Ősi DNS-mintákból tárták fel, hogyan változott meg az Alföld társadalma 6000 évvel ezelőtt
Egy magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport a legmodernebb genetikai elemzések alkalmazásával bizonyította az alföldi népesség kontinuitását egy drasztikus átalakulásokkal járó új korszak, a rézkor kezdetén.
A Nature Communications folyóiratban megjelent friss eredmények szerint a Tisza menti Polgár térségében élő közösségek a késő újkőkorból a kora rézkorba való átmenet idején, i. e. 4500–4350 között, biológiai értelemben folytonos népességet alkottak. A HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézete (AGI) által végzett genetikai elemzések alátámasztják azt a régészeti megfigyelést, hogy bár az életmód és a közösségek szerveződése jelentősen megváltozott – például azt, hogy a több ezer fős telleket, vagyis újkőkori településhalmokat apró, tanyaszerű falvak váltották fel –, új népesség bevándorlásának nincsenek nyomai.
A kutatók azt vizsgálták, hogy miként szerveződtek a rézkori temetők, milyen rokoni viszonyok rajzolódnak ki az egymás mellé temetett egyének között, és hogyan viszonyulnak mindezek a korábbi, újkőkori gyakorlathoz. A Tiszapolgár-Basatanya lelőhely esetében például gyakori unokatestvér-házasságokra utaló genetikai nyomokat találtak, ami arra enged következtetni, hogy egy zárt, szociokulturálisan izolált közösségről lehetett szó.
„A Basatanyán talált családok apai ági leszármazást követtek. A férfiak házasságkötés után is a gyerekkori lakóhelyükön maradtak, több generáción keresztül a felmenőik temetkezőhelyét tartották meghatározónak. Itt a közeli rokonokat közvetlenül egymás mellé vagy egymás közelébe temették” – írja a BTK AGI közleménye.
Az eredmények jelentőségét tovább emeli, hogy azokat összevetették a Polgár térségétől 100 kilométerre található Urziceni-Vamă romániai temetővel, ahol ebben az időszakban (i. e. 4350–4000) egy nagyobb lélekszámú, nyitottabb közösség nyomaira bukkantak. Ott nem találtak genetikai bizonyítékot rokonházasságokra, továbbá a temetkezési mintázat is laza, kevéssé családcentrikus volt. A tanulmány szerint tehát még az egymáshoz közeli, hasonló tárgyi kultúrát használó közösségek is radikálisan eltérő rokonsági struktúrák szerint működhettek a rézkor kezdetén.
A kutatásban részt vettek az ELTE Régészettudományi és Biológiai Intézete, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, valamint a Szatmárnémeti Megyei Múzeum munkatársai, míg az ősi DNS-mintákat a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem laboratóriumaiban nyerték ki, a genetikai elemzést pedig a BTK AGI-t igazgató Szécsényi-Nagy Anna vezette Budapesten.
A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy „az őskori közösségek szerveződése és rokonsági gyakorlatuk igen változatos lehet még egykorú, egymáshoz közeli és hasonló anyagi kultúrát használó közösségek esetében is, ezért a túlzott általánosítás leegyszerűsítő és félrevezető lehet”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: