Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete tíz éve még úgy tervezte, hogy 2030-ra mindenhol megszűnik az éhínség. Ma azonban úgy tűnik, hogy ez nem fog összejönni, sőt, a helyzet látványosan romlik. Miért?
A százezres zimbabwei populációt azokban a régiókban kezdik el ritkítani, ahol a leggyakoribbak az ember-állat konfliktusok.
Az európaiak szervezete nem azért vált alkalmassá a tej megemésztésére, mert egészségesebbek és jobban tápláltak voltak, akik meg tudták emészteni a tejet, hanem azért, mert akik nem tudták megemészteni, akár meg is halhattak attól, hogy mégis itták.
António Guterres, az ENSZ főtitkára szerint az elkövetkező években gabona- és műtrágyahiányra lehet majd számítani, a háború, a globális felmelegedés és a világjárvány együttes hatására pedig tízmilliók élelmiszerellátása kerülhet veszélybe.
A szigetország déli része alig látott esőt az elmúlt négy évben, a korábban mezőgazdaságból élő családoknak így rovarokat kell vadászniuk, hogy valahogy túléljenek.
A klímaváltozással olyan légköri folyamatok válhatnak tartóssá, amelyek egyszerre több élelmiszertermelő régiót sújthatnak tartósan. Egy most megjelent tanulmány szerint az időjárási szélsőségek, elsősorban az aszály és a hőhullámok Észak-Amerikától Európán át Ázsiáig veszélyeztetik az élelmiszerellátást, elsősorban a legszegényebb térségeket ítélve éhezésre.
Miközben amerikai techóriások éhínség-előrejelző algoritmust fejlesztettek ki, a Világbank új mutatót vezet be következő jelentésében: az emberitőke-indexet, amely megmutatja, mennyire állnak készen az országok az automatizációval járó változásokra.