A bocsok első két évében létfontosságú, hogy a leghidegebb hónapokban barlang védje őket. Eddig keveset tudtunk a barlang körüli életükről, előbújásukat pedig nem sikerült megfigyelni.
Az Északi-sark jégtakarója olyan gyorsan olvad, hogy az előrejelzések szerint 2035-ben már nem hófehér nyarak, hanem tengerkék élettér marad az ott élő állatoknak.
A jégmentes időszak a nyolcvanas évek eleje óta évtizedenként 6 nappal növekedett, a szokatlan körülmények pedig a medvék egészségén is nyomot hagynak.
Az Év Természetfotósa verseny közönségdíjas képe a főszervező szerint „lehetővé teszi, hogy meglássuk, milyen gyönyörű és törékeny a mi bolygónk”.
Az eset bizonyítja, hogy a H5N1 variáns a világ legeldugottabb területein is fertőz, ráadásul nem csak madarakat, hanem emlősöket is.
Szigetel, strapabíró és még könnyű is. Mi kell még?
Félő, hogy az élőhelyvesztés és a hibridizáció következtében a jegesmedvék legfeljebb genetikai értelemben élik túl a klímaváltozást.
A sarkvidéki csúcsragadozók fővárosának tartott Churchill lakói idén a szokásosnál sokkal több ragadozót észleltek a környéken.
Amennyiben nem sikerül lassítani az antropocén klímaváltozás felmelegedési folyamatait, akkor már a 22. század elejére eltűnhetnek a sarkvidéki csúcsragadozó vadon élő populációi.
Jegesmedvék, elefántok, orrszarvúk és más védett állatok preparált tetemei sorakoztak 50 ezer négyzetméteren.
Az elmúlt két évtizedben egy orosz-amerikai államközi szerződés értelmében kutatóexpedíciók követték a csúcsragadozók éves vándorlását Alaszka és Szibéria között. A február 24-én indított háború azonban az egész sarkvidéki ökoszisztéma állapotát vizsgáló kutatássorozatot megszakította.
Bár a két országban nem honos egyetlen mai medvefaj sem, viszont jelentős a kereslet a hagyományos ázsiai orvoslában gyógyszerként használt, ám kereskedelmi forgalomba évtizedek óta nem hozható medvekészítményekre, derül ki a hatósági lefoglalások, elkobzások jegyzőkönyveit elemző friss kutatásból.
Inuit vadászok és sarkvidéki felfedezők már évszázadokkal ezelőtt is beszámoltak olyan esetekről, amikor jegesmedvék gondos tervezés után törték be legnagyobb zsákmányuk fejét, nagyobb kő- és jégtömböket hajítva feléjük.
Évtizedenként 13 százalékkal csökken a tengeri jég területe az Arktiszon, így a ragadozók egyre nehezebben jutnak zsákmányhoz. A jegesmedvéknek ma már átlagosan három napig kell úszniuk, hogy fókát találjanak.
A jégtáblák fokozatos eltűnésével gyakorlatilag elolvad a jegesmedvék vadászterülete, így egyre hosszabb ideig kénytelenek kihúzni élelem nélkül. Egy kanadai kutatócsoport szerint nyolcvan év múlva csak néhány példány lesz belőlük a Földön.