Ha boldog kutyát akarsz, hagyd szimatolni!
A kedvtelésből, társállatként tartott kutyák akkor érzik jól magukat, ha lehetőségük van olykor a saját orruk után menni, vagyis önállóan dönteni arról, hogy merre szimatoljanak – állítja Charlotte Duranton, a párizsi Ethodog és Alexandra Horowitz, a New York-i Barnard College-hoz tartozó Dog Cognition Lab etológusai. Kutatásukat az alkalmazott viselkedéstudományokra specializálódott Applied Animal Behaviour Science folyóiratban publikálták tavaly év végén.
A kijelentést a nem munkakutyaként, hanem kedvtelésből tartott fajtatiszta (husky, cocker spániel és ausztrál juhász) kutyákkal és keverékekkel is elvégzett kísérletükre alapozzák a kutatók. Az etológusok abból indultak ki, hogy a profi vadász- vagy keresőkutyákkal ellentétben a sétáikat városi környezetben és pórázvégen abszolváló átlagos társállatok csak elvétve használhatják szaglásukat szabadon.
A kutya fogságban tartott vadállat?
A kutatók premisszája az volt, hogy etológiai értelemben a hobbikutyák voltaképpen fogságban élnek, épp úgy, mint az állatkerti vadállatok, amelyek csak szűk tér- és időbeli korlátok között viselkedhetnek természetesen. Az úgynevezett természetes viselkedési komplex ki- és megélésének hiánya depriváltá, depresszióssá teszi az ilyen egyedeket, ami végül tartós egészségkárosodáshoz vezet.
A kutya (Canis familiaris) ugyan domesztikált fajnak számít, de a táplálékszerző szimatolás, vagyis a szagnyomok utáni szabad cserkelés mindmáig a faj természetes viselkedési komplexének meghatározó része, gyakorlása szó szerint boldoggá és elégedetté, ezáltal kiegyensúlyozottá teszi a szobalakó kutyákat is.
A kísérletsorozatban két héten keresztül 10-10 egyed viselkedését vizsgálták különféle kognitív tesztekkel, amelyben a kutyatársaság egyik fele naponta egy órát szabadon szimatolgathatott városi és természetes környezetben, míg a kontrollcsoportba osztott társaik egyáltalán nem választhatták meg szabadon, hogy mibe ütik az orrukat.
Duranton és Horowitz szerint a kutyalélek állapotát felmérő, az úgynevezett megerősítési torzítás (cognitive bias) szintjét vizsgáló viselkedési tesztek azt mutatták, hogy a szaglásukat rendszeresen és önállóan használó kutyák szignifikánsan jobb állapotba kerültek, mint a kontrollcsoport tagjai.
A kutyalélek titkaival az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk korábban:
Hogyan bánj a kutyáddal?
Boldogabb-e a kutya, ha szabad? Mennyit álmodik? Mitől hízik el? Mikor ugat, és mikor nyüszít? Az ELTE etológusainak idei kutatási eredményei nemcsak tudományos szempontból fontosak, hanem a gazdáknak is számos tanulsággal szolgálnak.
Miért vágnak bűnbánó képet a kutyák, ha rossz fát tettek a tűzre?
A bűnbánó kutyákról szóló cuki videók mintha sosem fogynának el, az etológusok viszont nem jutottak még dűlőre, hogy valódi bűntudat vagy csak az emberi viselkedés kiváltotta félelem rejtőzik az esdeklő kutyapofák mögött.
Ha trauma éri őket, a kutyák elhíznak és megbetegszenek – csakúgy, mint az ember
A legújabb magyar kutatások olyan módszerekkel vizsgálják a kutyapopulációkat, mint a demográfusok az emberi társadalmakat. Az ELTE öregkutya- programjának legfrissebb eredményei szerint a társállatok életminősége és egészségi állapota a humán valóságot tükrözi.