Egy őskori emberek életmódjának rekonstruálására kidolgozott biomolekuláris régészeti módszer jelentőset lendíthet az évek óta megrekedt gyógyszeripari kutatásokon.
A Homo sapiens sapiens 54 ezer évvel ezelőtt kétszer is megjelent a kontinensen, de csak a harmadik, 42 ezer évvel ezelőtti hullámban érkezőknek sikerült kiszorítaniuk a neandervölgyieket, állítja a legfrissebb kutatási eredményeket összegző új francia tanulmány.
A más fajoknál csak a fiatalokra jellemző Pán Péter-szindróma minden bizonnyal erőteljes szerepet játszott az emberi intelligencia evolúciójában, állítja a Nature Ecology & Evolution folyóiratban frissen megjelent, több tucat mai, illetve már kihalt főemlősfaj vizsgálatán alapuló új tanulmány.
Az újdonsült Nobel-díjas Svante Pääbo és kollégái két szibériai lelőhelyen talált maradványok genetikai vizsgálata alapján rekonstruálták, hogyan élhettek a mai ember legközelebbi rokonai 50 ezer évvel ezelőtt.
Egy friss kutatás a fogzománc vizsgálata alapján arra jutott, hogy a neandervölgyiek leginkább a ragadozókhoz hasonló étrenden éltek, de a vér fogyasztását valószínűleg kerülték. A csontot nem ették meg, de a csontvelőt szerették.
A Krijn névvel illetett ősember arcát a tenger mélyén talált koponyacsontja alapján alkották meg – a neandervölgyi az Európát egykor Anglia keleti részével összekötő Dogger-földön élhetett.
Három forradalmi technológia – az őssejt-visszaprogramozás, a CRISPR génszerkesztés, valamint a miniagyak tenyésztésének lehetősége – együtt járult hozzá ahhoz, hogy a kutatók elkezdhetik összeilleszteni az emberi agy több százezer éves fejlődéstörténetének darabjait.