„Egyetlen erőmű, város vagy ember sincs biztonságban Ukrajnában, amióta kitört a háború” – mondja a Qubit kérdésére Olena Pareniuk nukleáris biztonságtechnikai szakértő, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Nukleáris Erőművek Biztonsági Problémáival Foglalkozó Intézetének munkatársa, aki jelenleg is az országban tartózkodik négyéves kisfiával. A szakember szerint az, hogy egy atomerőmű támadása nukleáris háborút indíthat el, nem jelenti azt, hogy az oroszok nem tekintik célpontnak a létesítményeket. Úgy vélekedik, hogy bár kicsi az esélye egy ilyen támadásnak, nem kizárható a lehetősége, még akkor sem, ha igen meggondolatlan lenne.

Ezzel érvel egyébként a legtöbb szakértő: a zaporizzsjai atomerőmű tavalyi elfoglalása sem a létesítmény leszerelését vagy lerombolását jelentette. Az atomerőmű ugyanis Európa legnagyobbja, 6 darab, egyenként 1000 megawattos reaktora pedig az ország elektromos energiatermelésének majdnem ötödét látja el. Erre az energiára akkor is szükség lenne, ha Oroszország végképp átvenné az irányítást a terület felett. „Mi azonban nem azt szeretnénk, hogy véget érjen a háború, hanem azt, hogy úgy érjen véget, hogy Ukrajna határai ne sérüljenek. Győzni akarunk, harcolunk a területeinkért” – mondja Pareniuk.

Már a háború elején elfoglalták

Oroszország 2022. február 24-én indított támadást Ukrajna ellen, és a háború azóta sem ért véget az ország területén. A front viszonylag hamar elérte Ukrajna és Európa jelenleg üzemképes legnagyobb atomerőművét, amit az orosz hadsereg fegyverekkel foglalt el 2022. március 4-én hajnalban. Számos ukrán szakember viszont azóta is a létesítményben dolgozik – Pareniuk szerint azért, mert számukra nem a háborús helyzet vagy az aktuális vezetés a fő kérdés, hanem a nukleáris biztonság. „Őket nem az érdekli, hogy éppen melyik energiatársaság kezében van az atomerőmű, hanem az, hogy még a háborúban se legyen veszélyben a létesítmény. Ott maradtak és üzemeltetik a blokkok hűtésrendszerét, ellátják a feladataikat ugyanúgy, mintha nem lenne háború. Nem tehetnek mást.”

De nem csak a nukleáris biztonság kérdése forog kockán Ukrajnában a háború miatt. Az ország energiaellátása nagy mértékben az atomerőművek termelésére támaszkodik, ami azt jelenti, hogy a kieső zaporizzsjai termelést importenergiával, valamint más erőművek termelésével kell kompenzálni. Másrészt a még üzemelő erőművi blokkok fűtőanyag-ellátását is biztosítani kell – korábban ezeket Oroszországtól szerezte be Ukrajna. Ez a kapcsolat viszont megszakadt, és másik beszerzési forrásra támaszkodik az ország: már a háború kitörése előtt, 2020-ban aláírtak egy szerződést, aminek értelmében a svéd Westinghouse nevű vállalattól is szereznek be fűtőelemeket, az 1000 MW-os reaktorok tehát már eleve ezeket a fűtőelemeket használták, a jövőben pedig kizárólag erre támaszkodik majd az ország nukleáris energiatermelése.

Arra a kérdésünkre, hogy okoz-e ez bármilyen változást az atomerőművek működésében, Adorján Ferenc, az Országos Atomenergia Hivatal nyugdíjas főtanácsadója, jelenleg független nukleáris biztonsági szakértő adott választ: általánosságban elmondható, hogy nincs minőségbeli különbség az orosz és az amerikai vagy svéd típusú fűtőanyagok között, ugyanakkor az orosz kapszulák a stabil termelésben, az amerikai üzemanyag pedig üzemzavar esetén bizonyul masszívabbnak, mint a másik.

Nem opció az atomerőművek leállítása

Pareniuk szerint lehetetlen helyzet állna elő, ha le kellene állítani az erőműveket. A zaporizzsjai atomerőmű termelésének kiesése már eleve megterhelő a rendszer számára, főleg úgy, hogy a háborúban számos más energiatermelő létesítmény megsérült már. Ugyanakkor nemcsak a termelés, hanem az elosztó infrastruktúra is célpont. „Néha csak nevetünk rajta, hogy így legalább kénytelenek felújítani az elavult infrastruktúrát” – mondja az ukrajnai szakértő. Vannak kollégái, akik azon dolgoznak, hogy az elosztóhálózat egységeit minél gyorsabban és hatékonyabban a föld alá, biztonságos helyre telepíthessék.

Ukrajnában 2022-ben a villamosenergia-termelés mintegy 60 százalékát tette ki az atomerőművek teljesítménye. 2021-ben több mint 81 ezer gigawattórát termeltek meg ezek a létesítmények, ezzel Ukrajna a világon a hetedik legnagyobb nukleáris termelő. Most pedig azzal, hogy a hat reaktorral és 6000 MW-os névleges teljesítménnyel rendelkező zaporizzsjai erőmű már csak vegetál és nem termel, importból és egyéb forrásokból kell fedezniük a kiesést. Pareniuk megjegyzi, hogy bár vannak ellátási kiesések, ezek most már inkább tervezett leállások, amikre a lakosság és az ellátórendszer fel tud készülni előre, így már kisebb fennakadást jelentenek, mint korábban.

Egyelőre az sem került szóba, hogy óvatosságból állítsanak le erőműveket. A több mint másfél éve tartó orosz invázióban még csak a zaporizzsjai atomerőmű került veszélybe, de a környék fegyveres összecsapásaiban a reaktorokat védő épületek nem sérültek olyan mértékben, hogy az indokolta volna a vészleállítást. Az oroszok azonban leszakították az ukrán hálózatról az erőművet, aminek ma már csak annyi kapcsolata van az áramhálózattal, ami ahhoz, kell, hogy a hűtőrendszerét ellássa a szükséges energiával. A khakovkai gátat pedig 2023 júniusában robbantották fel, így „az erőmű üzemszerű működéséhez már nem is áll rendelkezésre elég hűtővíz (a jelenlegi hűtési funkciókhoz viszont igen, a maradékhő pedig folyamatosan fogy, így ezzel a szakemberek szerint már nem is lesz probléma), ráadásul a gát felrobbantásával is kiesett egy nem elhanyagolható méretű vízierőmű is a termelésből” – magyarázza Adorján.

A nukleáris szakértő hozzáteszi, hogy az ország szénkészleteinek nagy része és a szénerőművek is elsősorban a keleti és déli országrészekben találhatók, amik többnyire jelenleg is megszállás alatt állnak. Ezért sem opció, hogy az ország maradék kilenc atomerőművi blokkjának termelését csökkentsék: a szakember szerint esetleg rövidebb leállások képzelhetők el.

Ezt erősíti meg kérdésünkre Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa és a térség energiapolitikai szakértője. Deák szerint kizárólag kényszerhelyzet esetén lehet szükség a leállásra, és ő három ilyen lehetőséget sorol fel:

• ha valamilyen műszaki probléma lép fel az atomerőműben;
• ha fűtőanyag-ellátási probléma áll be (ennek azért kicsi az esélye, mert az erőművek általában 2-3 évre előre beszerzik a kapszulákból a szükséges mennyiséget);
• vagy ha az erőmű ugyan nem sérül, de az elosztóhálózat olyan mértékben károsodik, hogy a termelt energiát nem tudják felhasználni.

Arról ugyanakkor, hogy jelenleg pontosan mennyi energiát importál és exportál az ország, nincsenek elérhető adatok; a háború kezdete óta nem tettek közzé erre vonatkozó statisztikát.

Egy atomerőmű nem reális katonai célpont

„Azt gondolom, hogy az oroszok egyre kevésbé foglalkoznak a nemzetközi egyezményekkel és a következményekkel. Senki és semmi nincsen már biztonságban” – mondja Pareniuk, aki szerint a zaporizzsjai erőmű elfoglalásának példája is jól mutatja, hogy a háborús helyzetben nem racionális elvek döntenek. Bár elképzelhető, hogy egy atomerőmű megtámadása nukleáris háborút indítana, nem gondolja, hogy a Genfi Egyezmény tartaná vissza Oroszországot ettől a lépéstől. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) folyamatosan felügyeli a túszul ejtett erőmű helyzetét, ez viszont nem elég ahhoz, hogy a környéken élők biztonságban érezzék magukat.

Ráadásul az egyezmény sem tiltja kategorikusan a támadást: az első cikkely értelmében csak akkor nem támadható meg ilyen létesítmény, ha súlyos veszteségeket okozhat a civilek körében. Akkor viszont, ha stratégiailag megalapozott a döntés és katonai szempontból indokolt, még elfogadható is lehet.

Ha bekövetkezne egy ilyen nukleáris katasztrófa, a zaporizzsjai erőmű robbanása, főleg most, hogy már nem termelő üzemmódban működik, nem járna olyan súlyos következményekkel, mint a csernobili atomerőmű 1986-os balesete. Az új típusú modern reaktorok „már nem tartalmaznak grafitot, így grafittűz sem következhet be, így nincs olyan hajtóerő, amely felhajtaná a magaslégkörbe a radioaktív felhőt. Emiatt a szennyezés szükségképpen csak sokkal kisebb területet érinthet, és nincs esélye annak, hogy az jelentős mértékben átjusson a Kárpátokon. Mivel azonban a radioaktivitás igen kicsi, a veszélyt jelentő szintek töredék mértéke is jól mérhető, ezért műszerekkel esetleg kimutatható lenne” – magyarázza Adorján egy lehetséges baleset lehetséges következményeit.

A létesítmény mintegy 900 kilométerre van Magyarországtól, így az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) szerint sem kell attól tartani, hogy egy balesetnek súlyos következményei lennének Magyarországon: „Az Ukrajnában jelenleg működő nukleáris létesítmények mindegyike több mint 300 km-re van, közülük a legnagyobb Zaporizzsjai Atomerőmű több mint 900 km-re fekszik a magyar határtól. A nagy távolság miatt egy esetleg bekövetkező veszélyhelyzet esetén sem várható olyan esemény, amely lakosságvédelmi intézkedéseket indokolna Magyarország területén.” – válaszolta a hivatal a Qubit kérdésére.

Hasonlóan nyilatkozott Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja egy 2022 augusztusi interjúban, amikor arról kérdezték, milyen következményei lehetnének a zaporizzsjai atomerőmű szétlövésének. Magyarországon még egy baleset esetén sem lenne szükséges lakosságvédelmi intézkedések bevezetésére, de a szakértő eleve az erőmű lerombolását sem tartja racionális döntésnek. A korszerű létesítmény ugyanis mindkét félnek fontos – az üzem visszaállítása után jelentős energiatermelőként működhetne tovább, bármilyen kézben marad.

Az viszont, hogy az egyébként is fokozott felügyelet alatt álló termelő létesítményben jelenleg nagy mennyiségű fegyvert és katonai erőforrásokat tárolnak, mindenképpen aggasztó, és nem csak politikai értelemben. A NAÜ képviselői ezért személyesen is jelen vannak a területen, közvetlenül felügyelik a reaktorok szükséges alapfunkcióinak biztosítását, és az ország többi atomerőművében is dolgoznak a szervezet szakemberei. Az, hogy mindeddig nem történt nukleáris baleset Ukrajnában, jelentős részben azon múlik, hogy a szakmai szervezetek és a helyi szakemberek is a biztonságot helyezik előtérbe, az OAH azonban a NAÜ-re hivatkozva úgy fogalmaz, az ország nukleáris létesítményeinek helyzete továbbra is törékeny és veszélyes.

Ezért is tartja a NAÜ mindenek előtt fontosnak a hét alappillér maradéktalan betartását, amelyeket az OAH idéz a Qubitnek küldött válaszában. Ezek a következők:

• Meg kell őrizni a létesítmények fizikai épségét – legyen szó reaktorokról, fűtőelem-tároló medencékről, vagy radioaktívhulladék-tárolókról.
• Valamennyi biztonsági és védelmi rendszernek és berendezésnek mindenkor teljes mértékben működőképesnek kell lennie.
• Az üzemeltető személyzetnek képesnek kell lennie teljesíteni biztonsági és védelmi kötelezettségeit, és jogtalan nyomásgyakorlás nélkül meghozni döntéseit.
• Minden nukleáris telephelyen biztonságos külső hálózati áramellátást kell biztosítani.
• Megszakítás nélküli kétirányú logisztikai ellátási láncokat és szállítást kell biztosítani a telephelyek esetében.
• Hatékony helyszíni és telephelyen kívüli sugárzásfigyelő rendszerekkel, valamint veszélyhelyzeti készültségi és reagálási intézkedésekkel kell rendelkezni.
• Megbízható kommunikációt kell biztosítani a hatósággal és másokkal.

Vészhelyzetben sem lehet kapkodni

„Erőművet nem lehet háborús helyzetre méretezni” – jelenti ki Adorján, aki hozzáteszi, az erőművi dolgozókat ugyan kiképezhetik speciális, jelen esetben háborús helyzetekre. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a vészleállítás szóba kerül a mindennapokban, vagy hogy a protokollok bármiben is változnának a háborúra való tekintettel.

Ugyan az előre tervezett szisztematikus teljes leállás egyelőre nem opció – a szakember szerint ez csak közvetlen veszélyben képzelhető el. „Ha egy támadás az erőműnek valamely olyan részét érinti, amelynek nincsen közvetlen hatása a nukleáris biztonságra, akkor valószínű, hogy le kell állítani a termelést a javítás idejére, de más következménye ennek nincs. Ilyen lehet például, ha a távvezetékhálózatra való csatlakozás valamelyik eleme sérül. Ilyenkor a leállítás automatikusan végbemegy, és a maradványhő elvonásához és más technológiai folyamatokhoz szükséges energiát az erőműben többszörösen rendelkezésre álló dízelgenerátorok biztosítják” – mondja Adorján.

Egy frissen leállított erőműben kialakuló vészhelyzetnek viszont nagyon hasonló a lefolyása, mint egy üzemelés közben keletkező zavarnak. Ez ugyanúgy óriási szennyezéssel és a civil lakosságra nézve is komoly veszéllyel járna, ami a Genfi Egyezmény értelmében nem lenne elfogadható lépés – az egyezményt pedig mindkét háborús fél aláírta.

A kapkodás azért sem engedhető meg, mert az áramellátáson múlik számos más létesítmény működése: a kórházak, az ellátórendszer, a lakosság áramellátása. Pareniuk szerint a mindennapi élet már így is teljesen átalakult, de további emberéletekbe kerülhet, ha az alapvető infrastruktúrát sem biztosítják a háttérben. Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne essenek ki további energiatermelők, és a korábban központosított ellátórendszer decentralizációja is hatékonyan folytatódjon. Ez segíthet abban, hogy a sérülékeny rendszert stabilizálják, védve ezzel a fronton túli területek funkcióit, ahol ma is iskolába járnak a gyerekek, folyik az egyetemi oktatás, az emberek dolgoznak, a gyárak és a mezőgazdaság termel, de az élet egy pillanatra sem olyan, mint 2022. február 24-e előtt volt.

A cikk elkészítését a Science+ támogatta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás