Kína agresszívan kialakított gazdasági kötelékei árnyékot vetettek a Magyarországon eddig láthatatlan Tajvanra és az országgal potenciálisan kialakítható piaci kapcsolatokra – mondta Matej Šimalčík, a Közép-európai Ázsia Tanulmányok Intézetének (CEIAS) ügyvezető igazgatója kedden, a CEU-n tartott tanulmánybemutatón. A frissen megjelent „Partners in need, partners indeed? Tracking Europe–Taiwan relations amidst global disruption” című tanulmánykötet azt vizsgálja, hogyan pozicionálják magukat az európai szereplők Tajvannal kapcsolatban az egyre instabilabb nemzetközi környezetben. A kelet-ázsiai sziget az elmúlt négy évben egyre nagyobb figyelmet kap Európában, amit olyan krízisek is elősegítettek, mint a covidjárvány miatt szükségessé vált globális kooperáció, az orosz és ukrán háború miatt fontossá vált katonai eszközök importja, illetve Donald Trumpnak, az USA elnökének elnyomó nemzetközi politikája – mondta Šimalčík. Az eseményen Tajvant a Magyarországi Tajpeji Képviseleti Iroda első titkára, Cynthia L. L. Hung képviselte.

Kína és a demokratikus berendezkedésű Tajvan között folyamatos a konfliktus, ugyanis Kína saját tartományának tartja a szigetet, és újraegyesítési törekvéseit rendszeres katonai erődemonstrációkkal is kifejezi. Bár a közvetlen kínai fenyegetettség földrajzi okokból nem releváns az uniós tagállamok szempontjából, a gazdasági nagyhatalomhoz fűződő közép-európai beruházások és kereskedelmi szerződések miatt Szlovákia, Románia és Magyarország is óvatosabb Tajvannal kapcsolatban – mondta Šimalčík. Az még kérdéses, hogy az újonnan beiktatott Tisza-kormány hogyan fog nyitni kelet felé, ugyanis pillanatnyilag az első számú prioritás az uniós támogatások feltételeinek teljesítése – mondta Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Globális Tanulmányok Intézetének docense.

Nem rossz a keleti nyitás, de újra kell értelmezni

„Amit az előző kormány örökségéből látni lehet, az az, hogy politikailag erősen korlátozott volt, ugyanakkor funkcionálisan jelentős bővülés zajlott” – mondta Szél Bernadett, a CEU Demokrácia Intézet és Közpolitikai Tanszékének tudományos munkatársa tanulmánya bemutatásakor. A CEIAS tanulmánykötetében megjelent Hungary-Taiwan relations: Silent diplomacy, bold trade című elemzés szerint Tajvan és Magyarország diplomáciai kötelékei felépíthetők, annak ellenére, hogy a leváltott Fidesz-kormány következetesen húzott Kína felé. Szél elmondta, hogy már voltak jelei annak, hogy a Tisza-kormányt nem hagyja teljesen hidegen a távol-keleti sziget sorsa: 2024 októberében a Tisza európai parlamenti képviselői megszavazták a Tajvannal kapcsolatos, Kína provokációját elutasító állásfoglalást az Európai Parlamentben, míg a Fidesz EP képviselői rendszerint ellene szavaztak, vagy tartózkodtak.

Ugyanakkor Szél szerint a Magyarország bilaterális kapcsolataiban „néha túlbecsüljük Kína jelentőségét a magyar piacon. A Harvard Atlas adatelemző központ szerint Magyarország három legfontosabb exportpiaca Németország, a második az Egyesült Államok és a harmadik Románia. A három legfontosabb importországa pedig Németország, Kína és Lengyelország”. Ráadásul Matura szerint „Kína és Magyarország között a tényleges biztonsági együttműködés tekintetében gyakorlatilag semmi sem történt. Tudjuk, hogy bizonyos megállapodásokat aláírtak, de a gyakorlatban soha nem láttuk ennek semmilyen megnyilvánulását”. Azonban az Orbán-rendszer a kommunikációjában felülreprezentálta a Kínával kialakított kapcsolatokat, Tajvan pedig rendszerint kimaradt a híradásokból: Szél elmondta, hogy a szigetről általában néhány havonta bukkant fel a médiában egy-két hír, a természeti katasztrófák, vagy Kína erőszakos hadgyakorlatainak kontextusában. Így a nyilvánosság Tajvannal kapcsolatban alulinformált volt, holott olyan tajvani gyártók is Magyarországra települtek, mint a világ egyik legnagyobb elektronikai eszközgyártója, a Foxconn, a Giant kerékpárgyártó vállalat és a Yageo chipgyártó cég.

Ugyanakkor egy másik olvasat szerint a kínai és tajvani gazdasági érdekek nem feltétlenül zárják ki egymást a nemzetközi piacon. Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem Globális Tanulmányok Intézetének habilitált egyetemi docense szerint a tajvani gazdaságpolitikát pragmatizmus jellemzi, ugyanis a politikai és ideológiai ellentéteket mellőzve a Foxconn-gyár például a kínai Huawei számára gyárt alkatrészeket. Ugyanakkor Matura szerint a pragmatizmus nemcsak gazdaságilag érvényesülhet: Olaszországot például kereskedelmi pragmatizmus jellemzi, Litvániát elvi alapú külpolitika, Spanyolországot pedig kiegyensúlyozott együttműködés. MAtura hozzátette, hogy az újonnan alakult Tisza-kormány pragmatizmusa újra fogja definiálni a viszonyt Tajvannal és Kínával is: „az előző kormányról az újra való váltás nem annyira sokkoló a kínaiak számára, mert ha valóban a retorika mögé nézünk, a magyar-kínai kapcsolat már másfél éve egy – nem akarom azt mondani, hogy hanyatló –, de valamilyen tompább vagy alacsonyabb szintű kapcsolati szakaszban volt”.

Van, aki titokban üzletel, van, aki több vasat tart a tűzben

A nemzeti politikai döntések jellemzően nemcsak Magyarországon befolyásolták a kínai és tajvani gazdasági kötelékek alakulását, hanem más európai és közép-európai országokban is. „Szlovákiát Európa második legaktívabb Tajvan-partneréből az egyik legkevésbé aktívvá változtatta a Fico-kormány, amely erősen Kína felé fordul, míg a korábbi szlovák kormány idején Szlovákia az egyik legaktívabb európai állam volt” – mondta Šimalčík. Ezek a nemzeti szintű belpolitikai változások és a globális krízisek Csehországban is változtattak az ország külpolitikai orientációján. A kutatásban az európai országok tajvani diplomáciájának meghatározására alkalmazott négy kategória (régi partnerek, új barátok, pragmatisták és lemaradó országok) szerint Csehország alakít ki új szövetségeket Tajvannal, ugyanakkor igyekszik több lábon is állni, így ezzel párhuzamosan Peking felé is nyit – mondta a kutató.

Hollandia ennél jóval óvatosabb stratégiát folytat, és nyilvánosan nem túl aktív politikailag Tajvannal kapcsolatban – ebbe a kategóriába tartozott Magyarország is az Orbán-kormány regnálása alatt. A tanulmány szerint a franciák, a németek és a britek régre visszanyúló nemzetközi kapcsolatokat ápolnak Tajvannal, és Lengyelország, illetve Litvánia is az új barátok közé tartozik. Šimalčík elmondta, hogy bár Lengyelország „egyelőre nem akkora kedvezményezettje a tajvani befektetéseknek, de azon kevés európai ország egyike, amely a félvezetőiparon túlmutató gazdasági együttműködési lehetőségeket keres, és a drónipart egy olyan potenciális piaci résként azonosította, ahol tajvani befektetőket szeretne vonzani”. Az országnak mind erre azért van szüksége, mert az orosz-ukrán háború Lengyelország keleti határára is katonai terheket ró.

Ugyanakkor Šimalčík hozzátette, hogy „bár Lengyelország nagyon aktív Európa és Ukrajna védelmében, és látjuk, hogy a drónok mekkora szerepet játszanak az ukrán védelmi erőfeszítésekben, van egy kritikus gyengeségük. Sok kínai alkatrészt szereznek be a drónok gyártásához, Tajvan pedig aktívan dolgozik egy olyan drónipar létrehozásán, amely egyáltalán nem használ kínai alkatrészeket. Az év végére azok a komponensek, amelyek kiberbiztonsági kockázatot jelentenének, nem lehetnek aktívan kihasználható alkatrészek, és nem lehetnek részei a drónok ellátási láncának. És jövő év végére azok sem, amelyek passzívan fegyverré alakíthatók, így ellátási láncfüggőség alakulna ki például a kritikus ásványok, mágnesek stb. beszerzése tekintetében. Tehát ezt az új iparágat azért hozzuk létre, hogy megbízható beszállítóként működhessünk együtt tajvani vállalatokkal, hogy ha nagyobb konfliktus alakul ki Kelet és Nyugat között, a nyugati országok blokkja, illetve Moszkva és Peking új tengelye között, ne kerüljünk olyan helyzetbe, ahol – kis túlzással – Peking »egy gombnyomással kikapcsolhatja a drónjainkat«”.

Soft power vs. konszenzusos akadémiai együttműködés

Daniel Palm, a CEU Demokrácia Intézetének tudományos munkatársa, a panelbeszélgetés moderátora felvillantotta a soft power kérdését is, ami a keleti – elsősorban dél-koreai – országok önbrandingjére jellemző. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági és ipari befolyásszerzésnél kevésbé drasztikus hatalmi nyomás a kultúrán, akadémiai életen és divaton keresztüli szivárog be egy másik ország társadalmába. Šimalčík szerint azonban Kína sohasem volt erős a soft power területén az EU-ban, Matura szerint pedig Tajvannak hiába erős a gazdasága, mérete miatt nem lesz képes minden európai tagállamban befektetni.

A Tisza-kormány megfelelő külpolitikai döntései megszüntethetik Tajvan láthatatlanságát, és az eddig az Orbán-kormány által bebetonozottnak tűnő kínai szerződések sem zárják ki feltétlenül Magyarország és Tajvan nagyobb mértékű elköteleződését. Szél szerint nemcsak a gazdasági kapcsolatok nagyon fontosak a külpolitikai viszony rendezéséhez, hanem például az akadémiai együttműködések és a városi diplomácia is feltételei annak, „hogy rugalmasabban, de lehetőleg jövő-orientáltabban alakíthassuk ki kapcsolatainkat Tajvannal”.