Jönnek a kimérák és a hibridek, ideje lebontani a genetikai kísérletek 20. századi korlátait

Az emberi fantáziát mindig is foglalkoztatta, hogy létrejöhetnek-e kimérák, kentaurok, szfinxek, hibridek és más, különböző fajok és egyedek közötti keveredésből származó lények. Míg a kentaurok a mitológiában és az emberi képzeletben, addig a hibridek és kimérák már itt élnek közöttünk, ráadásul teljes békességben velünk. Közülük igyekszem néhányat bemutatni, és rátérek arra is, hogy vajon miért és meddig tiltja a jog ezen keveredési formák mesterséges, tudatos létrehozását a lehető legszigorúbb eszközökkel. 

A humán genetikai beavatkozások lehetőségével és Dolly megszületésével szinte egy időben, még a múlt század kilencvenes éveiben jöttek létre szinte mindenütt a génállomány megváltoztatásának sommás, szigorú jogi tilalmai.  Bár a szándék nyilván az ember-állat hibridek tiltása volt, hogy még lombikban se jöjjön létre egérember, de az akkori megfogalmazás ma már átgondolásra érdemes, és nemcsak az „ártatlan” orvosi beavatkozásokból származó kimérák érdekben, de a génszerkesztés, az őssejtterápiák számos formája miatt is, ma már nem minden génállományba való beavatkozást érdemes a jog teljes szigorával fenyegetni.  

Bár a hibridek és kimérák fogalmát gyakran még a szakirodalom sem használja következetesen, biológiai értelemben különbség van a két kategória között, és úgy vélem, hogy a jognak is figyelembe kell vennie ezeket az eltéréseket. A hibridek olyan élőlények, amelyek eredetileg két különböző faj párzásából származnak. Tipikusan tehát egy fajok közötti reprodukció eredményei a hibridek, de a mesterséges reprodukciós eljárások in vitro körülmények között is létrehozhatnak hibrideket.  A hibridek létrehozása az állattenyésztésben talán a legismertebb, de ha jobban belegondolunk, hibridnek tekinthető a neandervölgyi anya és a gyenyiszovai apa közös gyermeke is, mert különböző fajoknak tartjuk őket, és kettejük nászából származtak hibrid utódaik. A kiméra ezzel szemben olyan élőlény, amely két vagy több DNS-készlettel rendelkezik. Számos lehetséges módja van annak, hogy emberi kiméra jöjjön létre.  Többszöri terhességen átesett anyák szervezetében a gyermekeiktől hátrahagyott DNS-ek lelhetők fel, ilyen értelemben ők is kimérák, de kimérák jönnek létre olyan ikerterhesség során is, amikor két embrió összeolvad, vagy például a szervtranszplantáció eredményeként. 

Az emberi és állati DNS, illetve őssejtek keveredésének etikai és tudományfilozófiai aspektusai ma leginkább az orvosbiológiai kutatásokban vetődnek fel. Kérdés, hogy milyen tudományos célok igazolhatják a hibridek és kimérák tudatos létrehozását, még ha csak rövid életű kutatási modellként is. Míg korábban a reprodukció egyértelmű határvonalat jelentett, ma már a testen kívüli, úgynevezett mesterséges reprodukciós technikák sokasága megingathatja az eddigi egyértelműnek tekintett határokat.    

Szabadalmaztathatóság szempontjából sem mindegy, hogy minek nevezzük az így keletkező lényt, sejtcsoportot, hiszen más megítélés alá esik az emberi, illetve az állati embrión, ivarsejten vagy géneken végrehajtott beavatkozás.  Persze ezek a definíciós problémák sem új keletűek, a klónozás, az őssejtterápiák esetében is átgondolásra érdemes, hogy mit tekintünk emberi embriónak.  

Magyarország a 2002. évi VI. törvénnyel ratifikálta az úgynevezett oviedói egyezményt, s ennek 18. cikke nagyon lakonikusan szól az emberi embrión végezhető kutatásokról. Csupán azt mondja ki, hogy „amennyiben az embriókon végzett in vitro kutatást törvény megengedi, a törvénynek megfelelő védelmet kell biztosítania az embrió számára”. A második bekezdése szerint az „emberi embrió létrehozása kutatás céljából tilos”. 

Az oviedói egyezmény 13. cikke foglalkozik az emberi génállományon végzett beavatkozásokkal. Eszerint „olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre, és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása”.

A magyar egészségügyi törvény 180. § (4) szerint „embrió állat szervezetébe nem ültethető, emberi és állati ivarsejtek egymással nem termékenyíthetők meg”.  

A bioetikai normák megszegésének többsége – némileg eltérő szóhasználattal ugyan, de – a büntető törvénybe is ütközik. A büntető törvénykönyv értelmezését sok esetben az egészségügyi törvény vagy épp a kutatási szabályok töltik ki. A norma és a szankció tehát nálunk elválik egymástól, s nem egy esetben a szóhasználat is részben más az egészségügyi, és más a büntetőjogi normákban. A magyar Büntető törvénykönyv 168. § (1) szerint „aki az emberi vagy magzati génállományon, illetve emberi embrió génállományán annak megváltoztatására irányuló beavatkozást végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.    

Másutt, például a francia bioetikai törvényben, egymás mellett szerepel a bioetikai norma és a szankció. (A LOI n° 2004-800 du 6 août 2004 relative à la bioéthique jelenleg teljes felülvizsgálat alatt áll.) 

A jog mindenütt törekszik arra, hogy kiszámítható, feszes fogalomkészlettel dolgozzon. Ezért a biotechnológiai jog területén különösen fontosak az egymástól pontosan elhatárolható kategóriák. Az embriológia, az őssejtkutatások és a genetika szinte évente kérdőjelezi meg, hogy mit nevezzünk genetikai beavatkozásnak, reprodukciónak, s ennek melyek az egyénre gyakorolt hatásai. Márpedig ezen a területen a pontosság csorbulhat, ha egy-egy fogalom értelmezési tartományát nem gondoljuk át időről időre a változó tudományos ismeret függvényében. 

Kimérák 

A kimérák tudatos létrehozását is tiltja a jog, hiszen ez is a génállományba való beavatkozásnak minősül, de mint arról az alábbiakban szó lesz, számos olyan eset van, amikor az orvosi beavatkozás vagy reprodukció idegen DNS-ek keveredését hozza létre, és nem csupán a törvény által megengedett kórismézési és terápiás célokból. Ráadásul az idegen DNS sok esetben az utódnál is kimutatható. 

A természetben kiméra csak egy fajon belül fordul elő. Az egyik ilyen lehetséges eset az ikrek azonos méhen belül való növekedéséből fakad, különösen az összenőtt ikerpárok esetében. Kiméra akkor is keletkezhet, ha két embrió nagyon korai stádiumban egyesül, és a két embrió egyetlen lényként fejlődik ki. 

Jacek Malczewski: Kiméra (1906)Fotó: Wikimedia Commons / Varsói Nemzeti Múzeum

A terhesség során is kerülhetnek magzati eredetű sejtek, DNS-ek az anya szervezetébe. A fogantatástól számított heteken belül mind az anyának, mind a magzatnak a sejtjei oda-vissza közlekednek a placentán keresztül. A terhesség idején az anya véráramában lévő DNS mintegy 10 százaléka a magzattól származik, és bár ez a szám a szülés után radikálisan csökken, néhány sejt mégis megmarad. A gyermekek viszont az anyjuktól megszerzett sejtpopulációt is hordozhatják, amely még felnőttkorban is fennmaradhat, és az utódok egészségét befolyásolhatja. Akkor is genetikai nyom marad az anyában, ha vetélése volt, az elhalt magzat sejtjei fennmaradhatnak az anya szervezetében. Az egymást követő megtermékenyítésekből az anya idegen anyagkészlete bővül. Ennek eredményeként a testben különböző forrásból származó DNS-készletek is fellelhetők. 

A genetikai kutatások és tesztek gyakoribb alkalmazása világított rá arra, hogy számos olyan eset létezik, amikor emberi kiméra jöhet létre, azaz olyan ember, akinek a szervezetében nemcsak a saját génjei, de másokéi is fellelhetők. 

Idegen gének kerülhetnek a szervezetbe a terhesség során, de egy csontvelő-transzplantáció is ilyen eredményt hozhat, márpedig évente sok százezer ember esik keresztül ezen a beavatkozáson. A legújabb genetikai kutatásokból derült ki, hogy a csontvelő-transzplantáció nemcsak nagyon fontos eszköze a gyógyításnak például leukémia esetén, hanem egy eddig feltáratlan genetikai mellékhatással is bír, ugyanis a recipiens genetikai vizsgálata során kiderült, hogy nem a saját, hanem a donor genetikai jellemzőit hordozza. A sajátos DNS-cserének akár évekig komoly jelentősége lehet a recipiens életében. Nemrégiben egy nevadai esetről jelentettek meg egy ilyen tanulmányt, amely szerint a csontvelő-transzplantáció után a donor jellegzetességeit mutatta még a recipiens spermiummintája is. A véréből meg mintha teljesen eltűnt volna a saját génállománya. Így tehát orvosi beavatkozás révén biológiai értelemben kiméra jött létre, hiszen egy másik emberi szervezetnek a DNS-jellegzetességeit mutatta a vizsgált személy. Nehéz belegondolni, hogy a jövőben ennek milyen komoly igazságügyi vonatkozásai lehetnek, hiszen ha a recipiensből netán elkövető válik, akkor nem az ő, hanem a donor DNS-állományára utalhat egy bűncselekmény helyszínén található DNS-minta. 

Nemcsak a transzplantáció, hanem a reprodukció is hozhat létre kiméra állapotot. A kimérák jelenlétét eddig szinte figyelembe sem vette a genetikai alapú azonosítás, holott mind a származásmegállapítás, mind pedig a bűnügyi azonosítás során komoly szerepe lehet ennek a jelenségnek is. 

Hibridek 

Az embriológiai és őssejtkutatások megnyitották annak az elvi lehetőségét, hogy különböző fajokból származó ivarsejtekből, őssejtekből új, hibrid élőlényt hozzanak létre.  

Már 2007 szeptemberében megjelent a világsajtóban, hogy brit kutatók emberi és állati sejtekből embriót állíthatnak elő tudományos kutatási célokra, és erre elvi engedélyt is kaptak a brit embriológiai hatóságtól (Human Fertilisation and Embryology Authority). A HFEA ugyanis elfogadta a londoni King's College és a Newcastle-i Egyetem kutatási kérelmét, hogy úgynevezett hibrid embriókat állítsanak elő emberi sejtekből és állati petesejtből olyan betegségek gyógyításának a kutatása céljából, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór.   

A brit kutatóknak természetesen nem állt szándékában élő állat-ember hibridet létrehozni, csupán az őssejtkutatások számára akartak emberi petesejtet kímélő eljárást alkalmazni, itt ugyanis nem emberből származik a petesejt (aminek a megszerzéséhez megterhelő beavatkozás vezet), hanem állati eredetű. Az eljárás célja pedig nem tehénember létrehozása, hanem őssejtvonalak előállítása későbbi terápiás céllal.  Eddig a hasonló eljárásokban emberi petesejtet használtak, és tudjuk például a koreai Huang kíséreleteiből, hogy a petesejttoborzás milyen etikai és tudományos veszélyeket rejthet. Ezt szándékozott elkerülni a brit kutatócsoport. Hibrid embriók esetén azonban az embriókat nem ültethetik be, tehát nem is születhet belőlük állat-ember hibrid, csupán in vitro kutatási modellként szolgálnak rövidre szabott ideig.   

A brit kutatások azóta is komoly etikai és jogi kérdéseket vetnek fel. Az eddigi jogi tiltások, korlátozások vagy éppen csak garanciák elsősorban az emberi embrióra vonatkoztak. Ezek a kísérletek pedig éppenséggel az ember-állat megkülönböztetés kérdését vetik fel. 

Jogi és etikai szempontból az egyik fő kérdés, hogy vajon miként vonható meg a határ az állati és az emberi embrió között. Ez mennyiségi vagy inkább minőségi ismérvek alapján dől-e el?

Van tudományos igény arra, hogy olyan hibrideket állítsanak elő, amelyek vegyes – emberi és állati – sejtekből tevődnek össze. Már egy évtizede is létrehoztak emberi és állati (például tehéngéneket tartalmazó) embrióból létrejött élőlényt, amelyet blasztocita stádiumig őriztek csak meg. Kínában nyúl és ember sejtjeit használták fel, és így hoztak létre hibrideket, másutt egerek voltak a kísérleti alanyok. A brit HFEA 2007-ben nagyon fontos tanulmányt jelentetett meg, amely a hibridekre vonatkozó társadalmi konzultáció eredményeit közli. Ebből az is kiderül, hogy az emberekben mélyen gyökerező félelem él a hibridek megjelenésének lehetőségével kapcsolatban, valamint a faji határok átlépése miatt ember és állat között. Persze ha mindez nem látványosan, hanem csupán a sejtek szintjén megy végbe, már sokkal nagyobb a bizonytalanság, hogy miként ítélik meg ezeket a kísérleti modelleket. 

Csimpánzembertől az egéremberig  

A 2019-es év mind a hibridek, mind a kimérák szempontjából jelentős volt. Kínai kutatók csimpánz-ember hibridet hoztak létre, amely álláspontjuk szerint életképes lett volna, de nem engedték, hogy a lény kifejlődjön.  

Ugyancsak 2019 nyarán kapott kutatási engedélyt Nakaucsi Hiromicu, aki a Tokiói Egyetemen és a kaliforniai Stanfordi Egyetemen végez kutatásokat emberi és állati sejtekből létrehozott hibrid egyedekkel.  Az emberi sejteket egér- és patkányembriókban szaporítaná, majd ezeket az embriókat állatokba ültetné át. Nakaucsi kutatási célja, hogy állatokban olyan emberi sejtekből álló szerveket hozzon létre, amelyek később emberi szervtranszplantációra szolgálhatnak. Ezek a kutatások a korábban sikertelenül alkalmazott úgynevezett xenotranszplantációnál (sejtek, szövetek, szervek átültetése egy másik faj szervezetébe) jóval nagyobb eredménnyel kecsegtetnek, hiszen az így kapott szervek már eleve emberi sejteket tartalmaznak.  

Hasonlóan sok más országhoz, Japán is kifejezetten tiltotta az emberi sejteket tartalmazó állati embriók életben tartását a 14. napon túl. Nakaucsi viszont nemrégiben zöld utat kapott. A japán oktatási és tudományos minisztérium által kibocsátott új iránymutatás ugyanis lehetővé teszi emberi és állati embriók létrehozását, amelyek akár életre is kelthetők. 

Ma már nem elégséges az 1997-ben megfogalmazott sommás tilalom 

1997 óta sok minden történt. Van már génszerkesztés, vannak  őssejt-beavatkozások, és van mitokondriális anyaság. Emberi kimérák pedig mindig is voltak, még ha alig tudtunk is róluk valamit. Vajon a szándékos létrehozásuk sem tabu már? Ember és állat keveredését sokig a mitológia világába száműztük, a genetika és az őssejtkutatások azonban egyre inkább tabukat döntögetnek azáltal, hogy a sejtek szintjén máris kimutatták a keveredés meglétét, másrészt egyre több olyan kutatási és terápiás modell létrehozására kérnek engedélyt, amelyben a kiméra vagy a hibrid szándékos létrehozása valósul meg. Míg az ember-állat hibridek eddig legfeljebb csak laboratóriumi modellként léteztek, a kimérák máris itt élnek és virulnak köztünk, akár csontvelő-transzplantáción átesett betegként, akár többgyermekes anyaként. Érdemes lenne hát a génállományba való beavatkozás tilalmát a 21. század biotechnológiai ismeretei alapján cizellálni, és részletesebben megfogalmazni az új eljárásokat is magukban foglaló és engedélyezhető kutatási és terápiás célokat. 

A szerző bioetikus, jogász, a CEU tanára. A Qubiten megjelent további írásai itt olvashatók

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: