Januárban bejelentette megszűnését a CPB, a Corporation For Public Broadcasting, amely az Egyesült Államokban a közszolgálati műsorszolgáltatásért felelős társaság volt. Már tavaly látni lehetett, hogy ez lesz a folyamat vége, hiszen a nyár során a republikánus többségű képviselőház és szenátus egy olyan csomagot fogadott el, amely több kormányzati ügynökségtől is elvonta azokat az összegeket, amelyeket a Kongresszus korábban már jóváhagyott a számukra. A CPB-t 1,1 milliárd dolláros elvonás sújtotta.

A CPB volt az a nonprofit, de egyébként magánkézben lévő társaság, amely a közszolgálati profilú National Public Radiót (NPR), a Public Broadcasting Service (PBS) nevű köztévét, valamint rengeteg helyi rádió- és televízióállomást segített finanszírozni. Az Egyesült Államokban nincs olyan értelemben vett közmédia, mint amilyet az európai országok zöme működtet, azaz nincs közvetlen állami fenntartású, költségvetési intézményrendszer, állami hírügynökségtől állami tévé- és rádiócsatornákig, amely országosan, az állampolgárok korrekt, pártsemleges tájékoztatásáért volna felelős. Ami van, az egy kiterjedt és decentralizált hálózat, amely többnyire public-private partnership alapon működő rádió- és tévállomásokból, valamint nagyobb, közszolgálati televíziós és rádiós tartalomszolgáltatókból áll. A finanszírozás is többcsatornás: nemcsak szövetségi forrás van benne, hanem az egyes államok, települések pénze, valamint magántámogatóké is.

„Több mint fél évszázadon keresztül, azért létezett a CPB, hogy minden amerikai – lakóhelyétől, jövedelmétől vagy hátterétől függetlenül – hozzáférhessen megbízható hírszolgáltatáshoz, oktatási műsorokhoz és a helyi történésekhez” – mondta Patricia Harrison, a CPB elnök-vezérigazgatója a megszűnés bejelentésekor. A Kongresszus által 1967-ben megalapított CPB több mint 1500 helyi rádió- és televízióállomás működését támogatta, szerte az Egyesült Államokban. Nem mellesleg pedig olyan népszerű műsorok gyártását is finanszírozta, mint a gyerekeknek szóló oktatási program, a világszerte ismert Szezám utca (Sesame Street).

Trump és konzervatív szövetségesei régóta támadják a PBS-t és az NPR-t. Azt, hogy a közszolgálati média túl sok jóra nem számíthat, már a Project 2025 is megelőlegezte, a Heritage Foundation programszövege, amelyre Trump részben alapozza a kormányzást. Az elnök tavaly olyan feljegyzést küldött a Kongresszusnak, amelyben az állt: „évek óta az adófizetők pénzéből támogatják az NPR-t és a PBS-t, amelyek »híreknek« álcázva radikális, woke propagandát terjesztenek”. A közösségi médiában pedig azt írta, hogy minden republikánus, aki a finanszírozás csökkentése ellen szavaz, vagyis arra, „hogy ez a szörnyeteg tovább sugározhasson, az nem számíthat a támogatásomra”.

Jelen állás szerint, noha a CPB osztotta el az NPR és a PBS támogatásait is, a két nagy programgyártó más forrásoknak köszönhetően egyelőre képes folytatni a működését. Ami elsősorban veszélybe került most, az a kis, helyi tartalomgyártók és szolgáltatók hálózata, amely, ha nem is feltétlenül az alap-infrastruktúra része, a legtöbb közösségben létfontosságú szerepet játszik. Egyrészt azért, mert az Egyesült Államokban 8-10 millió háztartásnak nincs internethozzáférése, és az őket érintő hírekről leginkább a helyi rádiókból, tévékből szerezhetnek tudomást. Másrészt azért, mert bizonyos területeken a mobil-lefedettség nem teszi lehetővé a folyamatos és üzembiztos kommunikációt, és ezért az ott élők vagy az arra utazók, közlekedők számára a helyi média jelenti a tájékozódás első számú forrását – ami életeket menthet például hurrikánok idején, vagy amikor olyanfajta időjárási vészhelyzet van, mint éppen most, a szokatlanul nagy havazás miatt.

Ezen kívül azért is, mert a helyi újságok megszűntével jó néhány településnek, környéknek, közösségnek nincs hangja, reprezentációja. Így „hírsivatagok” (news deserts) alakulnak ki, azaz olyan területek, amelyek történéseiről nem tudósít semmilyen lap. Az USA-ban a kétezres évek során rengeteg kisebb és nagyobb helyi újság szűnt meg; már egy 2019-20-as tanulmány arról számolt be, hogy a 2000-es évek elején működő kilencezer helyi lapból 1800 megszűnt, több száz pedig elsorvadt, csökkentette a hírszolgáltatást, vagy összevonták más lapokkal. Egy 2024-es jelentés szerint több mint 1500 megyében egyetlen helyi lap van csupán, 206 helyen egy sem, és 55 millióan élnek hírsivatagnak nevezhető helyeken.

A Northwestern University helyi médiával foglalkozó adatbázisa 2025-ben 213 megyét azonosít hírsivatagként. Az egyetem kutatása megállapítja, hogy miközben a helyi újságok eltűnnek, a digitális helyi hírforrások éppenséggel még erősödnek is, ugyanakkor nem pótolják a lapok szerepét, mert többnyire nagyvárosi közegekben koncentrálódnak, és nem az érintett vidéki közösségekbe ágyazódva működnek. A kutatás, illetve az adatbázis a helyi műsorszórásra is kiterjed. Közel 300 rádióállomás és több mint 100 közszolgálati televízióállomás szerepel benne, olyanok, amelyek helyi hírtartalmat állítanak elő.

Az adatbázis szerint minden szövetségi államban működik legalább egy közszolgálati műsorszolgáltató. Alaszka például, ahol alacsony a népsűrűség és hatalmas, nehezen járható területek vannak, az államok közül a legtöbb ilyennel rendelkezik. A top 5-ben Kalifornia, Colorado, New York és Texas található még. Az átjátszóállomásokat is beleszámítva elég nagy az elérés: a rádióadások a hírsivatagok 82 százalékába eljutnak.

Az NPR olyan módon bővítette tovább ezt az infrastruktúrát, hogy az állomásokat regionális hálózatokba szervezte, amelyek információt, műsorokat és erőforrásokat osztanak meg. Ez a modell teszi lehetővé az együttműködést például az időjárási vészhelyzetek idején.

Nem véletlen, hogy az egykori tévésorozat, a nálunk is népszerű Miért éppen Alaszka? (Northern Exposure, 1990-95) fiktív kisvárosában, Cicely-ben a helyi kisbolt és a kocsma mellett a rádió, a KBHR 570 FM a három legfontosabb csomópont, a közösségi kommunikáció és a környék életének katalizátora. Az egyutcás városkában és a környékbeli erdőkben élőknek a rádió ad információkat, közvetít zenét és személyes üzeneteket. A KBHR ugyan képzeletbeli rádióállomás, de a hozzá hasonló helyi adók ma is rendkívül fontos szerepet töltenek be a vidéki Amerika életében.

A forrásmegvonás most éppen ezeket a törékeny, helyi hálózatokat sodorhatja veszélybe. A Guardian arról ír, hogy az észak-dakotai Fargo városában működő műsorszolgáltató, a Prairie Public, amely Észak-Dakota egészét, valamint Minnesota, Montana és Dél-Dakota egyes részeit fedi le, és Kanadában is fenntart adótornyokat, tucatnyi munkatársától volt kénytelen megválni, a teljes stáb egyötödétől. A KYUK, egy közszolgálati rádió- és televízióállomás, amely a 6000 lakosú, nyugat-alaszkai Bethelből sugároz, és működési költségeinek 70 százalékát szövetségi forrásokból fedezte, hat teljes munkaidős állást szüntetett meg.

Ugyanakkor erős a túlélési ösztön is: a lap az ohiói Yellow Springs-ben működő WYSO közszolgálati rádióállomás történetén keresztül mutatja be, hogy a helyi adományozás miként erősödött fel a forrásmegvonások óta. Yellow Springsben csak 3600-an élnek, de a WYSO Ohio délnyugati részén tizennégy városi és vidéki körzetben sugároz, és éppen technikai fejlesztésbe, stúdióbővítésbe kezdett, amikor a szövetségi pénzeket megvonták. A közösség reagált, adománygyűjtésbe kezdtek a rádiónak, amely így képes lehet túlélni– legalábbis egy darabig.

A lap azt is megemlíti, hogy a mintázat hasonló az Egyesült Államokban másutt is. A megszorítások kezdetekor mintegy 120 ezer új adományozó összesen 20 millió dollárt adott közszolgálati rádió- és televízióállomásoknak, az összes adomány mértéke 70 millió dollárral haladta meg az előző 12 hónap eredményét. A jelenségnek még neve is lett: rage giving, azaz dühből adakozás. A Current című iparági kiadvány ötven közszolgálati média-szervezetet vizsgáló jelentése szerint 2024 augusztusától 2025 augusztusáig 61 százalékkal nőtt az adományozók száma, a 45 év alatti adományozók száma csaknem megduplázódott. A WYSO vezetője szerint ma, ha valaki utal 25 dollárt a helyi rádiónak, azt ellenállásként éli meg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Amikor felgyújtották, még újjászületett a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, de vajon a Trump kormányzatot is túléli?

Nagy Gergely társadalom 2025. május 14.

Az Egyesült Államok legfőbb levéltárosát és a Kongresszusi Könyvtár vezetőjét is kirúgta Donald Trump. Az Oxfordi Egyetem fő könyvtárának vezetője véleménycikkben állt ki értük.

Beláthatatlan következményekkel jár a USAID egészségügyi programjainak befagyasztása

Nagy Gergely tudomány 2025. február 7.

Maláriakezelés, HIV-gyógyszerprogramok, hatóanyagtesztek, élelmezési projektek állnak le világszerte amiatt, hogy a Trump-adminisztráció felfüggesztette a USAID működését. Vannak, akik életveszélyes helyzetbe kerültek.

Donald Trump most a legnagyobb szövetségi múzeumi intézmény, a Smithsonian ellen kezdett ideológiai harcot

Nagy Gergely KULTÚRA 2025. március 28.

Az amerikai elnök ki akarja söpörni a neki nem tetsző kiállításokat, projekteket, gondolatokat a legnagyobb, szövetségi fenntartású múzeumi központból, a 21 intézményt működtető Smithsonian-ből.