Ha így folytatjuk, eltűnhet az egyik legfontosabb felhőtípus, 8 fokkal megtolva a felmelegedést

A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) klímakutatói a Föld hűtéséért leginkább felelős felhőtípuson, a viszonylag alacsonyan fekvő gomolyos rétegfelhőn (Stratocumulus) végeztek szimulációt, és arra jutottak, hogy az ilyen felhők akár már száz éven belül olyan ritkává válhatnak, hogy az végzetesen felgyorsíthatja a felmelegedést.

A Nature Geoscience-ben megjelent tanulmány szerint a felhőtípus eltűnése akkor következik be, ha a légköri szén-dioxid-koncentráció eléri az 1200 ppm-es értéket – ezt érhetjük el egy évszázad alatt a jelenlegi fosszilis kibocsátási ráták mellett, most 410 ppm körül járunk. 

Amennyiben ez bekövetkezik, a Föld átlaghőmérséklete további 8 Celsius-fokkal melegedhet, a kizárólag a szén-dioxid-kibocsátás okozta 4 fokos felmelegedésen túl.

Gomolyos rétegfelhők a Mont Blanc csúcsai közöttFotó: Gérard Labriet/Photononstop

De ez még csak a kezdet. A nagyobb probléma ott kezdődik, hogy a Föld kétharmadát felhők fedik, és számítógépes szimulációk szerint a bolygó felmelegedésével a felhők egyre ritkábbá válnak. Ez azért gond, mert minél kevesebb fehér felület veri vissza a Nap fényét az űrbe, annál inkább fokozódik a felmelegedés, még ritkább felhőket eredményezve, és így tovább.

Krokodilok az Északi-sarkon, jacuzzivá váló óceán

Hogy el tudjunk képzelni egy ilyen 12 Celsius-fokos felmelegedést, a Quanta a hasonló klímaváltozással járó, a paleocén kor végén (több mint 55 millió éve) történt felmelegedésből hozott példát: akkor krokodilok úszkáltak az Északi-sarkvidéken; az Egyenlítő környékén jacuzzimeleggé vált az óceán; az emlősök pedig észak felé menekültek, majd generációkon keresztül zsugorodott a méretük, mivel a szén-dioxidos levegő egyre kevésbé tápláló növényeket szült.

Azok a szimulációk, amelyek 2 Celsius-fokos felmelegedéssel számolnak, általában nem mutatnak ki jelentős változást a felhőzetben, de a 4 fokkal számoló tanulmányok már ritkulásról számolnak be. A Pennsylvaniai Állami Egyetem földtudomány-professzora, Michael Mann szerint már 2 foknál olyan katasztrófákra kell számítani, mint a korallzátonyok teljes eltűnése, súlyos viharok, árvizek, futótüzek és szárazságok, valamint a partmenti településeket és az alacsonyan fekvő szigeteket veszélyeztető mértékű tengerszint-emelkedés. Négy fokkal számolva a természeti csapásokon túl már több méteres tengerszint-emelkedésről lenne szó, amire „jó eséllyel nem tudna felkészülni az emberiség, és a mai formájában létező civilizáció végét jelentené”.

Gomolyos rétegfelhők a Balti-tenger partján fekvő német Kiel városábanFotó: Daniel Bockwoldt/dpa Picture-Alliance/AFP

A tanulmány szerzői jelezték, hogy mivel egyszerűsített klímamodellt használtak, további szimulációkra lesz szükség a pontosabb jóslatokhoz. A kutatók ugyanis úgy számoltak, hogy a légköri áramlatok nem változnak, de korábbi tanulmányok alapján arra lehet következtetni, hogy az áramlás idővel gyengül, ami a gomolyos rétegfelhőket is dúsabbá teheti, így az 1200 ppm-es határérték feljebb tolódhat.

Egy gazdasági válság mentheti meg a klímát

A kutatást vezető Tapio Schneider mindenesetre hisz abban, hogy nem feltétlenül jut el idáig az emberiség. „Őszintén szólva, optimista vagyok, mivel a napenergia egyre olcsóbbá válik. Nem vagyunk már olyan messze attól, hogy a napenergiából származó áramellátás költséghatékonyabbá váljon a fosszilis tüzelőanyagokból származónál. És ha ez megtörténik, exponenciálisan nő majd meg teljes iparágak átalakulása.”

A klímaváltozás rövidebb távú hatásaként viszont kialakulhat egy olyan gazdasági összeomlás is, amely olyan mértékben csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, hogy esélyünk sem lesz elérni a kritikus pontot – mondta Kerry Emanuel, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) klímakutatója.

A NASA egyik, a felhők kutatásában is fontos szerepet játszó eszköze, a CAMAL Kalifornia felett, a 2017-es futótűz idejénFotó: STU BROCE/AFP

A NASA fölttudományi központján belül működő Goddard Intézet igazgatója, a klímakutatással foglalkozó Gavin Schmidt szerint bár a paleocén felmelegedést túlélték az egyébként is akkoriban megjelenő emlősök, nem igazán lehet összehasonlítani a 200 ezer éven át tartó klímaváltozási időszakot a most zajló eseménnyel. A legfőbb különbség, hogy akkoriban nem volt a Földön jégtakaró, amelynek olvadása felgyorsította volna a felmelegedést, és hozzájárult volna a tengerszint emelkedéséhez.

„A másik nagy különbség, hogy mi már itt vagyunk, és alkalmazkodtunk az éghajlatunkhoz. Városokat építettünk a partvidékekre; olyan mezőgazdasági rendszereket találtunk ki, amik esős területeken esőre, száraz területeken szárazságra számítanak; és az országhatárok is ott vannak, ahol. Nem vagyunk felkészülve rá, hogy ezek megváltozzanak” – tette hozzá Schmidt.

Még több klímaváltozással kapcsolatos előrejelzés a Qubiten: