A klímaváltozás és a környezetszennyezés eddig sem volt kíméletes a magyarországi szőlőtermesztéssel, ám egy idegenhonos kórokozó a 19-20. század fordulóján az egész ágazatot lenullázó filoxéra-vészhez hasonló pusztítással fenyegeti a Kárpát-medence ültetvényeit.

„2025 őszére az aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) fitoplazma által okozott, és az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) mint vektor által terjesztett betegség gyors, országos terjedést mutat a magyarországi szőlőállományban” – áll az Ökológiai Kutatóközpont október 12-én kiadott állásfoglalásában.

Totális támadás

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatai szerint a 22 magyarországi borvidék közül 2025 őszén már 21 borvidéken találtak fertőzött vagy a fertőzés tüneteit mutató tőkéket. A leginkább veszélyeztetett térségek közé tartoznak a zalai és Balaton környéki borvidékek, de járványügyi intézkedéseket jelentettek a Pannonhalma, Somló, Etyek–Budai, Mátra, Eger, Tokaj, valamint Pécs és Szekszárd térségéből is.

Az Ökológiai Kutatóközpont állásfoglalása szerint jelenleg nincs a nyilvánosan közölt forrásokban információ az országos átlagos fertőzöttségi szintről, és a fertőzés lokális intenzitása valószínűleg jelentősen eltérő képet mutat. Egyes termesztők úgy becsülik, hogy az idei terméshozam 20–50 százalékkal eshet vissza, súlyos esetben tartós tőkepusztulás is bekövetkezhet. Ráadásul az alkalmazott vészhelyzeti terv szerint, ha az állomány 30 százaléka a betegség tüneteit mutatja, akkor azt teljes egészében ki kell vágni.

Ezen várakozásokat teljes mértékben alátámasztják a nemzetközi (elsősorban spanyol, francia és olasz) példák. A korábbi járványokat követően ezekben az országokban a termelés volumene jelentősen csökkent, a védekezés azóta is folyamatosan szükséges, ami a termelési költségek emelkedésével jár.

„A járványökológiai alapokon a 2025-ben tapasztalt fertőzéshullám várhatóan nem tetőzés, hanem egy hosszabb terjedési szakasz kezdete, mely a régiókon belüli fertőzöttségi szint emelkedését jelenti majd”

– olvasható az állásfoglalásban.

Vészhelyzeti kilátások

Az Ökológiai Kutatóközpont állásfoglalása szerint a betegség az utóbbi években gyorsan terjed a környező bortermelő országokban is, ahol növekszik a fertőzött területek aránya, miközben Európa-szerte új gócokat jelentettek Olaszország és Franciaország kulcsborvidékein is. A szőlőszaporító anyagok és oltványok nemzetközi kereskedelme révén a fitoplazma újra és újra bejuthat Magyarországra, még akkor is, ha egy-egy területet sikerül lokálisan megtisztítani. A szaporítóanyagok csíramentesítésére vonatkozó protokollok nem kielégítőek. A határokon átnyúló vektor- és szaporítóanyag-áramlás tehát tartós, ökológiai újrafertőződési nyomást jelent.

Ezentúl a felhagyott, nem művelt ültetvények is jelentős kockázatot jelentenek: „ezek a területek ideális szaporodási helyet és menedéket kínálnak mind a fitoplazmának mind a szőlőkabócának, így e gócpontokból könnyen újrafertőződhetnek a szomszédos, kezelt szőlőállományok”.

További veszélyforrás, hogy a kórokozó hosszú ideig tünetmentesen jelen lehet a tőkékben úgy, hogy közben fertőzőképes marad. Az ilyen növények és állományok „a tüneti diagnosztika alapján nem kerülnek karantén alá, így jelenleg több ilyen látens gócpont lehet az egyes régiókban. Így a járvány tényleges kiterjedése valószínűleg alulbecsült”.

És ha még ennyi nem volna elég, a fitoplazma nem kizárólag a termesztett szőlőben, hanem bizonyos vad növényfajokban, például a mézgás égerben (Alnus glutinosa), az erdei iszalagban (Clematis vitalba) és a mirigyes bálványfában (Ailanthus altissima) is fennmaradhat. „Ezek a fajok gyakran a szőlőültetvények peremén vagy felhagyott területeken nőnek, ezért a szegélyzónákból történő visszafertőződés komoly járványügyi tényező. Az ültetvények közötti átmeneti zónák kulcsfontosságúak a kórokozó és vektor populációinak fenntartásában és terjesztésében” – fogalmaz az állásfoglalás.

Elégtelen védekezés

Az Ökológiai Kutatóközpont szerint a jelenlegi védekezési protokollok döntően azon a feltételezésen alapulnak, hogy a szőlőkabóca viszonylag kis távolságra, legfeljebb néhány száz méterre képes aktívan terjedni. „A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a fertőzés rövid idő alatt nagy távolságokat képes áthidalni, és olyan ültetvényekben is megjelenik, amelyek között nincs közvetlen kapcsolat. Ez arra utalhat, hogy a kabóca tényleges mobilitása jelentősen nagyobb lehet a korábban feltételezettnél. Ráadásul más kabócafajok is hordozói lehetnek a fitoplazmának, és az ilyen esetleges másodlagos vektorok szerepe is látens hatásként érvényesül, ami a terjedési képesség alulbecsléséhez vezet”.

Ráadásul a melegebb telek és a hosszabb vegetációs időszak elősegítik a lárvák áttelelését és az imágók hosszabb aktivitási idejét, így az egyre szaporodó száraz és csapadékhiányos periódusok kedveznek a kabóca populáció fenntartásának és északi irányú terjedésének. „Ennek következtében a vektor számára a Kárpát-medence klímája fokozatosan egyre alkalmasabbá válik” – állítják a kutatók.

A kutatók szerint a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a járvány elleni egyetlen hatékony védekezés a szőlőkabóca lárváinak monitorozáson alapuló, kötelező irtása. A 2014-ben a Nébih által kidolgozott és jelenleg is érvényben lévő védekezési terv elavult. „Az imágók elleni, rosszul időzített légi védekezés hatástalan a járvány megfékezésében, főleg ha az a szaporodási ciklus lezártával történik. Ennek egyik oka, hogy a kabócák a lepermetezett növényeken még képesek a háncsrészből táplálkozni, mielőtt elpusztulnak, ezáltal a permetezés dacára megtörténik a fitoplazma átvitel. Amennyiben a beavatkozás a szaporodási perióduson túl történik, az már nem hat a tojásalakra, és a következő generáció fertőzése ellen sem nyújt védelmet. Ilyenkor a beavatkozás ökológiai kockázata — a rovarölőszerek kiterjedt, nem szelektív hatása — meghaladja a várható előnyt, és feleslegesen terheli a környezetet”.

Van megoldás?

A jelenlegi, 2014-ben íródott FD-készenléti terv, a kutatók szerint mára elavult: „nem tükrözi a 2020-as évek változó klíma és ökológiai viszonyait, sem a ma engedélyezett növényvédőszerek körét. A tervet aktualizálni kell az EU-s tagállamok legújabb szabályzataival (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália 2023–2025-ös verziói alapján), és be kell építeni az éves felülvizsgálat kötelezettségét, hogy a rendszer rugalmasan alkalmazkodjon az új helyzetekhez”. Az állásfoglalás olyan integrált védekezési rendszer kialakítását javasolja, amelyben a monitoring adatok, a biológiai ismeretek és a hatóanyag-hatékonysági vizsgálatok egyaránt szerepet kapnak, és amiben a jól időzített megelőző kezeléseken van a hangsúly.

Az Ökológiai Kutatóközpont szerint ez az integrált védekezés magában foglalja a kabóca tojások olajos lemosó permetezését, a szaporítóanyagok szigorúbb ellenőrzését és kezelését, és a levágott ágak megfelelő megsemmisítését is. További ökológia vizsgálatokra van szükség annak megértésére, hogy a felhagyott szegélyzónák flórájának és faunájának fajösszetétele milyen szerepet játszik a betegség terjedésében.

„Ígéretes fejlesztési irány a kártevő természetes biológiai ellenségeire építő védekezés: virágos sorköztakaró sávok létrehozásával segíthetjük a szőlőkabóca gyérítésében szerepet játszó ragadozók elszaporodását. Így a vektorfaj egyedszáma visszaszorítható, és a biodiverz környezet létrehozásával sokkal ellenállóbb lehet a szőlő a monokultúrás termeléssel szemben”.