Miért vágnak bűnbánó képet a kutyák, ha rossz fát tettek a tűzre?
A karácsonyi szezon cukiságlistáján szinte mindig top10-be kerülnek a bűnbánó kutyákról szóló videók. A „guilty” (bűnös) vagy „shaming” (megszégyenítés) tagekkel ellátott képeken és videókon a kutyák úgy viselkednek, mint azok az emberek, akik – miután szembesítettek őket helytelen tetteikkel – esdeklőn kérnek bűnbocsánatot. A kutyatartók többsége szerint az állatok ilyenkor azért húzzák be fülüket-farkukat, mert heveny lelkiismeretfurdalás gyötri őket a vétkeik miatt.
Ilyen a kutyabűnbánat olasz módra:
Vegytiszta antropomorfizáció vagy talán mégsem?
Minden gazdának lehetnek elképzelései arról, hogy a kutyája érez-e például bűntudatot, szomorúságot, képes-e empátiára, vagy hogy ezeket az érzelmeket hogyan, milyen testi jelzésekkel fejezi ki. Ugyanakkor „az állati érzelmek kutatása még gyerekcipőben jár, hiszen nagyon nehéz kísérletesen, objektív mérőeszközök segítségével vizsgálni az érzelmeket. Míg az emberi érzelmek kutatásánál rendelkezésre állnak az alanyok szóbeli beszámolói (vagyis az emberek el tudják mondani, hogy éppen mit éreznek), addig az állatok esetében ez az információforrás nem áll rendelkezésünkre” – írja Konok Veronika pszichológus, az ELTE Etológiai Tanszékének tudományos munkatársa a családikutya-program oldalán.
Nem véletlen, hogy a legtöbb érzelmeket is érintő kutatásban az ember számol be a kutya viselkedéséről. Ebből következik Konok szerint, hogy „az emberek (részben) a sajátjaikhoz hasonlóan képezik le a kutyák érzelmeit”. A felfedezni vélt érzelmek azonban az emberek antropomorfizáló megközelítését is tükrözhetik, „vagyis az arra való hajlamot, hogy nem emberi dolgokat vagy élőlényeket emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. Elképzelhető, hogy saját érzelmeinket kivetítjük a kutyákra (emberi érzelmeket vélünk felfedezni rajtuk) még akkor is, amikor valójában a kutya nem azt az érzelmet éli át” – írja a magyar kutyakutató.
Ugyanerre hívja fel a figyelmet a téma legnagyobb szaktekintélyének tartott Alexandra Horowitz, a Columbia Egyetemhez tartozó Barnard College pszichológus egyetemi tanára is. Már a témában úttörőnek számító 2009-es tanulmánya is kitért arra, hogy az antropomorfizáció mellett az sem segít a kutyaérzelmek felismerésében, hogy az állatok bűnbánó viselkedése rendszerint megegyezik a szidalmazás és büntetés során mutatott testbeszédükkel. A számonkérésre adott válaszreakció tehát nem más, mint a félelem megnyilvánulása.
A tilosban járáson, pákosztoskodáson, „rosszaságon” kapott kutyák Horowitz szerint nem bocsánatért esdekelnek, hanem ezért hódolnak be, mert nem akarnak konfliktusba kerülni a szeretett gazdával. A meghunyászkodást ez magyarázza, nem pedig a bűntudat.
Hiányzó bűntudatvizsgálat
„A rendelkezésre álló kutatási adatok alapján egyszerűen nem tudjuk megmondani, hogy a kutyák éreznek-e szégyent vagy bűntudatot” – írta az év elején a Psychology Today folyóiratban idén februárban megjelent cikkében Marc Bekoff, a Coloradói Egyetem evolúcióbiológiai tanszékének etológiaprofesszora. Hiányoznak ugyanis a laboratóriumi körülmények között végrehajtott kísérletek, illetve az olyan, a kutyák idegrendszerében lezajló folyamatokat műszeres mérésekkel is kísérő kutatások, amelyek közelebb vihetnének a válaszokhoz.
Az állati érzelmek meglétét Bekoff szerint egyetlen valamire való etológus vagy pszichológus sem vitatja, ahogy azt sem, hogy az emberi bűntudathoz hasonló komplexitás sem kizárt – ugyanakkor nincs még bizonyíték efféle bonyolultabb érzelemre. Azt sem tudjuk még pontosan, miféle idegrendszeri mechanizmus teszi lehetővé, hogy a kutyák képesek tökéletesen ráhangolódni gazdáik érzelmi állapotára, érzékenyen reagálva akár az ember legapróbb hangulatváltozásaira is, ahogy az sem kristálytiszta, miként is definiálja az etológia az állati tudatot.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: