Egy magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport a legmodernebb genetikai elemzések alkalmazásával bizonyította az alföldi népesség kontinuitását egy drasztikus átalakulásokkal járó új korszak, a rézkor kezdetén.

A Nature Communications folyóiratban megjelent friss eredmények szerint a Tisza menti Polgár térségében élő közösségek a késő újkőkorból a kora rézkorba való átmenet idején, i. e. 4500–4350 között, biológiai értelemben folytonos népességet alkottak. A HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézete (AGI) által végzett genetikai elemzések alátámasztják azt a régészeti megfigyelést, hogy bár az életmód és a közösségek szerveződése jelentősen megváltozott – például azt, hogy a több ezer fős telleket, vagyis újkőkori településhalmokat apró, tanyaszerű falvak váltották fel –, új népesség bevándorlásának nincsenek nyomai.

A kutatók azt vizsgálták, hogy miként szerveződtek a rézkori temetők, milyen rokoni viszonyok rajzolódnak ki az egymás mellé temetett egyének között, és hogyan viszonyulnak mindezek a korábbi, újkőkori gyakorlathoz. A Tiszapolgár-Basatanya lelőhely esetében például gyakori unokatestvér-házasságokra utaló genetikai nyomokat találtak, ami arra enged következtetni, hogy egy zárt, szociokulturálisan izolált közösségről lehetett szó.

„A Basatanyán talált családok apai ági leszármazást követtek. A férfiak házasságkötés után is a gyerekkori lakóhelyükön maradtak, több generáción keresztül a felmenőik temetkezőhelyét tartották meghatározónak. Itt a közeli rokonokat közvetlenül egymás mellé vagy egymás közelébe temették” – írja a BTK AGI közleménye.

Az eredmények jelentőségét tovább emeli, hogy azokat összevetették a Polgár térségétől 100 kilométerre található Urziceni-Vamă romániai temetővel, ahol ebben az időszakban (i. e. 4350–4000) egy nagyobb lélekszámú, nyitottabb közösség nyomaira bukkantak. Ott nem találtak genetikai bizonyítékot rokonházasságokra, továbbá a temetkezési mintázat is laza, kevéssé családcentrikus volt. A tanulmány szerint tehát még az egymáshoz közeli, hasonló tárgyi kultúrát használó közösségek is radikálisan eltérő rokonsági struktúrák szerint működhettek a rézkor kezdetén.

A kutatásban részt vettek az ELTE Régészettudományi és Biológiai Intézete, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, valamint a Szatmárnémeti Megyei Múzeum munkatársai, míg az ősi DNS-mintákat a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem laboratóriumaiban nyerték ki, a genetikai elemzést pedig a BTK AGI-t igazgató Szécsényi-Nagy Anna vezette Budapesten.

A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy „az őskori közösségek szerveződése és rokonsági gyakorlatuk igen változatos lehet még egykorú, egymáshoz közeli és hasonló anyagi kultúrát használó közösségek esetében is, ezért a túlzott általánosítás leegyszerűsítő és félrevezető lehet”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Magyar kutatók is közreműködtek a világ eddigi legnagyobb őskori genetikai vizsgálatában

Vajna Tamás tudomány 2018. február 22.

90 százalékos lakosságcserét eredményezett a Brit-szigeteket elérő migrációs hullám a bronzkorban – derül ki egy friss archeogenetikai tanulmányból.

Egy 6500 évvel ezelőtti kaukázusi népcsoporthoz nyúlik vissza az indoeurópai nyelvcsalád eredete, állítja egy archeogenetikai kutatás

Tóth András tudomány február 6.

Nyelvészek és régészek évtizedek óta vitáznak az indoeurópai nyelvek eredetéről, amiket ma a Föld lakosságának közel 40 százaléka anyanyelvi szinten beszél. Egyelőre a friss kutatás sem győzött meg mindenkit.

A Kárpátok rézbányáiban találhatták fel a kereket 6000 évvel ezelőtt

Bodnár Zsolt tudomány 2024. október 24.

Egy mérnökökből és egy történészből álló amerikai kutatócsoport friss elemzése ezt az elméletet támasztja alá, szemben a mezopotámiai és anatóliai eredettel.