Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
A hazai közoktatás állapotának a felmérésére, valamint annak megújítására vállalkozott oktatás-módszertani kutatási programjával a Magyar Tudományos Akadémia, noha ez szigorúan véve nem feladata. A kutatási programra az MTA összesen 800 millió forintnyi keretösszeget különített el, amelyre szakmódszertani kutatókból és gyakorló pedagógusokból álló kutatócsoportok pályázhattak. Az akadémiai program most érkezett félidejéhez, ebből az alkalomból a kutatócsoportok szakkonferencián adtak számot eddigi eredményeikről és további terveikről.
Az MTA állásfoglalása szerint az ország oktatási költségvetését legalább az uniós átlaghoz kellene felzárkóztatni. Enélkül a közoktatás nem tud elég kiválóságot produkálni, ami akár azzal is fenyegethet, hogy a magyar tudományos életnek nem lesz megfelelő utánpótlása – nyitotta meg a Tudomány Ünnepére időzített keddi konferenciát az MTA elnöke, Lovász László matematikus.
A Lovász által 2016-ban kezdeményezett szakmódszertani kutatási programra olyan tudóscsoportok pályázhattak, akik tudományos bizonyítási eljárásokon, tudományos igényű kísérleteken alapuló fejlesztési programok kidolgozására vállalkoztak. Fontos kritérium volt, hogy a kutatók gyakorlati programot készítsenek, amelyet gyakorló pedagógusok tesztelnek élesben, valódi oktatási feltételek között. A kiválasztott kutatási programokat az Akadémia évente 200 millió forint pályázat keretösszegből támogatja négy éven keresztül.
A szakmódszertani programmal az MTA szeretné:
- támogatni a közoktatás fejlesztésének tudományos hátterét szolgáló kutatásokat,
- fejleszteni és tesztelni a kidolgozott komplex tanítási módszereket,
- nemzetközi rangra emelni a hazai tantárgy-pedagógiai kutatásokat,
- növelni a tantárgy-pedagógiai kutatások általános elismertségét,
- beindítani a szakmódszertani kutatók karrierjét, és
- együttműködésre buzdítani a kutatókat és a gyakorló pedagógusokat.
Mindehhez az MTA vállalta, hogy a szakmódszertani program keretében a célkitűzéseket segítő oktatási segédanyagokkal, módszertani programokkal támogatja a hazai közoktatás fejlesztését, és az akadémiai keretből finanszírozott kutatók nyilvános konferenciákon és előadásokon rendszeresen ismertetik eredményeiket. A hazai módszertani kutatások színvonalát nemzetközileg elismert folyóiratokban való megjelenésekkel, nemzetközi együttműködések kialakításával növelik. A kutatócsoportokban összesen 700 szakember dolgozik együtt, közülük 325-en gyakorló pedagógusok.
Ezer sebből vérzik a NAT
A kutatási programmal párhuzamosan az Akadémia külön közoktatási bizottságot állított fel a BME Kognitív Tudományi Intézetét megalapító Pléh Csaba nyelvész-pszichológus vezetésével. A tavaly decemberben létrehozott testület első küldetéseként felülvizsgálta a jövőre bevezetni tervezett új Nemzeti Alaptantervet.
Vizsgálódásuk eredményeként a szakértők arra jutottak, hogy az új NAT bevezetését érdemes lenne legalább egy évvel elhalasztani, mert szerintük
a tervezet a jelenlegi közoktatás elég sok hibájára semmilyen válasszal nem szolgál.
Nem derül ki belőle például, hogy a tanulóknak milyen tényezők segítségével, hogyan lenne érdemes formálni a személyiségét. Arról pedig végképp nem gondolkodik, milyen értékrenddel, illetve társadalomképpel kellene a diákokat felnőtté válásuk idejére felruházni.
A Pléh Csaba vezette közoktatási elnöki bizottság szerint az új NAT-ban meghatározott kulcskompetenciákat önkényesen, tudományos megalapozottság nélkül rangsorolták. Ami a tanítás menetét illeti, az óraszámok túlságosan magasak, olyannyira, hogy az iskoláskorúak egészséges fejlődését is veszélyeztethetik. Mindeközben ráadásul a természettudományok és a matematika a szakemberek szerint a kívánatosnál kisebb hangsúlyt kap.
Integrációs nehézségek
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián Patkós András részecskefizikus, az MTA tantárgy-pedagógiai kutatási programja kuratóriumának vezetője. Számos oktatási részkérdést, például a hátrányos helyzetű kisebbségi csoportok felzárkóztatásának a feltételeit is valós környezetben, helyi sajátosságoknak megfelelően kell kidolgozni.
Ezért kiemelkedően fontos azoknak a szakmódszertani kutatócsoportnak a munkája, amelyek épp ezekre a magyar sajátosságokra igyekeznek válaszokat találni. Az egyik ilyen csoport, hoz példát Patkós, például azt vizsgálja, befolyásolja-e a cigány gyerekek felzárkóztatását, ha a nem cigány tanáruk az óráján cigány nyelvű kifejezéseket, mondatokat iktat a magyarázatába. Az efféle kérdéseket nem lehet egy szobába, íróasztal és számítógép mögé ülve megválaszolni, ehhez a terepen kell dolgozni.
A kutatócsoportok nemcsak a nemzetiségi kisebbségek integrációjának a szakmódszertani lehetőségeit vizsgálják. Győri Miklós pszichológiaprofesszor és kutatócsoportja az autizmussal élő gyerekek beiskolázásának speciális nehézségeit, illetve ehhez kapcsolódóan az autizmussal élő diákokat nevelő szülők megküzdési stratégiáit, pszichológiai jóllétét vizsgálja. Még ha fejlődési jellegzetességeikhez olykor egészen kivételes képességek társulnak is, társas és kommunikációs nehézségeik, az átlagostól eltérő fejlődési ritmusuk miatt az autizmussal élők a közoktatásban szinte kivétel nélkül minden esetben hátrányt szenvednek – hangsúlyozza a szakember. Az ezzel járó megpróbáltatások az érintettek családjait sem kímélik. Pedig az autizmussal élők integrációja bizonyítottan előnyös lenne nemcsak az érintettek, hanem a közösség egésze számára is. Nem szólva arról, hogy az integráció alapvető emberi joga is lenne az érintetteknek.
Az Autisták Országos Szövetségével együttműködésben dolgozó kutatócsoport felmérése szerint az autizmussal élő gyermeket nevelők ehhez képest fizikai és lelki egészségükben, mobilitásukban, valamint a szülői kompetenciáik megélésében is hátrányt szenvednek a többségi társadalomhoz tartozó szülőkhöz képest. Emiatt pedig a gyermekeik is további hátrányokat szenvednek. A kutatócsoport olyan iskolai befogadást segítő módszertant dolgozott ki, amely például érzékenyítő mesekönyvvel és ahhoz kapcsolódó feladatokkal segítik az autizmussal élő gyerekek oktatási integrációját.
Hagyományőrzés a szakmódszertanban
Az integráció mellett a hagyományőrzés bizonyult még népszerű témának a pedagógiai kutatócsoportok körében. A korszerű és komplex matematikaoktatás feltételeinek kutatására az ELTE színeiben sikeresen pályázó Vancsó Ödön és kutatócsoportja például Varga Tamás nemzetközileg is elismert matematikus és matematikatanár hagyatékának a 21. századba mentésére esküdött. A Varga-féle hagyatékot nemcsak az általános iskolai oktatásba szeretnék visszacsempészni, hanem a középiskolaiban is meg akarják honosítani.
A kutatócsoport egyébként óvodás kortól vizsgálja a kísérletekben részt vevő gyerekek matematikai fogalomalkotását, de például a csalásról, hazugságról alkotott elképzeléseit, nézőpontját is.
Ugyancsak régi örökséget porolna le az MTA-ELTE vizuális kultúra szakmódszertani kutatócsoportja. Kárpáti Andrea pedagógiaprofesszor elmondta, hogy kutatócsoportja, amelyet a tudomány, a technika és a művészetek, azon belül is a képnyelvi kultúra és a vizuális nevelés integrációs szakmódszertanának kidolgozásával bíztak meg, a múlt századi Bauhaus iskola örökségét tervezi 21. századi keretek között újraéleszteni.
A Bauhaus a kreatív ipart, a művészetbarát tudományt és technikát és az emberközpontú építészetet és tárgyalkotást állította a középpontjába, a fogalom nem csupán iparművészeti és építészeti stílust, hanem korszakalkotó művészeti iskolát is jelöl. Több meghatározó alakja – Moholy-Nagy László, Breuer Marcell és Kepes György is – Magyarországról hódította meg a világot. A szimbólumalkotás,
a képekben való gondolkodás, az élethosszig tartó kreativitás Kárpáti Andrea szerint manapság aktuálisabb, mint valaha.
A kutatócsoport ráadásul kiemelten kezeli a lányok fejlesztését, életpályájuk egyengetését.
Államtitkár: csak helyesen kell rangsorolni a problémákat
Az oktatási szakmódszertan fejlesztésének szentelt konferencián, közvetlenül a nemzetiségi vagy a nemi alapon a közoktatásban elszenvedett hátrányokra rávilágító kutatók előtt, Bódis József, az Emmi oktatási államtitkára is a legfontosabb kihívások felismerésének a fontosságát hangsúlyozta. Más kérdés, hogy a szakpolitikus, aki a Pécsi Tudományegyetem rektora volt, a legfontosabb problémának – mint mondta, szülész-nőgyógyászként is, esetleg épp azért – a demográfiai kihívást tartja, mert az, szerinte, meghatározza mindennapi életünket.
„Ma Európában egyetlen olyan ország sincs, amely az egyszerű reprodukcióját biztosítani tudná. Ehhez nemcsak az tartozik, hogy kevesebben születnek, és a társadalmi reprodukció nem megfelelő szintű, hanem az is, hogy elöregszik a társadalom, ami olyan feladatok elé állítja az egészség- és az oktatásügyet, amire korábban nem volt példa, vagy a probléma nem volt ennyire hangsúlyos.” Bódis, ha már ott volt, elmondta azt is: szerinte teljesen természetes, hogy az oktatásra fordítható erőforrások korlátozottak, hiszen mindig is azok voltak.
A lehetőségek javításához az államtitkár szerint csak a helyes arányokat kell megtalálni. Amikor pedig a végeredmény kerülne mérlegre, nem érdemes elfeledkezni arról, mondta az orvosból lett politikus, hogy színvonalas oktatáson nem mindenki ugyanazt érti. A hatékonyságnövelés egyik záloga „a bürokráciacsökkentés lenne, amit sokan megfogalmaznak, de kevesen tesznek érte”. Az oktatásban egyébként szerinte is szükséges paradigmaváltás egyik kulcsának az oktatási államtitkár azt tartja, ha olyanok választják a tanári hivatást, akik „nemcsak kereseti lehetőségnek tekintik a pedagógusi pályát”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: