Hétfőn jelent meg az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) 2019-es Emberi fejlődés jelentése, amelyben független, empirikusan megalapozott felvetések olvashatók a globális fejlődés fő témáiról, trendjeiről és az azt övező szabályozási kérdésekről.

Ahogy a UNDP a jelentéshez fűzött összegzésben megállapítja, a mostanában világszerte szervezett, nem egyszer erőszakossá váló tüntetések azt jelzik, hogy napjainkban nagyon sok társadalom nem megfelelően működik még annak ellenére sem, hogy a szervezet „példátlan fejlődést” mért a szegénység, az éhezés és a betegségek elleni harcban. Ezek a látszólag különféle okokból (vonatjegy- vagy benzinárak növekedése, politikai szabadságjogok megnyirbálása, nők elleni erőszak, nyugdíjrendszer átalakítása stb.) indult demonstrációknak egy közös eredőjük van: az egyenlőtlenség – idézték a szervezet igazgatóját, Achim Steinert.

Az idei jelentés fő megállapítása, hogy miközben az élethez szükséges alapvető feltételek egyre több ember számára adottak, a boldoguláshoz szükséges feltételek is jelentősen átalakultak. Ebből az egyenlőtlenségek új hulláma nőtt ki, amely az oktatás, a technológia és a klímaváltozás témái körül tetőzik. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a technológiai fejlődés és a klímaváltozás olyan szeizmikus folyamatokat indított el, amelyeket ha nem irányítunk, az első ipari forradalom óta nem látott szakadék nyílik a társadalmakban.

Mást jelent az egyenlőség

A magas emberi fejlődési indexszel bíró szerencsés országokban például átlagosan tizenötször gyorsabban gyarapodik a szélessávú interneteléréssel rendelkezők száma, és hatszor olyan gyorsan nő a diplomások aránya, mint az alacsony pontszámú országokban. És miért van ennek jelentősége?

Mert ami régen csak hab volt a tortán – például az internetelérés és a felsőfokú végzettség –, ma már elengedhetetlen a boldoguláshoz, adott esetben a megélhetéshez. „Azok az emberek, akiknek csak az alapok maradnak, azon kaphatják magukat, hogy kirúgták alóluk a jövőbe vezető létrát” – fogalmazott a jelentést összeállító iroda vezetője, Pedro Conceição. A UNDP 1990 óta rendszeres jelentései arra tesznek kísérletet, hogy az egyes országok fejlődési folyamatát a gazdasági növekedésen túl, holisztikusan is mérjék, mivel az átlagpontszámok gyakran elfedik a valós helyzetet, ezáltal megakadályozzák, hogy hatékony megoldások szülessenek az egyenlőtlenség csökkentésére.

A jelentés két indexszel dolgozik, az egyik az emberi fejlődési index (HDI), a másik pedig az egyenlőtlenséggel súlyozott HDI: e kettőből számszerűsíthetően kiderül, hogy az oktatási javak, az egészségügyhöz való hozzáférés és az életszínvonal egyenlőtlen eloszlása megakasztja az országok fejlődését. 2018-ban például az emberi fejlődés 20 százaléka veszett el ezekben az egyenlőtlenségekben, ami miatt a jelentés készítői a következő intézkedéseket javasolja:

• Kora gyerekkori és élethosszig tartó befektetés. Az egyenlőtlenség ugyanis már a születés előtt hat, és az oktatásban, illetve az egészségügyben megélt különbségek még fokozhatják is. Az Egyesült Államokban a jól képzett szülők gyerekei háromszor annyi szót hallanak, mint azok, akik szociális segélyben részesülő családba születtek, ami persze a gyerekek későbbi teszteredményeire is kihat. Azoknak a szabályozói eszközöknek, amelyek ezt a problémát veszik célba, tehát ugyancsak már a születés előtt be kell avatkozniuk, és szükség van a kisgyerekek megfelelő táplálkozását, tanulását és egészségét célzó befektetésekre is.

• Produktivitás. A produktívabb munkaerővel rendelkező országokban kevésbé egyenlőtlen a jövedelmek eloszlása, amit az erősebb szakszervezeteket engedő szabályozási környezet is elősegít. A munkáltatók növekvő piaci ereje szervesen összekapcsolódik azzal, hogy csökken a dolgozók részesedése az összjövedelemből. Ennek felszámolásához nem elég a produktivitást elősegítő intézkedéseket hozni, trösztellenes és egyéb szabályozókkal el kell érni, hogy a piaci erő ne egy pontban koncentrálódjon.

• Közpénzek elköltése és igazságos adózás. A UNDP amellett érvel, hogy az adózást nem lehet önmagában szemlélni, csak más tényezők – így az egészségügyre, az oktatásra, valamint a karbonintenzív életstílusról való leszokásra fordított közköltések – figyelembe vételével. A nemzetközi adórendszerben is új elveknek kellene érvényt szerezni, a vállalati adókulcsokat jelentősen csökkentő politikával fel kellene hagyni, a a vállalatok adóelkerülését fel kell számolni, különösen mivel „a digitalizáció által az értékek új formái jelentek meg a gazdaságban” (azaz a technológiai cégek erejükhöz képest alig-alig adóznak).

Magyarország: nagyon nagy emberi fejlődés rossz forráselosztással

Az emberi fejlődés indexet tekintve 0,845 ponttal Magyarország a 43. a rangsorban Katar és Chile után, Brunei-jel megosztva, de éppen megelőzve Bahreint és Horvátországot. Ezzel Magyarország a nagyon magas emberi fejlődés indexszel bíró országok közé tartozik, az EU-tagállamok közül viszont csak Horvátországot (46.), Bulgáriát (52.) és Romániát (52.) előzi.

Sándor László közgazdász, a Luxemburgi Egyetem oktatója kiemelt néhány beszédes adatot a jelentésből. Az egyik, hogy Magyarországon még az országra jellemző egyenlőtlenséghez képest is elenyésző az oktatás társadalmi mobilizáló ereje, ahogy ezt tavaly év végi jelentésében az OECD is megállapította. Magyarán, valószínűtlen, hogy egy gyerek végzettsége magasabb legyen, mint a szüleié.

Európát tekintve Magyarországon a második legrosszabb a redisztribúció az adórendszerben, mert hiába szed be az állam jelentős összegeket adóban, ezt nem progresszíven teszi. Az óriási adóbevételhez mérten különösen átütő az alacsony progresszivitás. Az EU-tagállamok közül Szlovákia, Ciprus és Görögország jár még ebben a cipőben.

Az egyenlőtlenség csak Luxemburgban és Görögországban okoz nagyobb kárt, mint Magyarországon, igaz, Luxemburgban legalább az adórendszer tompít valamit a piaci egyenlőtlenségen.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: