A szupernagy tömegű fekete lyukak rendszerint minden galaxis középpontjában megtalálhatók, azonban előfordul, hogy a külső részeken is felbukkannak: egy ilyen eseményt figyeltek meg a Marylandi Egyetem kutatói is. A szupernagy tömegű vándorló fekete lyukak általában két galaxis összeütközésekor keletkeznek, amikor az egyik középpontjában lévő fekete lyuk kilökődik, és a másik galaxisba kerül. Ez a megfigyelés azért is lényeges, mert „ha meg tudjuk érteni, hány vándorló szupernagy tömegű fekete lyuk létezik, akkor ez elárulhatja, hány összeolvadáson ment keresztül a galaxis, és hogyan fejlődött az idők során”– mondta Robert Stein, a Marylandi Egyetem kutatója a New Scientistnek.

A vándorló fekete lyukat a kaliforniai Zwicky Transient Facility (ZTF) adataiban egy gépi tanulással betanított algoritmus azonosította, az úgynevezett árapály-szétszakítási esemény (tidal disruption event, TDE) közben. Ez azt jelenti, hogy a fekete lyuk éppen „felfalt” egy csillagot, miközben a gazdagalaxisa középpontjától több mint 30 ezer fényévnyire járt. Összehasonlításképpen, a Naprendszer körülbelül 26 ezer fényévnyire helyezkedik el a Tejútrendszer centrumától. Ez a felfedezés azért is fontos, mert a fekete lyukakat meglehetősen nehéz beazonosítani, hiszen elnyelik a fényt.

E speciális galaktikus jelenségek megfigyelésére a csillagászok és a kutatók olyan projekteket hoztak létre, mint a chilei Vera Rubin Obszervatóriumban június végén elindított Legacy Survey of Space and Time (LSST) felmérés, ami várhatóan további több száz ehhez hasonló objektumot fog felderíteni. Ugyanakkor Stein elmondta, hogy „egyes TDE-k több évig is tarthatnak, így lehet, hogy hosszú ideig kell várnunk, hogy kiderüljön, mi is történik valójában”.