„A dinoszauruszok és az őslénytan arra emlékeztetnek bennünket, hogy semmi sem tart örökké”

„A dinoszauruszok és az őslénytan arra emlékeztetnek bennünket, hogy semmi sem tart örökké. Minden faj kihal egyszer. És nagyon valószínűtlen, hogy mi legyünk az első kivételek” – mondta Nizar Ibrahim német-marokkói paleontológus, a BBC saját gyártású, Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking With Dinosaurs) című tévésorozatának tudományos tanácsadója egy szűk körű sajtóbeszélgetésen szeptember közepén.

A 43 éves Ibrahim a valaha élt egyik legnagyobb ragadozó dinoszaurusz, a rejtélyes Spinosaurus vizsgálatával átírta az állatcsoportról alkotott képünket. A Portsmouth-i Egyetem gerinces paleontológusa kollégáival 2014-ben azt állította, hogy az állat, az ismert nem-madár dinoszauruszok közül egyedüliként, félig vízi életmódot folytatott. Miután a meghökkentő konklúziót más kutatók kétkedve fogadták, a paleontológus és kollégái 2020-ban azt is feltárták, hogy az állat a folyókban, ahol halakra vadászott, uszonyszerű farkával hajtotta magát előre.

„Van valami speciális abban, amikor messzire visszatekintünk az időben” – mondta Jay Balamurugan, a Magyarországon a BBC Earth csatornán futó hatrészes sorozat asszisztens producere és paleoművésze (a sorozat új részei csütörtökön 21 órától tekinthetők meg, az ismétlések pedig vasárnap 13:30-kor). Balamurugan és az új sorozat készítőinek az volt a célja, hogy Ibrahimmal és más paleontológusokkal együttműködve a lehető legvalósághűbb módon tárják a nézők elé az epizódok során bemutatott hat dinoszauruszfaj életét. Ehhez a legfrissebb kutatásokat is figyelembe vették, így például a sorozat első epizódjában szereplő Triceratopsok a legélethűbbek, amiket a nagyközönség valaha láthatott.

Bár a kihalt dinoszauruszok viselkedését még nehezebb rekonstruálni, mint azt, hogy miként néztek ki, Balamurugan szerint a dinoszaurusz-lábnyomok, -csontvázak, illetve a ma élő, hasonló életmódot folytató állatok viselkedése is jó támpontokat adhat. „Ha különösen szerencsések vagyunk, akkor két dinoszaurusz az egymással folytatott interakciójuk közben őrződik meg” – mondta. Ennek a leghíresebb példája egy késő kréta kori mongóliai fosszília, ami azt a pillanatot rögzíti, ahogy egy Velociraptor mongoliensis ragadozó dinoszaurusz és egy Protoceratops andrewsi növényevő dinoszaurusz harcol egymással, mielőtt egy sárlavina eltemette volna őket.

„Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a dinoszauruszok milyen elképesztően hosszú ideig éltek a Földön” – mondta a paleontológus. A kréta végi Tyrannosaurus rex például időben közelebb élt hozzánk, mint a késő jurai Stegosaurushoz. A dinoszauruszok 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg a triász időszakban, majd a jurában váltak a domináns szárazföldi állatcsoporttá. Ez egészen a kréta végi kihalásig tartott, amikor a Chicxulub-kisbolygó 66 millió évvel ezelőtti becsapódása kipusztította az összes nem-madár dinoszauruszt. Így „a madarak a dinoszauruszok rendkívüli alkalmazkodóképességére emlékeztetnek minket” – mondta.

Folyami szörny élt ott, ahol ma sivatag terül

A sorozat második epizódjában feltűnő Spinosaurusról alkotott képünket az elmúlt egy évtizedben teljesen felforgatták Ibrahim és kollégáinak Marokkóban folytatott ásatásai. A 100 millió évvel ezelőtt élt állat csontvázának számos jellemzője egybevág azzal, hogy a Spinosaurus életének nagy részét vízben töltötte, mondta kérdésünkre a paleontológus. „Azt állítottuk, hogy ez az állat sok időt töltött a vízben, [lényegében] hogy egy folyami szörny volt. Miközben korábban az volt az álláspont, hogy a dinoszauruszok nem éltek vízi környezetben, és sosem hódították meg azt” – mondta, és ahogy a dinoszaurusz-paleontológiában már sokszor előfordult, a régi dogmák megdöntéséért reflexszerű ellenállásba ütköztek.

Az eredetileg 1915-ben leírt Spinosaurus koponyájának kialakítása arra utal, hogy halakkal táplálkozott, az állat farkának kialakítása pedig evezőszerű lehetett. Miután ezt a vízi állatok mozgásának egyik vezető szakértőjével, George Lauderrel, a Harvard Egyetem professzorával rekonstruálták, arra jutottak, hogy a Spinosaurus tényleg sok időt tölthetett a vízben, halakra vadászva. „Nem szeretnék túl sokat elárulni erről, de azóta még nagyobb részét ismerjük a csontváznak. És ha lehetséges, akkor az állat még inkább vízi életmódúnak tűnik, mint azt gondoltuk” – mondta.

Ráadásul csontjainak belső szerkezete, és a tengeri emlős manátuszokéhoz hasonló, megnövekedett sűrűsége nem ésszerű a kutató szerint, ha az állat, ahogy Ibrahimék kritikusai állítják, a sekély vízben várakozva vadászott volna halakra. Ehelyett inkább úgy tűnik, hogy a csontok ballasztként funkcionálhattak, elősegítve az állat merülő mozgását. „Egyetlen mai állat sem hasonlítható a Spinosaurushoz” – mondta kérdésünkre, így szerinte óvatosnak kell lenni az őslény mai gémfélékkel történő összehasonlításával. A kutató szerint az is megkérdőjelezhető, hogy egy 9-10 tonnás, hatalmas dinoszaurusz el tudta volna-e látni magát, ha csak a part mentén álldogál, abban reménykedve, hogy zsákmánya közel úszik hozzá.

Ahhoz, hogy a Spinosaurus a dinoszauruszok közül mai tudásunk szerint egyedüliként nagyrészt vízi életmódot folytasson, Ibrahim szerint speciálisan kedvező körülmények kellettek. 100 millió éve a Szahara homokdűnéi és kopár hegységei helyén hatalmas folyórendszer kanyargott, aminek a nyomait ma a lelőhelyeken tömegesen előforduló halpikkelyek jelzik. Miközben a folyókban bőségesen rendelkezésre állt táplálék, autó méretű halak formájában, addig a szárazföld tele volt versenytársat jelentő ragadozó dinoszauruszokkal.

De lehetnek még felfedezésre álló, egykor vízi életmódot folytató dinoszauruszok? „Lehet, hogy csak elkerülték a figyelmünket” – mondta, de nem valószínű, hogy túl gyakoriak voltak. Elképzelhető, hogy néhány már ismert dinoszaurusz a Spinosaurushoz hasonlóan részben vízben élt, csak erre fosszíliáikból még nem sikerült következtetni. De az is lehet, hogy nem találták még meg őket a kutatók.

Így változott meg a dinoszauruszokról alkotott képünk az elmúlt 25 évben

„Rengeteg mindent tanultunk az elmúlt negyed században” – mondta Ibrahim, arra utalva, hogy a BBC az eredeti, Dinoszauruszok, a Föld urai című sorozatot 25 évvel ezelőtt mutatta be. Az előrelépések arra vezethetők vissza, hogy a világ egyre több részén keresnek dinoszauruszokat paleontológusok, olyan helyeken is, amik évtizedekkel ezelőtt alulkutatottak voltak, mint Kína vagy Argentína. Eközben pedig a vizsgálati technológiák is rengeteget fejlődtek, ma már betekinthetünk a dinoszauruszok koponyájába, modellezhetjük mozgásukat csontvázuk alapján, vagy lézeres mérőeszközökkel megállapíthatjuk tojásaik színét.

„Ma már tudjuk, hogy sok dinoszauruszt tollak borítottak, ami jelentős különbség az eredeti Dinoszauruszok, a Föld urai sorozat pikkelyesebb dinoszauruszaihoz képest” – mondta Ibrahim. Ráadásul a dinoszauruszok sokkal változatosabbak és szofisztikáltabbak voltak, mint ahogy azt akkor gondolták. Balamurugan szerint a dinoszauruszokra kezdünk egyre inkább úgy tekinteni, ahogy kellene: nem egy fantasy regényből előugrott karakterekre, hanem mint változatos, dinamikus és lenyűgöző állatokra, amelyek generációk sokaságán keresztül teljes, gazdag életet éltek.

„Jelenleg még a hagyományos módon csináljuk, órákon át gyalogolunk a nehéz terepen, és csontokat keresünk, amik valamilyen isten háta mögötti lejtőből bukkannak elő. És persze mindig az hemzseg a skorpióktól, amihez oda kell menni” – mondta Ibrahim, amikor arról kérdeztük, hogy vannak-e olyan innovatív eszközök, amik segíthetik új lelőhelyek, vagy maguknak a fosszíliáknak a megtalálását. Új lelőhelyek felkutatásában a kutató szerint segíthetnek a műholdfelvételek, amivel már próbálkoznak is. De mi a helyzet a mesterséges intelligenciáva? „Van néhány alkalmazás, ahol egyértelműen fantasztikus dolgokra képes, például nagy adatmennyiségek elemzésekor” – mondta, de nem nevezte magát a technológia nagy rajongójának, amit Balamurugannal egyetértésben károsnak tart tudománykommunikációs szempontból.