Magyar kutató részvételével végzett kutatás került a Nature címlapjára az Antarktisz jégvesztésének lassulásáról
Egy meglepő jelenségre adott magyarázatot az a tanulmány, amely a Nature augusztus 27-én megjelent számának címlapjára került, és amelynek egyik társszerzője Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A megfigyelés a következő volt: 2021 és 2023 között a kelet-antarktiszi jégtakaró tömegnövekedése meghaladta a Nyugat-Antarktiszon bekövetkezett jégveszteségeket, vagyis a kontinens teljes jégtömeg-vesztésének üteme lelassult. Korábbi tanulmányok is próbálkoztak a jelenség magyarázatával, de egyik sem adott egyértelmű választ. A Kaliforniai Egyetem kutatója, Qinghua Ding és munkatársai megfigyelési adatokra és modellezési kísérletekre támaszkodva most új mechanizmust javasolnak.
A kulcsszereplő az úgynevezett warm pool (meleg medence), a Csendes-óceán nyugati és az Indiai-óceán keleti része közötti óceáni térség, ahol a felszíni hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 28 Celsius-fokot. A szerzők kimutatták, hogy ez a terület 2021 és 2023 között a megelőző két évtizedhez képest szokatlanul tartós felmelegedést élt át, ami erős konvekciót, azon keresztül pedig bolygóléptékű légköri Rossby-hullámokat indított el – vagyis magas és alacsony nyomású képződmények váltakozó sorozatát. Ez a hullámlánc végül egy magasnyomású anomáliát hozott létre Kelet-Antarktisz felett, amely az Indiai-óceán felől úgynevezett légköri folyók formájában nedvességet csatornázott be a térségbe. A szubtrópusokról érkező nedvesség és a helyi domborzati viszonyok együtt szokatlanul erős havazást eredményeztek, ez pedig megnövelte a jégtakaró tömegét.
A kutatás legfontosabb tanulsága viszont az, hogy mindez csak átmeneti: a kelet-antarktiszi jégmagok elemzése és a klímamodell-szimulációk arra utalnak, hogy ez a két távoli térséget összekötő éghajlati jelenség nagyjából tízévente egyszer fordul elő. A lassulás mögött tehát nem a globális felmelegedés hatásainak enyhülése áll, hanem egy szélsőséges időjárási esemény.
A tanulmányhoz kísérőcikket író Jonathan Wille szerint az Antarktisz és a bolygó jövőjének megértéséhez a trópusi éghajlat változékonyságát is figyelembe kell venni, míg Topál Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy a felfedezés túlmutat a déli sarkvidéken. Szerinte az extrém időjárási eseményeket okozó légköri mechanizmusok jobb megértése az európai időjárás elemzésénél is alkalmazható, mert „a trópusi változások ujjlenyomatai a légkördinamikán keresztül az északi félteke éghajlati változásaiban is megmutatkoznak” – jelenleg is épp azon dolgoznak, hogy az európai időjárási szélsőségek, például az aszályos nyarak mechanizmusait pontosabban leírják.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Drasztikus fordulat állt be az Antarktiszon, veszélyben a Föld legnagyobb jégtakarója
Az elmúlt években az Antarktiszt körülvevő tengeri jég területe jelentősen visszaszorult, ami egy hirtelen állapotváltásra utal. Chris Stokes brit gleccserkutató szerint ezt megszenvedheti az antarktiszi jégtakaró és a császárpingvinek is.
Erdőkben és folyókban gazdag ősi táj nyomaira bukkantak az Antarktisz jege alatt
A jég alatt 2-3 kilométer mélyen fekvő, dunántúlnyi területtől nem messze ősi pálmafák pollenjeit fedezték fel, ami gazdag élővilág jelenlétére utal.
Kiderült, milyen sors vár a Föld legnagyobb jégtakarójára, ha nem mérsékeljük a felmelegedést
Elkerülhető a kelet-antarktiszi jégtakaró katasztrofális olvadása, ha sikerül 2 fok körül tartani a felmelegedést – ez már csak azért is fontos lenne, mert a jégtakaró 52 méternyi tengerszintnek megfelelő jeget tárol.