Így vészelhetett át évezredeket a 2600 éves férfi agyszövete

Brit archeológusok 2008-ban egy a vaskorból származó koponyát találtak az angliai York közelében. A vizsgálatok alapján a 26–45 éves férfit nagyjából 2600 évvel ezelőtt feltehetően egy nyakra mért ütéssel terítették le, majd egy éles késsel elválasztották a fejét a testétől.

A nedves, agyagban gazdag talaj és az oxigénszegény környezet nagymértékben hozzájárulhatott, hogy a maradványok ilyen jó állapotban konzerválódtak. A kutatók a koponya belsejében olyan ismeretlen eredetű sárgásbarna, szivacsos szövetet is találtak, ami a Yorki Egyetem vizsgálatai alapján minden kétséget kizáróan emberi agyból származott. 

Valódi ritkaság, hogy régészek lágy szövetre bukkanjanak egy-egy emberi leletben, az agyszövet pedig rendszerint különösen gyorsan oszlásnak indul a halál után.

Fotó: Yorki Régészeti Társaság

Az akkori vizsgálatot vezető Philip Duffey neurológus nem talált pontos magyarázatot arra, hogyan sikerült egy emberi agyból származó szövetnek ennyi ideig megmaradnia. 

12 évvel később, úgy tűnik, több brit egyetemről verbuválódott kutatók magyarázatot találtak az agymaradvány egyedülálló konzerválódására, és az elméletet a Royal Society Interface-en hozták nyilvánosságra. Újszerű molekuláris technológia segítségével mutatták ki, hogy a vizsgált agy maradványaiban nagy sűrűségben fordul elő két olyan fehérje, amely – a lelet agyagos környezete mellett – kulcsszerepet játszhatott a szövetek épségének megóvásában. A kérdéses fehérjék a neruonok és az azokat szabályozó csillagszerű sejttípusok, az asztrociták „csontvázaként” szolgáltak, és jelentősen felszaporodtak a leletben.

Egy évig tartó kísérleteik során azt is megállapították, hogy a felhalmozódott fehérjék jóval stabilabban voltak jelen a több ezer éves agyszövetben, mint a mai agyakban. És éppen ezeknek a fehérjecsomóknak köszönhető, hogy az ősi agy több ezer évet átvészelt. 

Jóllehet a fehérjefelhamozódás rendszerint az idősödő, illetve Alzheimer-kóros agy jellemzője, a kutatócsoport nem talált olyan fehérjefelhalmozódásokat a mintákban, amelyek ezekre az állapotokra utalnának. A kutatás nem tudta leírni, miért halmozódtak fel a fehérjék a 2600 évvel ezelőtt elhunyt férfi agyában, de gyanújuk szerint közük lehetett hozzá a – jelek szerint rituális – temetés körülményeinek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: