A tudósok gyerekeknek szánt életrajzai elveszik a kedvüket a tudománytól
Egy friss amerikai kutatás szerint a könyvek nagy része csak megerősíti a már meglévő sztereotípiákat.
Egy friss amerikai kutatás szerint a könyvek nagy része csak megerősíti a már meglévő sztereotípiákat.
Szántó T. Gábor fiktív elemekkel tarkított életrajzi regénye eddig legfeljebb szűk körben ismert tényekkel is megismerteti az olvasót: Gonda börtönévéről, az MSZMP-re gyakorolt hatásáról vagy épp a nagy női testek iránti vonzalmáról eddig keveset tudhattunk.
Osztovits Szabolcs, a Fazekas nyugdíjas irodalomtanára idén megjelent könyvében egy sor Petőfi-legendával leszámol, kiigazítja vagy összefésüli az ellentmondásos részleteket, megcáfolja az alaptalan anekdotákat, miközben olyan epizódokat hoz felszínre, amelyek az elmúlt 174 évben homályban maradtak.
Az 1968-ban elhunyt író életművének általában az elfogult rajongás vagy a totális elutasítás az osztályrésze, miközben a szellemi hagyaték kritikai feldolgozásának elvétve veselkedett neki eddig bárki is. A kevesek egyike a filológus végzettségű Weiner Sennyey Tibor, aki közel 500 oldalas új esszékötetében próbálja megfejteni, hogy ki is volt valójában Hamvas Béla.
Ernest Hemingway embernek legalább akkora legenda volt, mint írónak. Egy tavaly megjelent rendhagyó életrajzban Michael Katakis kísérte végig az író életét életét levelei és fényképei alapján.
Ma huszonöt éve, hogy elhunyt Gerald Durrell, az ember, aki miatt generációk akartak természettudományos pályára menni, aki miatt Korfu még annál is vonzóbbnak tűnik, mint egyébként, és aki miatt sosem tudunk már úgy nézni egy állatkertre, mint azelőtt.
Walter Isaacson újságíró és visszaeső életrajzíró ezúttal Leonardo Da Vinci életét próbálja megfejteni, üdítő módon nem a Mona Lisa felől közelítve, hanem a mester jegyzetei alapján. Az eredmény egy bő hétszáz oldalas könyv lett, amelynek már a filmjogai is elkeltek. Felkészül a híres névrokon, Leonardo DiCaprio.