A klímaváltozás miatt hozzá kell szoknunk a jegesmedve-inváziókhoz

Az elmúlt hónapokban jegesmedvék lepték el az Oroszországhoz tartozó Novaja Zemlja szigetcsoportot. A szigetek településein több tucat jegesmedvét észleltek, amelyek sem a kutyáktól, sem az autók dudálásától nem riadnak meg, ehelyett kukákban, szeméttelepeken kutatnak táplálék után, és időnként az épületekbe is bejutnak. (Az alábbi videó elején például egy lepusztult bölcsőde előterére emlékeztető folyosón cammog végig a jegesmedve:)

Csak Belusja Guba településen legalább 52 példány fordult meg az elmúlt hónapokban, a teljes arhangelszki régióban szükségállapotot rendeltek el. A jegesmedvék benyomulásából egyelőre nem lett nagyobb baj, de a jelenség kétségtelenül növeli az esélyt, hogy ember-állat-konfliktus üsse fel a fejét.

De vajon miért indult meg a jegesmedve-invázió dél felé? A Verge-nek nyilatkozó szakértők szerint a válasz röviden: klímaváltozás és hulladék. Ők éppen erre a magatartásra számítanak a jegesmedvéktől, amikor 

  1. csökken az északi-sarkvidéki jég, ami hagyományosan az ő vadászterületük, 
  2. könnyen hozzáférhető kommunális hulladék áll rendelkezésre. 

A jegesmedvék vándorlása nemcsak önmagában érdekes: azt is előrevetíti, milyen jelenségekre kell számítani, ahogy a jövőben a sarki jégtakaró tovább vékonyodik, az emberek pedig tovább terjeszkednek észak felé.

Geoff York, a Polar Bears International nevű civil szervezet egyik vezetője szerint eddig kevés ember elleni jegesmedve-támadás fordult elő, ám ez megváltozhat, ha a két faj élőhelyei közelebb kerülnek egymáshoz. Az emberi táplálék és annak maradványai pedig nagy vonzerőt jelentenek az összes éhes medvefaj számára. 

Az biztos, hogy a jegesmedvék nehezen találnak csak úgy alternatív táplálékforrásokat, ha egyszer az a helyzet, hogy nekik stabil jég kell a sikeres fókavadászathoz. Az évnek ebben a szakában mindenesetre szokatlan, hogy a szárazföld felé húzódjanak – mondta Ian Stirling, az Albertai Egyetem adjunktusa, aki több mint 45 éve kutatja a fajt. Ezen a télen a tenger nem fagyott be a szigetcsoporttól nyugatra, így a jegesmedvék nem tudnak a szokásos módon táplálékot szerezni. (Az Északi-sarknak ez a szokatlan felmelegedése okozta vélhetően azt is, hogy a sarkvidéki hideg levegő dél felé húzódott, és végigsöpört Észak-Amerika keleti felén, helyenként fogvacogtató hideget okozva.) Stirling tehát biztos benne, hogy a klímaváltozásban kell keresni a téli jegesmedve-invázió okait.

Igen ám, de a Novaja Zemljáról érkező felvételek kifejezetten jó húsban lévő jegesmedvéket mutatnak – állítja Douglas Clark, a Saskatchewani Egyetem tanára, a jegesmedve-ember-konfliktusok kutatója. És itt jön be a szemétfaktor, az emberi hulladék ugyanis könnyű és megújuló tápanyagforrást jelent a jegesmedvéknek. Anatolij Kocsnev biológus, az Orosz Tudományos Akadémia tagja szerint a jegesmedvék addig nem is fognak tágítani, amíg meg nem ettek mindent, amihez csak hozzáférhetnek. „Kemény munka egy jegesmedvének elkapni a fókát, itt pedig luxusétterem várja őket” – utalt az orosz kutató a Novaja Zemlja-i szemétlerakókra.

Éhező jegesmedveFotó: Wikimedia Commons

Van, akit az aggaszt, hogy a jegesmedvék általában visszatérnek azokra a területekre, ahol korábban sikeresen szereztek táplálékot, különösen, ha kölyökkorukban vésődött be az élmény. Ha pedig a helyi szeméttelep volt az a svédasztal, akkor oda járnak vissza.

Kocsnev szerint az lenne a megoldás, ha sikerülne megfelelően tárolni a kommunális hulladékot az érintett településeken. A kanadai Manitoba tartományban található Churchillben például a 2000-es évek közepén ütötte fel a fejét a jegesmedve-probléma, mire a városban lezárták a helyi szeméttelepet, és elzárták a hulladékot egy raktárházba, amelyet azóta is Szemét-Alcatrazként emlegetnek. Igaz, a Guardian éppen ma közölt riportja arra utal, hogy a szemétbörtön megnyitásával nem sikerült maradéktalanul orvosolni a problémát.

Rövid távon még az is segítene, ha villanypásztorral zárnák el a jegesmedvéket az észak-orosz szeméttől – mondta Clark. Kocsnev emellett egy járőrszolgálatot is javasol, hogy egyszerűen elijesszék azokat a jegesmedvéket, amelyek megpróbálnak betérni a városba. Az ilyen megelőző intézkedések nélkül mindenki szenvedni fog csak: az emberek és a jegesmedvék egyaránt – mondta az orosz kutató. 

Stirling szerint ha márciusban mégis befagy a tenger, a jegesmedvék valószínűleg maguktól is továbbállnak, de jó eséllyel visszatérnek majd Novaja Zemljára, ahol saját felfogásuk szerint meleg fogadtatásban részesültek, hiszen terített asztalokkal várták őket. 

Fajok közötti és fajon belüli konfliktusok

Stirling szerint a felmelegedés okozza a medvék előrenyomulását, és nézetét osztja Niki Rust, a Newcastle Egyetem posztdoktori kutatója is, aki a Conversationben közölt cikkében a klímaváltozásnak azt a keveset emlegetett következményét hangsúlyozza, miszerint sűrűsödni fognak a fajok közötti, így az ember-állat konfliktusok is. (De akár a fajon belüli konfliktusok erősödésével is számolhatunk: van olyan elmélet, amely szerint az arab tavaszt is a klímaváltozás miatt tartósabbá vált szárazság váltotta ki azzal, hogy a városokba űzte a falusi lakosságot, ezáltal nőtt a feszültség.)

A brit kutató más égtájakról is hozott erre példákat: a forrósodó Ausztráliában a vadállatok gyakrabban keresnek menedéket az ember lakta helyeken, a fővárost például a múlt nyáron szállták meg élelemkereső kenguruk. A repülőkutya-félék közé tartozó pteropusokat az emberek locsolgatták slaggal, nehogy hőgutát kapjanak. Afrika déli országaiban a gyakoribb és tartósabb szárazság miatt szomjazó elefántok falvakat dúlnak fel, és felfalják a termést, kiszivattyúzzák a vizet a tározókból. A legtöbb vadállat természetéből fakadóan idegenkedik az ember közelségétől, a kutató szerint ebből is látszik, milyen kétségbeesettek már.

Halott kenguru egy új-dél-walesi út szélén tavaly szeptemberben. A tavalyi szárazság megtizedelte a vadállatokat.Fotó: PETER PARKS/AFP

Mivel a klímaváltozás következményeit, így például a csökkentő terméshozamokat az ember máris megszenvedi, a mi fajunk is agresszívabban léphet fel egy hasonló konfliktusban. Nehéz például hibáztatni azokat a falusiakat, akik lelövik az elefántokat, ha azok az egész évi termést felfalják.

Vannak ugyanakkor bizakodásra okot adó módszerek arra, hogy csökkentsék az emberi vadászterületekre nyomuló vadvilág kártékonyságát. A jegesmedvéket elriaszthatja a jelzőfény, a víztározókat pedig elefántbiztossá lehet tenni, aminek óriási jelentősége lehet egy szegényebb emberi közösségben. Ezek persze rövid távú megoldások, és Rust is amellett érvel, hogy az ember-állat konfliktusok alapvető okát kellene megszüntetni, azaz vissza kellene fogni a szén-dioxid-kibocsátást, és megőrizi a vadállatok élőhelyeit.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Kunyhók, mozik, múzeumok

Mi történik a nem művészek által létrehozott audiovizuális hordozókon létező tartalmakkal? Hogyan küzdenek a gyűjtésük, tárolásuk, megőrzésük és közzétételük kérdésével például a néprajzi és történeti múzeumok? Ha érdekelnek a válaszok, várunk az Örökség esték következő, kilencedik alkalmán március 21-én, csütörtökön 18 órakor az ELTE bölcsészkarán.