A Berkeley Számítógépes Biológiai Központjának kutatói szerint a modern emberi genom körülbelül 2 százaléka archaikus hominidáktól származik – olvasható az ausztrál Connect Sci tudományos portál ismertetőjében. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői két eddig nem ismert ősi Homo nemzetséghez sorolt fajtól örökölt régiókat azonosítottak az emberi genomban.

A kutatók által „szellem ősök” néven említett elődök egyike 50 ezer évvel ezelőtt kereszteződött a modern emberrel, még a Homo sapiens tömeges európai és ázsiai migrációja előtt. A „szuperarchaikus” őst Óceánia populációinak genomjában fedezték fel a kutatók. A TRACE – Tracking Archaic Contributions via ARG Estimation – néven általuk fejlesztett módszer a fosszíliákból kinyert ősi DNS-minták nélkül is képes azonosítani az archaikus régiókat az emberi genomban. A TRACE analízis szerint az utóbbi 1,8 millió éves leszármazási vonal később Eurázsiában a gyenyiszovai vonallal frissült, és a Homo juluensis néven önálló fajt alkotó gyenyiszovaiak voltak azok, akik megosztották ennek a DNS-nek egy részét a modern emberekkel. A kutatók szerint szuperarchaikus vonal felfedezése azért is különösen izgalmas, mert egy több mint egymillió évvel ezelőtt élt emberi leszármazási vonal genetikai hozzájárulásait tárja fel, annak ellenére, hogy ebből a populációból hiányoznak a szekvenált DNS-ek.

A kutatók szerint az archaikus szegmensek az immun- és anyagcsere-funkciókkal kapcsolatos régiókban találhatók. Ami nem véletlen, a korábban nem ismert kórokozókhoz és az új táplálékforrásokhoz való alkalmazkodás az egyik legerősebb szelekciós nyomás volt az emberi evolúcióban. A keveredés új genetikai variációkat hozott létre, további nyersanyagot biztosítva a természetes szelekcióhoz. A hasznos variánsok ezután megmaradhattak és több generáción át elterjedhettek.

A kutatók szerint az új genealógiai módszerükkel még nyilvánvalóbbá vált, hogy mennyire széles körű lehetett az emberfajok közötti keveredés. Mint írják, ugyan gyakran még mindig klassziks törzsfaként gondolunk emberi evolúcióra, az új genomikai adatok és analitikai módszerek sokkal komplexebb viszonyrendszert mutatnak, olyan összetett hálózatot, amelynek csomópontjait az ismétlődő migrációs és keveredési epizódok jelentik.