Sem a polarizált magyar közoktatás, sem a viharvert tanártársadalom nem áll készen a gyors digitális fordulatra

Orbán Viktor miniszterelnök péntek este bejelentette: hétfőtől határozatlan időre bezárnak az iskolák, a gyerekek és a tanárok nem mehetnek be az iskolák épületébe. Azonban a tanítás nem állhat meg, úgynevezett digitális oktatás jön. Mit jelent mindez? Hogyan reagálnak azok az intézmények, amelyek már évek óta fejlesztik a digitális oktatást, és hogyan zajlik az átállás azokon a helyeken, ahol még az áramot is kampózni kell?

A kormányfő több fontos intézkedés mellett kitért az oktatással kapcsolatos változásokra is március 13-i bejelentésében. Tíz akciócsoport felállítását jelentette be, és elsőnek az oktatással foglalkozó akciócsoportot említette, amelyet Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárra bíztak. Az oktatásra vonatkozó kormánydöntések bevezetésénél kitért arra, hogy feltehetően néhány hónapra szóló változás elé nézünk, amelyekhez alkalmazkodniuk kell a diákoknak és a tanároknak is. Az oktatási akciócsoport az alábbi javaslatokat tette, amelyeket a kormány el is fogadott: 

  • március 16-tól kezdve új munkarend lép életbe, amelyet tantermen kívüli digitális munkarendnek hívnak;
  • a tanulók nem látogathatják az oktatási intézményeket, csak az igazgató;
  • a tanároknak folytatniuk kell a munkát digitális eszközökkel. Aki tudja, otthonról, akinek azonban nincs megfelelő infrastruktúrája, annak az iskolájából;
  • olyan tanítási módszert kell kidolgozni, amely egyáltalán nem igényel személyes találkozást;
  • az oktatási államtitkár módszertani ajánlásokat tesz közzé, amelyeket minden iskolába eljuttatnak, és amelyek segítségével a tanárok és a diákok is érteni fogják, hogy mi is a teendő.

Orbán elismerte, hogy ugyan próbálták kialakítani az ország digitális infrastruktúráját, de nem tudták befejezni. Lehet, hogy a mostani helyzetben ez a folyamat döcögni fog, de még mindig jobb, ha a pedagógusok folytatják a tanítást digitális eszközökkel, mintha teljesen abbahagynák azt. 

Amikor a kormányfő azt állította, hogy „a tanulók tudnak tanulni, és a tanárok tudnak tanítani, sőt az érettségire is fel tudnak készülni”, magától értetődőnek vett néhány dolgot:

  1. a tanároknak (az összesnek) vagy az iskoláknak (az összesnek) vannak a digitális oktatáshoz alkalmas eszközeik; 
  2. a diákoknak (az összesnek 1-12. évfolyamig) vannak a digitális oktatáshoz alkalmas eszközeik; 
  3. a tanárok képesek használni a meglévő digitális eszközöket, ezeken keresztül képesek leadni a tananyagot;
  4. a diákok képesek használni a digitális eszközöket, azokon keresztül információt elsajátítani;
  5. a tanárok is és a diákok is felkészültek arra, hogy digitális eszközökkel dolgozzanak együtt;
  6. mindenki számára elérhető lesz az oktatás. 

Ezzel párhuzamosan elismerte, hogy:

  1. nincs kidolgozott országos szintű digitális oktatási stratégia; 
  2. nincs minden tanárnak digitális eszköze (hiszen az iskoláét kell használni);
  3. a tanárok és a diákok nem tudják, hogy mit kell most csinálni, erre fog szolgálni a módszertani ajánlás, amit az oktatási államtitkár küld. 

Mi történt 2016 óta? 

Már 2016-ban volt digitális oktatási stratégia, amelyben helyzetelemzésként többek között megfogalmazták, hogy 

  • a digitális szövegértés fejlesztése még nem eléggé integráns része az iskolában átadandó tudásnak: a tanulók jelentős része digitális írástudatlanként hagyja el a köznevelést;
  • a tanítási és tanulási folyamat támogatására a pedagógusok kevéssé használják az IKT-eszközöket (infokommunikációs technológia);
  • Magyarországon a pedagógusok kevesebb mint 20 százaléka használ a tanórák több mint 25 százalékában IKT eszköz támogatást;>
  • a digitális tananyagok, tartalmak kapcsán is a tankönyvekhez hasonló helyzet alakult ki: a piac megszűnésével a fejlesztők kivonultak a hazai oktatási piacról, így szinte kizárólag az állami tartalomfejlesztés maradt, amely a szintén állami kiadású tankönyvek kiegészítésére készít digitális tartalomelemeket;
  • a hatalmas különbségeket mutató eszközállomány, illetve a nem egységes minőségű módszertani, tartalmi kínálat gyakorlatilag ellehetetleníti a szükséges digitális készségek átadását, fejlesztését, mindez már egyéb készségek elsajátítását is hátráltatja, és megnehezíti az IKT-val támogatott tanulást, valamint az egyéb pedagógiai feladatok (SNI, tehetséggondozás, felzárkóztatás stb.) ellátását is;
  • nem jelenik meg a köznevelési intézmények gyakorlatában olyan mérésértékelési keretrendszer, amely a tanulók, a pedagógusok, a szaktanárok és a gyakorlati oktatók aktuális digitális kompetenciáit mérné, illetve az egyéni fejlesztési utakat kijelölné (ezt követően pedig visszamérné).

A négy éve felvázolt összkép szerint tehát a diákok nem képesek tanulásra használni a digitális eszközöket, továbbá a tanárok jelentős részének nincs tapasztalata az ilyen eszközök osztálytermi használatában. Nincs kialakított értékelési rendszer, nem látszik, hogy milyen lesz a megvalósított digitális számonkérés és értékelés. Most egyik napról a másikra át kell állniuk ilyen tanításra, tanulásra.

Azonnali össznépi összefogás, vagy pánik?

A kormányfő bejelentése után felrobbant az internet. Azonnal otthontanulással foglalkozó Facebook-csoportok indultak (a legnépszerűbb néhány nap alatt 50 ezer fősre duzzadt), szinte az összes digitális oktatással foglalkozó szakember megszólalt, a legtöbb digitális oktatással foglalkozó cég kedvezményeket tett a szolgáltatásaik terén. Az információdömpingnek azonban az lett az eredménye, hogy elvesztek az információk. Az Online otthonoktatás című Facebook-csoportban követhetetlenné vált a tanácsok, trükkök átadása, hiszen percenként újabb és újabb posztok jelennek meg jó tanácsokkal (és persze használhatatlan ötletekkel, funkciótlan kommentekkel). Így az a pedagógus, aki még csak most kezd el kényszerből a digitális tanítással foglalkozni, inkább elbizonytalanodhat, semmint megerősödhet. Mindezek mellett tanárok, egyetemi hallgatók, önkéntesek, színészek ajánlották fel, hogy segítenek az átállásban. 

Prievara Tibor, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium nyelvtanára szerint mivel a tanárok digitális kompetenciái nem homogének, ezért fontos lépés lenne az átállás terén, hogy ne egyes tanárok kezdjenek bele az otthonoktatásba, hanem tanárcsoportok. Állítása szerint a tanárok elkeseredettek és bizonytalanok, és nekik nem az a legjobb megoldás, ha hirtelen ajánlunk 10-15 különböző alkalmazást, hiszen lehet, hogy a számítógép bekapcsolása is problémát okoz. Szerinte az lenne a járható út, ha az adott iskolák tanárcsapatai közösen gondolnák végig, hogy milyen felületeket használnak a távoktatásra. 

Hétfő reggel a nyíregyházi Zelk Zoltán Általános Angol-Német Kéttannyelvû Iskolában.Fotó: Balázs Attila/MTI/MTVA

A minőségi átálláshoz idő és tapasztalat szükséges. Még azoknak a pedagógusoknak is újra kell gondolniuk a tanítási folyamataikat, akik jártasak a különböző oktatást segítő applikációkban. Rengeteg módszertani cikk próbálja segíteni a pedagógusokat. A tanarblog.hu rendszeresen közöl a szemléletbeli átálláshoz is hasznos cikkeket, de érdemes körülnézni a Modern Iskola weboldalán, vagy akár a Telenor Hipersuli oldalán, illetve a Vodafone apptárában. De ezek rövid átnézése is órákat, napokat vesz igénybe, és akkor még a gyakorlatba is át kell ültetni a leírtakat. 

A pénteken bejelentett hétfői átállás jogosan kelt félelmet a tanártársadalomban. Egy egyhetes rendkívüli szünet időt adhatott volna a tanároknak arra, hogy munkacsoportokban kidolgozzanak egy megfelelően működtethető otthontanulási rendszert, megvizsgálhatták volna a számukra legmegfelelőbb felületeket, felkészíthették volna a diákokat és a szülőket is az átállásra. Addig pedig egy csomaggal támogathatták volna meg az otthon maradt tanulókat. 

Már működő digitális gyakorlatok

Az már most világosan látszik, hogy a digitális oktatás igénye szét fogja forgácsolni az amúgy sem egységes oktatást. Lesznek olyan intézmények és pedagógusok, akik kihívásnak, megoldandó problémák fogják fel a kialakult helyzetet, és tömegesen lesznek gyerekek, akik kimaradnak a minimálisan elvárható oktatásból eszközök, infrastruktúra, sőt akár áram hiányában. 

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) az egyik első iskola volt az országban, ahol volt internet, voltak olyan számítógépes termek, ahová a gyerekek csak úgy bejárhattak a szabadidejüket eltölteni. 2017-ben videókban mutatták be, hogyan álltak át a digitális oktatásra. Még ebben az intézményben is – amely infrastrukturálisan, szemléletében képes az otthonoktatásra – napokig tartó megbeszélések, folyamatos internetes kapcsolat, online meetingek szükségesek a megfelelő minőségű otthonoktatás kialakításához.

Az elmúlt hét végén intenzív gondolkodás zajlott arról, hogyan lehet az otthoni tanulást elősegíteni. Mindenki belátta, hogy a távoktatás nehézségekkel fog járni, amivel a tanároknak és a diákoknak is szembe kell nézniük, miközben az intézményben hisznek abban is, hogy a digitális eszközökkel legalább olyan hatékonyan lehet tanulni, mint az iskolában. 

Az AKG működésének egyik egysége a kisiskola, amit úgy kell elképzelni, mintha két osztályt összevontak volna, és azok tanulnának közösen. Ezek a kisiskolák autonóm módon működhetnek, és eldönthetik, hogy milyen felületen szeretnék folytatni a digitális tanítást. Mivel az iskola általános felülete a Microsoft Teams, ezért alapvetően minden kisiskola ezt fogja használni a tanulás elősegítésére, ennek hatékony használatára készítették fel a tanárokat. Minden diáknak saját profilja van, amin keresztül el tudja érni azokat a felületeket, amelyek segítik az otthoni munkát. Az AKG tanárai bizakodóak, sőt szerintük a diákoknak kevesebb energiabefektetésbe kerül majd a hatékony munka, mint a tanároknak.

Kéri Júlia, a Budapest School P10-es magántanulói tanulócsoportjának tanulásszervezője elmondta, hogy náluk a gyerekek digitális kompetenciái megfelelőek az otthoni munkára. Mindennapos a különböző digitális platformok használata, sőt maguk a gyerekek önállóan is tanulnak különböző applikációkkal, például nyelvet a népszerű Doulingóval. Egy-egy tanulási szakaszban elvégzett munkájukat digitális portfólió formájában mutatják be, ahová feltöltik online produktumaikat, dolgozataikat, elkészült feladataikat, így egy helyen meg lehet nézni mindenki munkáját. Számukra nem lesz idegen, hogy online prezentálják az otthon elvégzett feladatokat. Ezek mellett az otthontanulás több szempontból is előremutató lehet számukra. Egyrészt a Budapest School tanulócsoportjai közötti hálózatosodást erősítheti a mostani állapot, másrészt a gyerekek számára hatékonyabban lehet létrehozni egyéni tanulási utakat, az érdeklődésük mentén alakítani az oktatásukat. Ennek a csoportnak a tanulási rutinja is teret enged, hiszen az úgynevezett mentoridőben a tanulásszervezők az általuk mentorált gyerekekkel megbeszélhetik, hogy merre haladnak a tanulásuk során. 

Kéri azt tartja kihívásnak, hogy hogyan tudják megszervezni a gyerekek kooperációját, hogyan lesznek képesek digitális közösséget szervezni, és nem azt, hogy hogyan fogják majd e-mailben közölni az otthon tanuló gyerekekkel, hogy melyik oldalon kell folytatni a feladatok megoldását a tankönyvben. Kérinek például van olyan órája, ahol színdarabot szervez, és ezt a munkát szeretné adaptálni a virtuális térbe. A cél és a kihívás tehát az, hogy élményt, tapasztalatást vigyenek át, passzív befogadás helyett aktivitást érjenek el a diákoknál. 

A rendszer kialakítását segíti, hogy kevés tanár dolgozik a tanulócsoporttal, akik nyitottak a digitális átállásra, tapasztaltak ezen a téren – ebben a folyamatban tehát erősödik az a pedagóguskép, amelyet tanulásszervezőnek hívnak. A tanulásszervező nem pusztán információt ad át, majd ellenőrzi annak feldolgozását, hanem úgy próbálja ösztönözni a tanulókat az információk feldolgozására, hogy az egyben legyen elmélyült, önirányított és saját érdeklődés mentén kialakított. Azonban Kéri is elismeri, hogy a gyerekek tanulási motivációja csökkenhet az otthon tanulás során, így az is hatalmas kihívásnak tűnik, hogy hogyan lehet olyan feladatokat adni számukra, ami felkelti és meg is tartja az érdeklődésüket ebben a passzív, képernyőhöz kötött időszakban. Az ezekre adott lehetséges válaszokat a napokban fogja kidolgozni a tanulásszervező csapat. 

Horváth Csaba, a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (Kisképző) művésztanára hasonlóan kihívásnak élni meg az átállást. Elmondása szerint egyrészt a Kisképző tanárai rugalmasan és nyitottan állnak a helyzethez, másrészt a digitális eszközök használatában járatlanabb tanárok számára két napos továbbképzést tartottak a múlt héten. Ők a tervek szerint a Google Classroomot fogják használni, a művészeti iskola diákjai számára amúgy sem idegen a digitális eszközök használata. 

A szakmai tantárgyak kis létszámban működnek (10 fő), akiknek van Facebook-csoportjuk, azokon keresztül tartják a kapcsolatot. Itt az a dilemma, hogy hogyan lehet hivatalossá tenni ezeket a beszélgetéseket, így feltehetően váltani fognak valamilyen más platformra. Vannak olyan szakok, mint például a mozgókép szak vagy a grafika, ahol amúgy is digitális eszközökön dolgoznak a diákok, így náluk lesz a legkevésbé érzékelhető az átállás, de mondjuk a szobrászok kicsit nehezebben fogják megoldani a munkát – de már erre is vannak tervek. Az iskola vár még az ígért módszertani ajánlásra, hátha az módosítani fogja a terveiket, de készek adaptálódni az elvárásokhoz. 

Otthon tanulás a szegregátumokban?

Tehát míg a Budapest School vagy a Kisképző kihívása, hogy hogyan lehet közösséget szervezni, addig vannak olyan területek, ahol nem az a kérdés, hogy a digitális portfólió minél színesebb legyen. Benkő Fruzsi, a Hernádszentandráson működő InDaHouse Hungary Egyesület elnöke szerint nem az a kérdés, hogy mi lesz az elkövetkező néhány hónapban a mélyszegénységben élő gyerekekkel, hanem az, hogy egyáltalán hogyan lehet fejleszteni az oktatást a szegregátumokban. Először ő is feldühödött, amikor meghallgatta Orbán bejelentését, hiszen nyilvánvaló, hogy a digitális eszközökkel támogatott otthontanulási folyamatból kimaradnak azok, akiknek nemhogy laptopjuk nincs, de még áram sem az otthonukban. Elmondása szerint azonban a mélyszegénységben élő települések gyerekei az iskolákban sem motiváltak a tanulásra, a tanároknak kevés eszköz van a kezükben a nyomorgó gyerekekre specializált tanítás-nevelés kialakításához. Tehát a mostani helyzet hatása valószínűleg elhanyagolható lesz ahhoz az elmaradáshoz képest, amiben amúgy is élnek. Azt például senki nem tudja, hogyan lesznek leosztályozva egyáltalán a szegregált térségekben élő diákok. 

A Budapest School (és mások) innovatív lehetőségei és a szegregátumok elszigeteltsége közötti kontraszt nyilvánvaló, de emellett a hagyományos oktatási színterek polarizációja is világos. Több pedagógussal beszéltem (akik a konfliktusok kerülése miatt kérik névtelenségüket), és azt mondták, hogy a tantestület nyitottabb tanárai könnyebben átállnának az otthontanulásra, de visszafoghatják őket azok a pedagógusok, akik a tanításhoz való képességeik megkérdőjelezést élik meg a kialakult helyzetben. 

Mi várható az elkövetkezendő néhány hónapban? 

Hatalmas különbség fog kialakulni a tanulási és tanítási működésmódban iskolák és térségek között. Azok az intézmények, amelyek már amúgy is használtak digitális platformokat a tanításban, előnybe kerülnek, míg azok a települések és iskolák, amelyek nem fogják tudni teljesíteni a digitális otthon tanulás elvárását (eszközök vagy kompetencia hiányában) nem pusztán le fognak maradni, hanem hónapokra fognak kikerülni a tanulási-nevelési folyamatokból. Azoknak a diákoknak a visszaintegrálása az iskolába, akik hónapokig nem tanultak, új szakemberek bevonását fogja igényelni, felzárkóztató programokra lesz szükség. 

Innovatív megoldások fognak születni – ezek akár leendő képzési programok alapjai lehetnek. 

Nem lesz világos az értékelési rendszer. Ki és hogyan fog osztályozni, visszajelzést adni?  

Feszültség keletkezik a tanártársadalomban. A továbbképzésekre járó, digitális kompetenciákkal rendelkező tanárokra hatalmas nyomás hárul majd, többet fognak dolgozni ugyanannyi pénzért. Vajon ki fogja képezni a digitális írástudásban elmaradt pedagógusokat? Azokat a sokakat, akik azt gondolták, hogy az elmélyült tanulás nem valósulhat meg digitális eszközökkel? 

Nehéz lesz a diákok tanulási motivációját megtartani, még az otthon tanulásra felkészült intézményekben is, de a leszakadó térségekben végképp. Tanulók elveszíthetik a tanulási motivációjukat, hiszen nincsen ösztönző kontroll. 

Túl fognak terhelődni az online felületek, hiszen most sokan ezeken keresztül próbálják majd az otthontanulást megszervezni. Le fognak állni szerverek. 

Nem világos, hogy milyen feladatok hárulnak a szülőkre, illetve hogyan fogják tudni segíteni a diákok tanulását. Új tanulási környezet kialakítására lesz szükség, a lakás nem a pihenés és a  kikapcsolódás, hanem a tanulás és a munka helyszíne is kell, hogy legyen. 

Az innováció kikényszerítése

Az iskolák bezárása és a digitális távoktatás bejelentése olyan helyzet elé állította a pedagógusokat, amelyre nem voltak igazán felkészülve. Bár már évek óta folyamatosan beszélnek szakemberek a digitális átállás igényéről (ezt mutatja a 2016-os Digitális Oktatási Stratégia), szerveznek képzéseket, programokat, előadásokat, az ezeken bemutatott innovációk rendszerint a pedagógus társadalmon buknak meg, mivel annak nagy része nehezen vagy egyáltalán nem reagál az újítások igényére. Ilyenkor legtöbbször a túlterheltség, vagy a kimeneti vizsgák kényszerítő ereje a hivatkozási alap, ezekre ugyanis a frontális, osztálytermi módon lehet a leghatékonyabban felkészülni. 

Az elkövetkezendő időszak egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy lehet-e most digitális fejlesztést rákényszeríteni a teljes tanártársadalomra, illetve hogy mindez milyen következményekkel és áldozatokkal jár majd. 

A szerző tanulásszervező, az Újpedagógia program alapítója és trénere. Korábbi cikkei a Qubiten itt olvashatók.  

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: