Az orosz nacionalizmus lényege a birodalmi állam és a rendszerváltásokon átnyúló folytonosság, és ezt mi sem mutatja jobban, mint a marxizmussal sok hasonlóságot mutató műfaj, a kortárs orosz science fiction.
A Szovjetunió összeomlása után Ukrajna a nemzetállam-építő nacionalizmus ideológiája mentén igyekezett újrafogalmazni a helyét Európában. A többi kelet-közép-európai államtól eltérően ugyanakkor ezek a törekvések itt jórészt kudarcba fulladtak. Hogy miért? Kiderül a Glossza podcast legfrissebb adásából.
Hiába állítja az ellenkezőjét Vlagyimir Putyin, az ukrán nyelv még véletlenül sem a Szovjetunió felbomlása utáni kreálmány, mondja Spiró György író, műfordító. A CEU Határtalan tudás sorozatának egyik keddi előadója szerint Lengyelország és Szlovákia példája is azt mutatja, hogy a nemzetté válás nem ért véget a 19. századi Európában.
A hetedik század elejéről származó tehéncsontra valaki felkarcolta a Futhark-rúnasort, ami alapján a régészek azt feltételezik, hogy ezzel taníthatták írni-olvasni az ott élőket. A régészek szerint ez arra utal, hogy a szlávok és a germánok barátságosabb kapcsolatban állhattak egymással, mint korábban hitték, egyes cseh nacionalisták szerint viszont európai propaganda az egész.
És azt ismered, hogy Szent István találkozik a historizmussal, az egyházművészettel és a nacionalizmussal? – kezdődhetne egy augusztus 20-i bölcsészvicc. A nagy találkozásra a 19. században került sor, és hatására markáns változás következett be a Szent István-ábrázolásokban, amelynek jelei máig megfigyelhetők.