Az írás gyökerei több tízezer évvel korábbra nyúlhatnak vissza, mint eddig hittük

február 24.
tudomány

Jóval a mezopotámiai írás megjelenése előtti, 34–45 ezer éves kőkori eszközökön és figurákon található geometrikus jelek lehetnek az írás legkorábbi ismert előfutárai, állítják német kutatók. A számítógépes elemzést a Saar-vidéki Egyetem nyelvésze, Christian Bentz és a Berlini Őstörténeti Múzeum régésze, Ewa Dutkiewicz végezte, akik eredményeiket a PNAS folyóiratban publikálták.

A vizsgálat során több mint 3000 szimbólumot elemeztek 260 őskőkorszaki tárgyon, amelyek közül sok a németországi Sváb-Alb barlangjaiból származik. A mintegy 40 ezer éves, keresztek és pontok soraival díszített mamutfigura, illetve a 38 ezer éves, rovátkákkal és pontsorokkal ellátott elefántcsont lemez is arra utal, hogy a szándékosan ismétlődő jelölések már messze a mezopotámiai írás i. e. 3400 körüli megjelenése előtt léteztek.

A 40 ezer éves mamutfigura
Forrás: Universität Tübingen / Hildegard Jensen

A kutatók statisztikai modellezést és gépi tanulási módszereket alkalmaztak a jelek információsűrűségének – vagyis entrópiájának – vizsgálatára. Bár a gyakran ismétlődő mintázatok (például kereszt, kereszt, kereszt, vonal, vonal, vonal) eltérnek a beszélt nyelvet leképező modern írásrendszerektől, szerkezeti összetettségük és előrejelezhetőségük statisztikailag összevethetőnek bizonyult az ókori Mezopotámiában több tízezer évvel később megjelenő korai protoékírásos táblákkal.

A 38 ezer éves elefántcsont lemez
Forrás: Landesmuseum Württemberg / Hendrik Zwietasch

A kutatókat meglepte, hogy a protoékírás közelebb áll ezekhez az ősi jelrendszerekhez, mint a mai írásokhoz, ami arra utal, hogy az információkódolás módja évezredeken át viszonylag keveset változott, egészen addig, amíg kb. 5000 éve meg nem jelentek a beszélt nyelvet közvetlenül rögzítő rendszerek, amelyek már egészen más statisztikai jellemzőkkel bírtak.

Egy kb. 3350-3200 éves protoékírásos tábla az Uruk IV korszakból
Forrás: Staatliche Museen zu Berlin, Vorderasiatisches Museum / Olaf M. Tesmer,

Bár a kőkori jelek pontos jelentése továbbra sem ismert, az eredmények szűkítik a lehetséges értelmezéseket, és azt mutatják, hogy az Afrikából Európába vándorló, a neandervölgyiekkel is találkozó korai Homo sapiens már fejlett kognitív képességekkel rendelkezett az információk rögzítésére és továbbadására. A tanulmány szerint az írás csupán egy állomás az emberi jelrendszerek hosszú fejlődéstörténetében, az információ strukturált kódolásának képessége pedig több tízezer évre nyúlik vissza.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: