A háború sújtotta Dél-Ukrajnában, a Dnyeper és az orosz invázió frontvonalának határán található Zaporizzsjai Atomerőmű (ZNPP) már 2022 márciusa óta áll orosz megszállás alatt, és az egykor négymillió háztartást ellátó hatalmas komplexum mára a globális nukleáris szorongás gócpontjává vált. Hétfőn az erőmű már ötödik napja működik külső áramellátás nélkül, ami rekordhosszúságú áramkimaradást jelent, és vészhelyzeti dízelgenerátorok használatára kényszeríti a megszállókat a létfontosságú hűtőrendszerek működtetéséhez. Bár ez egyszerű technikai problémának tűnhet, a szakértők szerint az erőmű időzített bombává vált egy ostrom alatt álló térségben.

A kimaradás közvetlen kiváltó oka szeptember 23-ra vezethető vissza, amikor az utolsó, 750 kV-os vezeték, amely a ZNPP-t Ukrajna villamosenergia-hálózatához kapcsolta, megszakadt az oroszok által ellenőrzött oldalon, az erőműtől kb. másfél kilométerre. Az invázió kezdete óta ez a kilencedik ilyen eset, és eddig mindegyiket az ukrán ellenőrzés alatt álló energia-infrastruktúra elleni támadásként értékelték. Az ukrán tisztviselők szerint ezúttal is orosz szabotázs történt, Moszkva viszont azt állítja, hogy az ukrán belövések jelentik a valódi fenyegetést, amit Kijev határozottan tagad.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA), amely 2022 óta váltott szakértői csapattal van jelen a helyszínen, arra figyelmeztet, hogy „krónikusan sebezhető” a helyszín: a létesítmény körül aknák hevernek, gyakori a közelben a fegyverropogás, és a villamos vezetékek is rendre a lövedékek útjában állnak.

A létesítmény 18 dízelgenerátorából mindössze 7 működik, hogy vizet pumpáljon a hat leállított reaktor és a kiégett fűtőanyag-tárolók hűtőrendszereibe. Az orosz üzemeltetők az IAEA-nek azt állítják, hogy az üzemanyagkészletek 20 napig elegendők lehetnek utánpótlás nélkül, de szakértők figyelmeztetnek, hogy ez egy háborús övezetben, ahol a logisztika problémás lehet, nem jelent biztosítékot.

A 2011-es fukusimai katasztrófát követő európai stressztesztek 72 órás határt állapítottak meg az áramhálózat nélküli biztonságos működésre – ezt a határt itt már túllépték, ráadásul a berendezések fáradása mellett a plusz stresszből fakadó emberi hibák is növelik egy esetleges baleset esélyét. „Ez a legsúlyosabb és legveszélyesebb esemény a megszállás kezdete óta” – mondja Jan Vande Putte, az ukrán Greenpeace sugárbiztonsági szakértője, aki szerint a hosszan tartó elszigeteltség a katasztrófa szélére sodorja az erőművet.

A következmények messze túlmutatnak az erőmű turbinacsarnokain. Külső áram nélkül a hűtés bármilyen zavara a fűtőanyagrudak túlmelegedéséhez vezethet, ami a fukusimai balesethez hasonló reaktorolvadást okozhat – a japán esetben egy cunami váltotta ki azt az áramkimaradást, amely három reaktor olvadását idézte elő, és a sugárzás kb. 50 kilométeres távolságba is elért. A zaporizzsjai erőmű hat VVER-1000 reaktora elegendő hasadóanyagot tartalmaz ahhoz, hogy a csernobili kibocsátással vetekedjen, és a széljárás a szennyezést nagy ukrán városok, például Dnyipro felé, vagy akár Oroszország, Lengyelország és a Fekete-tenger irányába viheti. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) környezeti modellezői szerint egy súlyos kibocsátás évtizedekre szennyezheti a termőföldeket Európa fontos gabonaövezetében, és számilliárd dolláros nagyságrendű gazdasági veszteséget okozhat csak a mezőgazdaságban.

Ráadásul az atomerőmű nem elszigetelten működik: szeptember 28-án, vasárnap az orosz erők 24 óra alatt 696 támadást intéztek a Zaporizzsjai terület ellen – két rakétacsapás, tíz légitámadás és közel 500 drónbehatolás történt. A támadások 49 civilt sebesítettek meg, köztük négy gyereket, otthonokat, iskolákat és gyárakat romboltak le egy olyan városban, amely csupán 50 kilométerre fekszik az erőműtől. Bár a létesítményt közvetlenül nem érte találat, a közelség ijesztő: egy eltévedt rakéta vagy drón eltalálhatja a hűtőcsöveket vagy tüzet okozhat a generátorokban, amint arra Rafael Grossi, az IAEA vezetője többször figyelmeztetett. Ez az eszkaláció, amely része Oroszország téli energiaválságot előidéző kampányának, nemcsak a humanitárius erőforrásokat terheli le, hanem a nukleáris kockázatot is növeli.

Geopolitikailag az áramkimaradás stratégiai szándékot sejtet. Műholdfelvételek szerint Oroszország lázasan épít egy 200 kilométeres távvezetéket a megszállt Melitopoltól Mariupolig, miközben a ZNPP hűtőtavainak vízellátását is javítja – a Greenpeace szerint ezek a lépések egy reaktor újraindításának előkészületei, ami az első ilyen próbálkozás lenne a háború alatt. A Roszatom, Oroszország állami nukleáris vállalata jelezte, hogy az újraindítási protokollok „végső szakaszban” vannak, amit Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter „a csernobili katasztrófa óta a legsúlyosabb nukleáris biztonsági szabálysértésnek” nevezett. A megszállás alatti újraindítás nemcsak az IAEA előírásait sértené, hanem Oroszország kezébe adná Ukrajna energiaszuverenitásának kulcsát, feketepiaci áramot juttatva a megszállt területekre, miközben Európát sugárzásveszélynek tenné ki.

A zaporizzsjai erőmű, amely Európa legnagyobb atomerőműve egyben, a háború előtt Ukrajna villamos energiájának közel 20 százalékát adta, így hiánya óriási mértékben növelte az energiaimport-költségeket, és inflációs hullámokat gerjesztett Európában. Egy olvadás ezt még tovább súlyosbítaná: a Világbank szerint a tisztítási és dekontaminációs költségek meghaladhatják a 200 milliárd dollárt, túlszárnyalva a fukusimai katasztrófa 76 milliárd dolláros végösszegét. Az energiapiaci hatások messzemenőek lennének: az európai zöldenergia-szektor technológiai óriásai például befektetői bizonytalansággal szembesülnének, mivel a sugárszennyezett kikötők megzavarhatják a napelemek és elektromos járművek akkumulátorainak ellátási láncát.

Ukrajna legutóbbi, 90 milliárd dolláros amerikai fegyvercsomagja, amely dróntechnológiát is tartalmaz, Kijev azon törekvését hangsúlyozza, hogy megerősítse az ilyen létesítmények védelmét, de Shaun Burnie, a Greenpeace szakértője szerint ehhez merészebb diplomáciára van szükség: szankciókra a Roszatom ellen és ENSZ Biztonsági Tanácsi határozatra a háborús reaktorműködtetés betiltására. Grossi legutóbbi moszkvai tárgyalása Putyinnal nem hozott áttörést, de közelgő kijevi látogatása fordulatot jelezhet, ha olyan szövetségesek, mint az Egyesült Államok és az EU, mögé állnak.