Pusztító aszálynak állít emléket a Peruban talált varangyszobor

Az alkalmazkodásról, a klímaváltozásról, az aszályról és végül a pusztulásról mesélnek Vichama romjai: a régészek 18 éve folytatnak ásatásokat a területen, a legutóbbi leletük pedig egy apró , 12 centiméter magas égetetlen agyagból készült békaszobor. A béka az itt élő népek számára a termékenység és a visszatérő eső szimbóluma volt, a maradványok arról árulkodnak, hogy a Caral civilizáció tagjai egyes sírokba is temettek varangyot.

A korábban feltárt domborműveken is felbukkan a varangy figurája, de valami más is: az egyik szobában csukott szemű, kiálló bordájú alakok és táncoló fiatalok sorakoznak egymás mellett a falon, egy másikban pedig egy antropomorf vonásokkal felruházott béka látható. Az alkotásoknak nemcsak vallási és rituális szerepük volt, hanem Ruth Shady Solis régész szerint figyelmeztetésül is szolgáltak a következő generációk számára.

Élet és halál tánca

A régész szerint az élet és halál táncának nevezett dombormű-együttes a lelőhely többi maradványaival a természeti erőforrások megóvására hívta fel a figyelmet: arra, hogy a bőséget éhínség követi, a béka pedig a megújulásba és az eső visszatérésébe vetett hitet szimbolizálta.

A Halconcillo-domb tetején álló egykori település 1,5 kilométerre volt a tengertől, a Huaura-folyó partján pedig az itt élők zöldségeket termesztettek. A 25 hektáron elterülő szent falu 28 épületből állt, ezek többségének vallásos jelentősége lehetett. A békaszobrocska mellett épületek makettjei is előkerültek a lelőhelyről, ami a régészek szerint arra utal, hogy a falu elrendezését gondosan megtervezték.

* * *

Szeptemberben a mesterséges intelligencia (AI) főbb kutatási irányaival, korlátaival és társadalmi kockázataival foglalkozunk az exkluzív, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, következő tudományos estünkön, a 12. Qubit Live-on.