az al-Káidával kötötték össze.

Ennek nemcsak az a magyarázata, hogy a hírverés minden márkának jót tesz, hanem az is, hogy Barack Obama, a pakisztáni kecskepásztor és az egyszeri terrorista is többé-kevésbé ugyanazt várja el egy órától: nevezetesen azt, hogy mutassa az időt és a dátumot, és ne kelljen benne túl sűrűn elemet cserélni, és ezeknek a feltételeknek az F-91W maradéktalanul meg megfelel. Ráadásul nem is drága: Magyarországon tízezer forint alatt beszerezhető, de máshol ennél olcsóbban, néhány fontért-dollárért-rúpiáért is kapható. Nem csoda, hogy nagy valószínűséggel ez a világ legnagyobb számban eladott órája: a Casio ugyan nem tesz közzé erről adatokat, de az, hogy 1989 óta a mai napig gyártják, keresik és hordják, már jelent valamit.

A luxustól a tömegóráig

A japán Casiónak nem ez volt az első dobása a digitális órák piacán, sőt a vállalkozás 1946-ban, amikor megalapították, még egyáltalán nem készült arra, hogy terroristákat (kecskepásztorokat, amerikai elnököket stb.) lásson el karórával. Kasio Tadao, a cég alapítója eredetileg számológépeket készített egészen a 1974-ig, az első digitális Casio, a Casiotron megjelenéséig.

Ez még egy vagyonba került, cserébe viszont az idő mellett automata naptárfunkciót is kapott, amit két év múlva újabb funkciókkal egészítettek ki: az 1976-os Casiotron X-1-en már volt visszaszámláló, stopper, két időzónás kijelző és 12/24 órás időkijelzés is. A Casio azzal büszkélkedik, hogy ők voltak az elsők, akik naptárat is tettek az órába, de a digitális órák piacán valójában alaposan le voltak maradva: az amerikai Hamilton 1972-ben, a japán Seiko pedig egy évvel később jelentkezett az első hasonló órával, igaz, ezekben az elem még nem sokáig bírta, és nagyon drágák is voltak. Ettől még az egész világon ismerték őket, csak épp nem volt mindenkinek: „Szamurájok nem léteznek többé. Ma már a szamurájok is áttértek az elektronikára, ördöngös apró órákat gyártanak, amelyek még zenélni is tudnak. Nézd csak meg, Seiko!” – magyarázza Charlie (Bud Spencer) Kamaszukának az 1981-ben bemutatott Kincs, ami nincsben.

Természetesen a Casiotron is egy vagyonba került, a cég pedig az F-91W piacra dobásáig egyre több funkciót próbált belezsúfolni egy egyszerű karórába, ennek megfelelő árak mellett. Jött a számológépes, a telefonregiszteres, a vízálló, a hangfelismerős és a játékokkal kiegészített óra, akadt olyan is, amibe angol-japán szótárat építettek, de 1983-ban a cég a korát megelőzve egy érintőképernyős modellt is piacra dobott.

link Forrás

Az újítások beváltak, 1984-re a cég már százmillió órát adott el, de ez még semmi ahhoz képest, hogy mekkora durranásnak számított az első tömegóra, amit előállított. A Casio 1946-ban egy cigarettaszipkával kombinált gyűrű tervével indult világhódító útjára, és ennek az öszvérnek, a Jubiva-pipának az eladásából szedett össze annyi pénzt, hogy finanszírozhassa a számológépek, majd később az órák fejlesztését is. Nem véletlen, hogy a szipka ekkora siker lett, a háború utáni Japánban szűkösen lehetett cigarettához jutni, az új találmány pedig lehetővé tette, hogy az utolsó utáni slukkig el lehessen szívni.

Tadao Kashio első találmánya, a Jubiva-pipa

A demokratikus óra

Az F-91W-t a digitális karórák demokratizálójaként ünnepelték: könnyű, sokat tud (már ahhoz képest, amit egy analóg óra tudhat: a korábbi modellekhez hasonlóan ebben is van stopper, világítás és ébresztő), illetve megfizethető – nem csoda, hogy meghódította a világot.

A dizájn azóta rengeteg óráról visszaköszön, ezek között csak apróbb eltérések akadnak – a W-59 például ugyanolyan, mint a legendás terroristaóra, csak valamivel komolyabb, de azért nem bombabiztos (50 méteres) vízállóságot ígér. Kisebb szépséghibája, hogy nincs benne visszaszámláló, de hát eredetileg nem is házi készítésű robbanóeszközökhöz tervezték, hanem hétköznapi használatra, és már rég menő volt, amikor a kilencvenes évek elején megkapta a terrorista bélyeget. Ébresztő azért van benne, így feltehetőleg alkalmas házi készítésű robbanószerek aktiválására, csak a filmekből megszokott visszaszámlálástól kell elbúcsúzniuk a tűzszerészeknek, ha ilyen pokolgépre bukkannak.

Az F-91W és az A-159W

Nem is egészen ok nélkül: a Wikileaks-iratok szerint a Guantánamóban terrorizmus gyanújával fogva tartott emberek egyharmadánál találtak Casio karórát – a terrorelhárítók 32 gyanúsítottnál találtak F-91W modellt, további húszat pedig a valamivel drágább, cserébe ezüstszínű és fémpántos A-159W karórával füleltek le.

A bombagyártáshoz használt óra
Fotó: Ismeretlen szerző / Wikipedia

A dokumentumok szerint az órákat az al-Kaida bombagyártói használták, ezért különösen gyanúsnak számít az, aki hasonló karórát hord – nem csoda, hogy a Wikileaks-szivárgás után többször is előkerült az az álhír, hogy az órát betiltották az Egyesült Államokban. Ha be nem is tiltották, elképzelhető, hogy a reptéren alaposabban átvizsgálták azt, akinek a csuklóján egy F-91W virított, bár a vélhetően több száz milliónyi eladott óra miatt valószínű, hogy önmagában ez még nem volt elég arra, hogy viselője gyanúba keveredjen. A guantánamói jelentésben szerepelt az is, hogy az órát a bombakészítésre kioktatott terroristák ajándékba kapták a kiképzésük után.

Ez három dolgot jelenthet: a dzsihádisták nem szeretnek sokat költeni a repiajándékokra, szeretik a pontos órákat, és valószínűleg nem gondolták át kellőképpen, hogy a titokban robbantani küldött embereknek nem nagyon jó ötlet egyforma órákat osztogatni. Úgy tűnik, hogy az Afganisztánban és Pakisztánban működő kiképzőközpontokat ez nem igazán érdekelte: a Watches of Espionage blog szerint az itteni újoncokat is ezzel az ajándékkal lepték meg.

Még jó, hogy ez felkeltette az amerikaiak figyelmét: több korábbi robbantásnál, 1994-ben és egy másik tervezett merényletnél, 1999-ben is ebből az órából, egy kilencvoltos elemből és robbanószerből készítettek pokolgépet. Az amerikaiak az iraki és afgán bombagyárakban is több karórát találtak, ami tovább erősítette az F-91W körüli gyanút, de ahogy a blog is felhívja rá a figyelmet, a terroristák valószínűleg épp ugyanazokért a tulajdonságokért választják ezt a modellt, amiért az amerikai katonák is: könnyű, megbízható és pótolható, ráadásul a gyártó ígérete szerint akár hét évet is kibír elemcsere nélkül.

Az egyszerűség varázsa

Ennyi elég is ahhoz, hogy ne kelljen változtatni a recepten: Tim Gould, az angol Casio marketingigazgatója szerint az óra Oroszországtól Ázsiáig igen kelendő, többek között azért, mert a dizájn is jól öregedett, és persze a nosztalgiafaktor is erős tényező abban, hogy sokan keresik ezt a klasszikus modellt. Ahogy az sem mindegy, hogy ezt az órát a Casio is úgy reklámozza, hogy nem reklámozza: nem akarja menőnek beállítani, mert ahogy Gould is mondta, nem az (és persze pont attól lesz az, hogy nem az). A Mátrixban Neo egy F-91W karórát viselt. Walter White a Breaking Badben szintén, a névtelen hősökről nem is beszélve.

Walter White (Bryan Cranston) az órával a kezén a Breaking Badben

Ez az óra nem állítja át magát téli időszámításra, cserébe nem fog e-mailekkel és Facebook-üzenetekkel zaklatni. A Casio hosszú kísérletezés (hangvezérlés! rádió! barométer!) után 1989-ben újra feltalálta az órát.

A F-91W annyira menő (úgy, hogy közben nem is az), hogy még a súlyos órabuzik is elismerik a nagyszerűségét, sőt egy Casio már az EDC-őrületben szenvedőket is elismerő csettintésre késztetheti – a hét év üzemidő azért még testvérek között is hét év, ugye, arról nem is beszélve, hogy a szíjat akár NATO-szíjra is lehet cserélni. És persze mint sok minden mást, ezt az órát is hamisítják, amire a Casio ki is talált egy trükköt: a háromgombos modelleken (az F-91W-n és a W-59-en mindenképpen) a jobb alsó gomb néhány másodperces megnyomása után megjelenik a Casio vagy a CA510 (az órában használt modul neve) felirat.